láttam benedek pápát. élőben! kétezerötben voltam kölnben az ifjúsági világtalálkozón önkéntesként. fogyatékos segítőként az utolós napon voltunk nagy melóban. a marienfelden tartott pápai misére milliónyi ember, rengeteg fogyatékos érkezett. nekünk kellett mobil ágyakat kiadni, azt lekönyvelni, esetleg kicipelni a rétre, küzdeni az egészségesekkel, akik lazán elfoglalták a fogyik szektorát. teljesen lefoglalt a küzdelem, az angolról olaszra, magyarról angolra váltogatás. este tizenegyre totál kimerültem. lefeküdtem az önkénteseknek fenntartott sátorba, egy raklapra. reggel kikukkantottam a sátorból, és megdöbbentem: a tizenvalahány út közül éppen a mienket "takarították", azon érkezett ugyanis a pápa! a sárgapólós rendezők már integttek is nekem, hogy gyere, piros pólós önkéntes, állj be az élő kordonba. nagyon vicces, de én voltam a kordon a pápa és a tömeg között. előttem ment el a pápamobil, alig fél méterre. fáradtságtól ájultan, örömtől ittasan örömködtem. hihetetlen volt. pedig ő is csak ember. ha megfázik, teát iszik, este meg papucsban vonul a fürdőből a hálóba.amikor megtértem, megértettem, isten mennyire nem szereti a "bálványokat" a szívünkben. azt kéri: uradat, istenedet imádd, és csak neki szolgálj. ez azt jelenti, hogy nincs hely a szívünkben olyan embereknek, akik uralják érzelmeinket. sem a pápa nem lehet bálvány, sem a gyerekünk, társunk, sem egy kabalamaci, de még egy playboy csajszi vagy egy megagigasztár sem.
mit várhatunk tőlük? ők is emberek, esendőek. nem tudjuk elérni őket, nem okoznak maradandó örömet, nem adják meg életünk értelmét. csalódhatunk bennük, ha ittasan vezetnek, ha káromkodnak, ha megcsúnyulnak, vagy meghalnak. isten azt akarja, hogy takarítsuk ki a szívünkből ezeket a földi dolgokat, akikre felnézünk, akibe görcsösen kapaszkodunk. ne legen bálvány a cigi, a pia, a mónika show, egy énekesnő, vagy egy családtag.
számomra audrey hepburn és anne frank a földi példakép. ez rendben is van addig, amíg nem isteníti őket az ember. más tészta volt a beatles, amely tizenhat éves koromtól kezdve hatalmas bálvány volt a szívemben. zenéjüket öröknek, személyüket követendő példának tekintettem. amikor megtértem, megtudtam, hogy az ördögnek adták el a lelküket a sikerért, drogoztak, válogatás nélkül fogyasztottak nőket-férfiakat... hogyan lehetnek ők példaképek? bálványok? igazi példakép csak jézus lehet, a bűntelen.
csalhatatlan, tévedhetetlen példakép.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.