myjesus

rendszeresen olvasom a napi reményt. e-mailen érkezik. ezreknek, minden reggel. mégis, sokszor olyan, mintha maga isten írta, küldte volna - csak nekem. ma ez érkezett. (bárcsak képes lennék a mondatok elolvasásán túl meg is érteni azokat, és azok szerint cselekedni...) mennyire…

nyár óta nem írtam arról, mennyit tanulok a kerten, a természeten keresztül istenről - ha sikerül az agyamat lecsendesítve járnom az utam. egy hétvégi, szép őszi napon csipkebogyó-gyűjtésre szántuk el magunkat. kettesben felsétáltunk a hegyre, ahonnan békességes, mesés…

bátorítás. nem csak a gyermekre, de a társra, a gyógyulásra, a szerettei megtérésére váróknak is. istentől, aki jót tervezett az életünk felől: jóel 2: 25-27 „kipótolom az elmaradt termést, (…) a meddő éveket, amelyeket elpusztított rátok küldött nagy seregem! (…)…

ma három éve indítottuk el a babaprojektet. reggel, „belső sétám” alatt próbáltam megérteni, hogy miért nem totyog körülöttünk még egy kisgyerek…  talán azért, mert akkor nem tudnánk teljes erőnkkel, figyelmünkkel az építkezésre összpontosítani. mert ha megfogant…

a könnyeimmel küszködve olvastam ezt a cikket. történetem 15 évvel ezelőtt kezdődött. elegem lett abból, hogy a havi, kéthavi rendszerességgel ismétlődő asztmarohamok során levegő után kapkodó, fuldokló fiamat lássam, és tudjam: nincs megoldás – emlékezik a szakállas,…

szombaton egy jótékonysági rendezvényen dolgoztunk. több ezren jöttek el a szabadtéri eseményre, mi pedig alig tízen próbáltunk egyszerre színpadmesterek, jegyeladók, elveszett-gyerek-keresők és arcfestő művészek lenni. mondanom sem kell: reggeltől estig egy percre sem ültünk le…