egykori teológiai tanárom, jelenlegi szolgálatvezetőm írt e-mailt a minap. beszámolt arról, hogy hogyan jutott el a nógrád megyei intézmény lakóihoz az a pár cipősdoboz ajándék, amelyet karácsony előtti utolsó munkanapomon készítettünk össze halmozottan fogyatékos kedves barátainknak.
„az ajándékok megérkezésénél én sem lehettem ott, de marika – aki elvitte a száznyolc cipősdoboznyi szeretetet – nagy lelkesedéssel és nem kisebb meghatódással számolt be az átélt találkozásról. azon túl, hogy örültek és köszönik, különösen is a névre szóló, nagy figyelemmel összeállított ajándékokat, egy történést emelnék ki. voltak, akik miután megkapták az ajándékot, nagy örömükben nem nyitották ki. a kérdésre, hogy miért nem, azt válaszolták: „most annak örülnek, hogy kaptak, annak, pedig, hogy mit, majd később szeretnének örülni”. ilyenkor azon gondolkodom, hogy ki az értelmileg akadályozott…”
máté 5:8 „milyen boldogok és áldottak a tiszta szívűek, mert ők meglátják istent!”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.