myjesus

nem tudom, te hogy vagy vele, de én tartok attól a filmtől vagy könyvtől, amelyet mérföldkőnek, megrázónak, kihagyhatatlannak harangoznak be. úgy érzem, eldöntötték helyettem, hogy ez egy klassz valami, és nekem parancsra rajonganom kell(ene), és ha nem ezt teszem, hát szégyelljem magam.

így, amikor megláttam "a viskó" beharangozóját, elhatároztam, hogy függetlenítem magam a reklámoktól, és aztért olvasom el a könyvet, mert érdekel, és azt fogom róla gondolni, amit valóban nekem jelentett a könyv.

pénteken délelőtt beszereztem, és szombat éjjel fél kettőre el is olvastam. a beharangozó ellenére zsebkendőre nem volt szükségem, de azt gondolom, sok istennel kapcsolatos előítélettől megszabadulhat az, aki átadja magát ennek a megrázó műnek.

egy átlagos amerikai férfiről szól, aki táborozni megy három gyerekével. vissza már csak kettővel tér: a legkisebbet elrabolja és kegyetlenül megöli egy perverz őrült. az apa maga találja meg a véres kisruhát egy közeli rozzant viskóban. a következő évek mély depresszióban, isten elleni haragban, vádlásban, csendben és vígasztalhatatlan gyászban telnek, mígnem egyszer egy levelet hoz a postás. "mackenzie! rég nem találkoztunk. hiányzol. gyere a viskóhoz. papa" először azt hitte, egy otromba vicc. vagy, hogy a gyilkos szórakozik vele. végül azt a lehetőséget sem vetette el, hogy levelet kapott istentől, akit a felesége csak "papának" hív.

felkrekedik, és négy év után visszamegy a viskóhoz. ott pedig megtörténik a csoda. egy (nagyon!) különös formában találkozik istennel, aki szolgál felé, meggyógyítja és állja a férfi vádjait, megfeleli kérdéseit, tanítja őt. noha valóban extrém ez az egész szituáció, mégis, totálisan felszámolta mackenzie (és a magam) istenről alkotott képét, és egy emberi, baráti, szellemi, mindenható, velünk együtt szomorkodó és örülő istent jelenít meg.

a férfi gyászának poharát kiöntve, fájdalmának sötét köpönyegét levéve tér vissza az életbe.

a könyv regény. egy "így is lehetne, szó szerint..." típusú jelenet-láncolat. van benne igazság és van benne fikció is. ezt jó előre tudni, mielőtt az ember kezébe veszi a könyvet.

"jesus is closer than you imagine - jézus közelebb van, mint gondolnád..." ezt olvastam egyszer egy plakáton, amely négy alulról fotózott felhőkarcolót ábrázolt, amelyek között az ég egy hatalmas keresztként ábrázolódott ki. na, de szerintem a következő képre is alkalmazható lenne ez a mottó:

az ifivel péntek este barlangászni mentünk. finoman fogalmazva sem vágytam arra, hogy nyirkos-agyagos földön kússzak-másszak, féltem, hogy beszorulunk vagy eltévedünk, és bevallom, a körmeimet sem szívesen áldoztam volna föl. azt azonban már régebben elhatároztam, hogy édes drágám minden egyes ötletét támogatom, még akkor is, ha nem értek vele egyet, vagy nincs valamihez kedvem...

szóval, autószerelő kezes-lábasban, csokival a zsebemben, világítós sisakban ott guggoltam a férfi mellett, akit szeretek, és egy csapat viccelődő fiatallal hallgattuk, ahogy a profi túravezető a denevérek októbertől májusig tartó téli álmáról beszél. a kúszás-mászás olyan jól ment, hogy még olyan útvonalat is bevállaltam, amely nehezebb, mint a másik, és csodálatosan érdekes kihívásnak tekintettem a föld gyomrában való tájékozódást, előrehaladást. lenyűgöző volt a csöndben és sötétségben ülni pár percig, és rádöbbenni, mennyire pici az ember: egy hatalmas hegy gyomrában másztunk több órán át, annak még az ezredét sem érintve. pedig még a hegy sem különösebben nagy… eszembe jutott a biblia egyik sora is, mely jézusról ír, mint aki három napig fekszik a föld gyomrában, de feltámad, és kijön a fényre, hogy fényt hozzon a reménytelenségbe. most már tudom, milyen sötét és hideg lehetett a föld alatt elrejtve lenni, és mekkora öröm lehetett kijutni a levegőre, a nyüzsgésbe, a szabadba, az életre!

