az új év első igehirdetése simeonról szólt (számomra legalábbis), akiről azt olvassuk az igében, hogy éppen a templomban tartózkodott, amikor mária és józsef elvitték bemutatni a nyolcnapos jézust.
simeon nevének jelentése "isten meghallgat". és valóban: a férfi azt a bátorítást kapta istentől, hogy addig nem hal meg, amíg nem látja a megváltót... most pedig ott tartja a karjaiban a csecsemő krisztust. végig hitt küldetésében, isten üzenetében, és nyitott maradt arra, hogy az úr bármelyik pillanatban, bármilyen formában megjelentetheti neki élete értelmét, neki tett ígéretét.
miért olyan fontos számomra ez a - látszólag egy réges-régen meghalt figura életéről szóló - történet?
először is azért, mert simeon példa. példa, mert nem korlátozta istent abban, hogy mikor és hogyan kell az ígéretnek bekövetkeznie. nem gondolta, hogy jézus csakis harcos vezetőként, felnőtt férfiként jöhet el... elfogadta, hogy egy törékeny gyermek formájában érkezik meg. néha, amikor kisbabáért imádkozom, azt veszem észre magamon, hogy diktálom istennek, hogyan teljesítse be az ígéretét: a teherbe esésem ne decemberben, a munka szempontjából stresszes időszakban következzen be, mire jön a baba, legyen meg a házunk, stb. isten azonban nem így működik. nyitottnak kellene lennem arra, hogy talán csak egy évtized múlva lesz babánk. lehet, hogy örökbe fogadunk, és nem természetes úton kapunk gyermeket. és még ki tudja, milyen furcsa csoda készülődik az életünkben? a mindenható, mindent tudó istent nem lehet korlátozni.
simeon azért is példa, mert végig kitartott isten mellett. pedig küldetését bizonyára sokan nézték kételkedve. család, barátok, haverok, munkatársak nevethették ki, szólhattak be neki. de ő nem bátortalanodott el. szorgalmasan ment a templomba, figyelt istenre. vagyis: istenre figyelt, és nem az emberekre. amikor elhívásomra gondolok, vagy esetleg még hangoztatom is, hogy a látássérültek megsegítése (lesz) életem fő küldetése, sokan furcsán néznek rám. az egyik családtagom így figyelmeztetett: "vakokkal foglalkozni? ne fesd az ördögöt a falra!" a másik pedig: "a világon nem csak a vakok vannak! lazíts, élvezd az életet!" néha eszembe jut, hogy mennyire rosszul eshet nekik, hogy nem hallgatok a tanácsaikra. de vajon nem fontosabb-e isten tanácsára hallgatni? simeon ez utóbbit választotta.
vele együtt én is megerősödtem abban a hitemben, hogy jó úton járok.
róma 11:29 „megbánhatatlanok az istennek ajándékai és az ő elhívása.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gómer29 2014.01.14. 19:47:59
2006.08.19kehilatshofar.com/2006/Shabbat/20060819%20Roe.mp3
sterretje · www.gportal.hu/alekszatim 2014.01.15. 09:35:51