myjesus

isten akkora ajándékokkal halmozott el, hogy gyakorlatilag nem is tudunk vele mit kezdeni.

egészséget kaptunk tőle? kockára tesszük nap mint nap gyorshajtással, alkohollal, drogokkal.

szép környezetet adott? bedaráljuk a faüzemben, öntünk bele használt olajat, telefüstöljük.

lehetőséget adott a teremtésre? megöljük a harmadik hónapban, mert még nem vagyunk rá érettek, nincs elég pénzünk, vagy félünk, hogy eldeformálódik kecses alakunk.

isten így beszél a gyermekről, mint értékről.

zsoltárok 127:3-5 „az anyaméh gyümölcse: jutalom. mint a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő fiak. boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.”

egy nőnek joga van az abortuszra, harsogja a modern világ, s utána csak rejtegeti a maradandó egészségkárosodással, depresszióval küzdő kislányokat, asszonyokat. azt már nem mutogatja olyan büszkén, milyen lelki terhet cipel a magából az életet kikaparó nő élete végéig.

voltam balatonszemesen egy missziós expon. a leginkább sokkoló a válságterhesség központ standja volt. rózsaszín kiscipő, rajta a felirat: xy emlékére.  bocsáss meg nekem. nem engedem, hogy másokkal is megessen az abortusz. vagy valami hasonló felirat. remegő kézzel vettem el egy prospektust. néhány mondat belőle:

egy nő terhessége három hónapos koráig dönthet arról, elveteti-e a gyerekét. addig a következőket éli át a baba a méhben.

negyedik hét: minden nap 1 mm-t növök. külön vérkeringésem van anyutól, így vércsoportunk is különböző lehet.

ötödik hét: arcom kialakulóban van. kezeimen jól láthatóak az ujjak.

hatodik hét: kifejlődött az agyam, ki tudom nyitni a számat, van ajkam és nyelvem is.

nyolcadik hét: három centi vagyok, és már van ujjlenyomatom is.

tizenkettedik hét: mosolygok.

ha ekkor dönt egy anya az abortuszról, akkor már megeshet, hogy a kisbaba mosolyogva hal meg. fájdalmat már a nyolcadik héttől érez. 

 2 mózes 20:13 ne ölj