szombaton velencén voltunk. a karácsonyi jótékonysági akciónkkal kapcsolatban volt egy ész azon morfondíroztam, vajon miért csak karácsony táján jut eszünkbe, hogy vannak emberek, akiken segíteni kéne? és miért gondoljuk azt, hogy ha évente egy ajándékcsomaggal jótékonykodtunk, az már bőven elég?
jakab 4:17 "aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bûne az annak."
vasárnap voltam gyülekezetben. perjesi istván arról beszélt, hogy sokan várjuk a csodát, hogy isten tegyen már valamit, de rögtön. közben meg nem keressük istent, nem teszünk semmit ahhoz, hogy ez a csoda megtörténjen. nem imázunk, nem teszünk jót embertársainkkal, nem fordulunk el önző életünktől, csak zakatolunk, és elégedetlenkedünk, hogy miért nem mutatja magát isten az életünkben. isten is olyan, mint egy bank. ha teszel be, akkor az kamatozik, és lesz mit kivenni belőle. de ki látott már olyan bankot, ahova nem teszel be semmit, és mégis lehet belőle kivenni? mit vársz? ima, böjt és istenkeresés nélkül ne várd isten áldásait, ne várd, hogy kommunikál veled. 1 krónikák 16:11 "keressétek az urat és az ő erősségét; keressétek az ő orcáját szüntelen."
ámós 5:14 "keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az úr."nem csak karácsonykor kellene, hogy eszünkbe jusson, hogy jót is tehetünk. minden nap egy csomó lehetőségünk van rá. imázhatunk a villamoson ahelyett, hogy a mellettünk ülő szakadt harisnyáján röhögnénk. át is adhatjuk a helyünket egy terhes nőnek. felhívhatjuk nagymamánkat, akire hetekig nem nyitja rá az ajtót senki. isten ott van mindenben, minden percben és élethelyzetben...
keress, hogy megtaláltass.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.