hétvégén otthon voltunk békésben. szép őszi idő volt, hm, ezt szeretem.naaa, megnézitek a kis antennásokat?- kérdezte édesanyám, amint betoppantunk. a micsodáááákat?? de már özönlöttek is elő a "kis antennások", az öt fehér farkincájú pettyes kiskutya. naaagyon aranyosak voltak. :) édes drága vőlegényemet nagyon kedvelték, kettő közülük legalábbis állandóan követte és a nadrágja szárába kapaszkodott.
rövid időn belül meg tudtunk különböztetni a kölyköket, hiába voltak egyformák, mint a tojás. a nyurga-gyagyás mindig lemaradt, a nyurga-szőrös állandóan szaladgált, a dagi-szőrös kiásta magát a kertből, a dagi-simaszőrű pedig követte... egyformák, de mégsem azok, mindegyik egyedi és megismételhetetlen. mi is azok vagyunk isten szemében. még az egypetéjű ikrek is egyéniségek. mindenki isten gyermeke, aki az ő akaratából lett megteremtve egy egyéni cél véghezvitelére.
róma 8:16 "isten gyermekei vagyunk."
filippi 2:5 "legyetek feddhetetlenek és tiszták, istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon."a hétvége hamar eltelt, vasárnap délután elindultunk hazafelé. kecskemétig én vezettem, hogy édes drágám tudjon pihenni. közben pintér bélát hallgattunk.
nagyon tetszett nekem az a dal, ahol arról énekel, hogy jézus a király, aki most is köztünk jár, és meglátogat. nem, nem azt mondja: letámad, rádtör, rádveti magát... hanem, hogy meglátogat. megteheted, hogy beengeded, és frissen sült sütit adsz neki, és a legpuhább foteledet. de az is benne van a pakliban, hogy kikiabálod, hogy nincs itthon senki.
rajtad múlik, hogy (el)fogadod(-e).
napok óta örvendezem: egészséges vagyok! csütörtök van, pont egy hete még tüdőgyulladást állapított meg a dokinő. mondta, hozzám sem nyúl, menjek tüdőgondozóba. nem mentem. meggyógyultam másnapra. isten ugyanis testi és lelki egészséget ígért az őt szeretőknek, és a bibliát hittel tanulmányozóknak. 
ma elmegyek sóterápiára. bár örülök, hogy tüdőgyulladásomat egyetlen nap alatt meggyógyította a jóisten (ld. pár bejegyzéssel korábban), de azért érzem, hogy életem negyedik tüdőgyulladása után már nem babra megy a játék. 
ez a meleg téma nekem nagyon meleg. régebben, amikor még csak a "számmal" voltam keresztény, semmit sem tudtam isten tanításairól, azt hittem, hogy kereszténynek lenni annyi, mint mindenkit szeretni, minden embert elfogadni. például szentül hittem, hogy az ember akkor példás hívő, ha egyenlő jogokért harcol a melegek mellett, és vallja, hogy egy nőnek joga van elvetetni a gyerekét. amikor megtértem, "rájöttem", hogy isten gyűlöli a bűnt, és bár mindenkit határtalanul szeret, a bűnt megveti, és azt akarja, hogy elforduljunk szennyes életünktől. megértettem azt is, hogy értünk "tilt", nem ellenünk. nem azért nem engedi, hogy azonos neműek nemi életet éljenek, mert gonosz, és valami jótól akar minket megfosztani, hanem azért, mert előre látja, tudja a veszélyeket: meg akar menteni bennünket az aids-től, nemi beteségtől, torz családképtől. ezt mondja: 
"mióta szerelmes vagyok, másként olvasom még a bibliát is. például megértettem, miért evett ádám az almából. annyira szerelmes volt évába, hogy az könnyedén rá tudta venni még a bűnre is. kedvében akart járni, ez lebegett a szeme előtt. most, hogy szerelmes vagyok beléd, arra is rájöttem, hogy istenbe is szerelmesnek kell lennünk. amikor befejezem a melót, rögtön megyek fürdeni, öltözni, és rohanok be pestre. isten is arra vár, hogy ilyen szenvedélyesen szeressük, amikor csak tudunk, menjünk hozzá, akarjunk vele sok-sok időt tölteni, csak rá figyeljünk, és minden mást háttérbe szorítsunk miatta." 
elvittem vak barátnémat a titanic kiállításra. nagy rajongója a témának, én meg gondoltam, meglepem. nem gondoltam volna, hogy egy egyszerű titanic kiállítást sem tudok már isten nélkül megnézni… 
meggyógyultam. jó mi? engem is meglepett. 
