ma van egy éve, hogy bemerítkeztem. szeptember negyedikén visszarepültem angliába. ötödikén átvettem a diplomámat, aztán végiglátogattam a barátaimat, elmentem brightonba is, hogy megnézzem a tengert. akkor már magyarországon kértem, hogy merítsenek be. folyamatos "nem" volt a válasz. túl éretlen vagyok még ehhez, többet kellene még bibliát olvasnom, tanulnom, stb. éreztem, hogy ez nem jól van így. az etióp kincstárnok példája erősített: aki egy kocsin ülve, pál apostol magyarázata alatt megtért, és be is merítette rögvest. hol tudott ő még eleget a keresztséghez? hol volt ő még érett keresztény? mégis bemerítették.
engedelmeskedni akartam istennek, és be akartam merítkezni, megvallani, hogy én már az övé vagyok. ez volt a legnagyobb vágyam.
lutonban pillanatok alatt elterjedt a híre, hogy visszajöttem, és, hogy bemerítenek. szeptember tizedikén minden készen állt. volt egy kert, benne egy medence, ági gulyást főzött, isten meleg nyári napot készített. életem legszebb napja volt.
ma, egy évvel később a vőlegényem ezzel az sms-sel köszöntött (újjá)születésnapomon:
"nagyon szeretlek. csuda jó az isten, mert nagyot formált benned. nagyot dobott a dobókockával, vagyis sokat, nagyon sokat."
köszönöm, istenem. mindent köszönök.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Judett 2007.09.10. 09:29:51
Levente 2007.09.10. 13:30:32
Mindegy, lehet a TE esetedben kivételt tett.
Boldog évfordulót!