reggel elmentem a bankba. a pult mögött jöttek-mentek az egyenblúzos, egyen-műkörmös, egyenmosolyú leányok. mégis, volt valami, ami megkülönböztette őket: a fény a szemükben. belenéztem a fénybe, és megéreztem a lelküket. valamelyik szenved, valamelyik élvezi ezt a steril papírszagú környezetet. valaki a helyén van ott, valaki nem.
aztán elmentem egy megbeszélése az állatkertbe közelgő karácsonyi akciónk kapcsán. a programszervező lány pörgött, figyelt, magyarázott, ötleteket hozott. élmény volt látni, ahogy dolgozott, látszott, hogy a helyén van.
fél tizenkettőkor meginultam a bánya felé... a villamoson egy hasonló korú fiatalember dőlöngélt. sulifix-szaga volt.
eszembe jutottak egykori latin óráim, az, amikor tanulmányoztuk a delphoi jósda falára írt mondatot: nosce te ipsum. ismerd meg önmagad. miért annyira fontos ez? ki nem ismeri önmagát? hogy kell megismernünk önmagunkat? ezeken merengtem tizenhat évesen. ma már tudom: isten egy küldetéssel adott minket erre a világra, erre kell rájönnünk, és csak akkor lehetünk boldogok, ha elkezdjük beteljesíteni, amiért itt vagyunk. ki miért van itt? ezt kell tudakolnunk istentől.
zsidókhoz írt levél 12:28 "annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel."minden egyes perc, amit felesleges dolgokkal töltünk, csak tapasztalatszerzés, főleg rossz tapasztalatok szerzése. majdnemhogy ablakon kidobott idő/pénz/energia.
ezért fontos, hogy
nosce te ipsum.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.