beteg vagyok. nem kicsit, nagyon. velencén fáztam meg, ejj, az a csalóka jó idő. négy napja nincs étvágyam, melegem van/fázom, éjjel három órát aludtam, a többit köhögtem. ennek a megterhelő cselekedetnek hatására majd' leszakad a hátam meg a tüdőm. ma meg a villamoson majdnem elájultam, elsötétült előttem minden, és szégyenszemre le kellett ülnöm a szutykos harminchetesen. 
láttam benedek pápát. élőben! kétezerötben voltam kölnben az ifjúsági világtalálkozón önkéntesként. fogyatékos segítőként az utolós napon voltunk nagy melóban. a marienfelden tartott pápai misére milliónyi ember, rengeteg fogyatékos érkezett. nekünk kellett mobil ágyakat kiadni, azt lekönyvelni, esetleg kicipelni a rétre, küzdeni az egészségesekkel, akik lazán elfoglalták a fogyik szektorát. teljesen lefoglalt a küzdelem, az angolról olaszra, magyarról angolra váltogatás. este tizenegyre totál kimerültem. lefeküdtem az önkénteseknek fenntartott sátorba, egy raklapra. reggel kikukkantottam a sátorból, és megdöbbentem: a tizenvalahány út közül éppen a mienket "takarították", azon érkezett ugyanis a pápa! a sárgapólós rendezők már integttek is nekem, hogy gyere, piros pólós önkéntes, állj be az élő kordonba. nagyon vicces, de én voltam a kordon a pápa és a tömeg között. előttem ment el a pápamobil, alig fél méterre. fáradtságtól ájultan, örömtől ittasan örömködtem. hihetetlen volt. pedig ő is csak ember. ha megfázik, teát iszik, este meg papucsban vonul a fürdőből a hálóba.
lovak sétálnak a zöld gyepen, középen kis tó híddal, színes virágok kavalkádja a tökéletesen tisztán tartott aszfalt mentén. szép nagy autók, finom kaják, jó illat. kemény munka áll mindezek mögött, a szüleim évi 365 napból 365-öt dolgoznak végig. egy élet.
divat lett a fekete. nem (csak) az öltözködésben, a szívekben. "nincs egy normális pasi/nő ezen a világon", "együnk, igyunk, mulassunk, egyszer élünk", "ha van isten, miért nézi, hogy ennyi a szenvedés?". 
szombaton velencén voltunk. a karácsonyi jótékonysági akciónkkal kapcsolatban volt egy ész 
vasárnap voltam gyülekezetben. perjesi istván arról beszélt, hogy sokan várjuk a csodát, hogy isten tegyen már valamit, de rögtön. közben meg nem keressük istent, nem teszünk semmit ahhoz, hogy ez a csoda megtörténjen. nem imázunk, nem teszünk jót embertársainkkal, nem fordulunk el önző életünktől, csak zakatolunk, és elégedetlenkedünk, hogy miért nem mutatja magát isten az életünkben. isten is olyan, mint egy bank. ha teszel be, akkor az kamatozik, és lesz mit kivenni belőle. de ki látott már olyan bankot, ahova nem teszel be semmit, és mégis lehet belőle kivenni? mit vársz? ima, böjt és istenkeresés nélkül ne várd isten áldásait, ne várd, hogy kommunikál veled. 
egy nőnek joga van az abortuszra, harsogja a modern világ, s utána csak rejtegeti a maradandó egészségkárosodással, depresszióval küzdő kislányokat, asszonyokat. azt már nem mutogatja olyan büszkén, milyen lelki terhet cipel a magából az életet kikaparó nő élete végéig.
ma van egy éve, hogy bemerítkeztem. szeptember negyedikén visszarepültem angliába. ötödikén átvettem a diplomámat, aztán végiglátogattam a barátaimat, elmentem brightonba is, hogy megnézzem a tengert. 
ugye, akkor könnyű istent dícsérni, könnyű hinni, mikor minden rendben, amikor egészséges vagy, amikor élnek a szüleid, van munkád, férjed/feleséged szeret, a gyerek kitűnő bizonyítvánnyal jön haza. 
az egyik szerint ez a szekér vitte a szent családot. de eltörött a rúdja, és senki nem mert olyan magasra felmászni megcsinálni, csak a cigány kovácsok. azok közül is leesett kettő, csak egy merte megjavítani a szekeret, ő még mindig ott látható a törött rúd mellett (egy kicsiny csillag személyében). 