elvittem vak barátnémat a titanic kiállításra. nagy rajongója a témának, én meg gondoltam, meglepem. nem gondoltam volna, hogy egy egyszerű titanic kiállítást sem tudok már isten nélkül megnézni… borzalmas volt látni, ahogyan a hajó minden egyes szegletéből az istenkísértés bukkant elő. csak egy pár példa: volt a hajón egy nagyon gazdag ember (volt ott bizony több is), aki álnéven, a vele utazó szeretője nevén utazott.
prédikátor 9:9 „éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, a melyeket isten adott néked a nap alatt”
másik példa: a titanicra valami olyasmi volt felpingálva, hogy „ezt még isten sem süllyesztheti el”. és a beceneve nemes egyszerűséggel ez volt: „elsüllyeszthetetlen”. mit szól ehhez a felfuvalkodottsághoz a mindenható?
zofóniás 1:2, 6 „mindent elvesztek e föld színéről, azt mondja az úr. azokat is, akik elfordultak az úr követésétől, és a kik nem keresik az urat és nem tudakoznak felőle.”
ezen a hajón dúlt az osztályok közti harc, lenézés, kivagyiság, pénzhajhászat, paráznaság, önzőség, okkultizmus, hanyagság.
1 mózes 4:7 „ ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása.”
a kiállítás számomra legtragikusabb pontja egy valódi jégtömb volt, amire az ember rátehette a tenyerét, amely aztán tíz másodperc alatt „rásült” a jégre. mellette egy felirat: azon az éjjelen a sós tenger még ennél az édesvizi jégnél is hidegebb volt.
zsoltárok 147:17 „(isten) darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?”
senki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.