máté 12:40 „mert a miképen jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.”

a metrón „véletlenül” beleolvastam egy nő könyvébe. illetlenség, tudom, de nem tudtam ellenállni, lévén, hogy életem megváltoztatójáról volt szó. istenről. ezt írta a könyv: „isten létezik. ha imádkozol, néha (sic!) még meg is hallgatja imádat. emlékszem, diákkoromban sokszor kértem istent, legyen beteg egyik tanárom. meghallgatta. beteg lett a tanárom egyszer, aztán megint, megint, és újra, és újra.”

isten valóban egy imameghallgató isten, aki mindent hall és lát. nem avatkozik közben, nem erőszakolja magát senkire, de mindenkit visszavár, aki önző, bántó, agresszív életmódjából vissza akar térni szerető karjaiba. isten nem hallgat meg olyan imákat, amelyek valakinek a kárára vannak. illetve: azokat nem ő hallgatja meg. a sátán, akit a biblia kezdettől fogva embergyilkosnak jellemez, létezik, működik, és nem csak a filmekből lehet információkat szerezni róla. ő az, aki meghallgatja az átkozódásokat, a halál- és betegségkérő „imákat”.

isten tudja, mire van szükségünk, mégis várva várja, hogy szóljunk hozzá, hogy kérjünk tőle dolgokat, és azokat, amelyek szerinte nekünk is jó, valamint az ő akaratával is egyezik, be is teljesíti. talán olyan ez, mint egy szülő-gyermek viszony. az anya tudja, hogy a gyerek cipője koszos. tudja, hogy annak tisztának kellene lennie. meg is moshatná szó nélkül, hogy a gyerek javát szolgálja. mégis örül, jól esik neki, ha a gyerek szép csendben odamegy hozzá, és megkéri, hogy tisztítsa meg a cipőjét, mert ő jobb szeretne játszani inkább. az anya megtisztítja a cipőt, a gyerek pedig hittel és bizalommal tudja, hogy a cipő másnap reggel tisztán várja őt az előszobában.

zsoltárok 65:2 „oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.”

ézsaiás 58:9 „kiáltasz, és az úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: ímé, itt vagyok.”

1jános 5:14 „ez az a bizodalom, a melylyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket”

a 2012 című filmről írják: „a maják ősi naptára bonyolult csillagászati ismereteket és kifinomult matematikai számításokat igénylő tökéletes alkotás. egy baj van vele: 2012-ben véget ér, és sokan úgy gondolják, nem véletlenül. a világ sem tarthat tovább, mint a misztikus tudást tartalmazó naptár. néhány vezető tudós 2009-ben igazolta, hogy valóban közel a vég, és segítségükkel a világ leghatalmasabb államainak vezetői el is készítették a tervet, amelynek alapján sok ember megmenthető… de távolról sem az összes (…)”

tényleg meghalunk 2012-ben? lássuk, mit mond erről isten! lukács 21:8-11, 34-35 "vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! sokan jönnek az én nevemben, s mondják: én vagyok. és: elérkezett az idő! - ne kövessétek őket. amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. ilyeneknek kell előbb történniük, de ezzel még nincs itt a vég!” aztán így folytatta: "nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. szörnyű tünemények és különös jelek tűnnek fel az égen. vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap, mert mint a tőr, úgy fog lecsapni a föld színének minden lakójára.”

máté 25:13 „legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.”

hazánkban tudtommal még csak egy gyülekezetben volt tisztaság-gyűrű alkalom. ezen a fiatalok fogadalmat tettek arra, hogy házastársukra tisztán várnak, és hűségüket a házasságban is megőrzik. elkerülve ezzel lelki sebeket, korai terhességet, nemi betegségeket, kihasználtságot, és megtapasztalva a várakozást, kitartást és csodát. amerikában és angliában, de persze biztos, hogy több más országban is milliók viselik e tisztaság-gyűrűt, eljegyezve magukat annak az embernek, akit még talán nem is ismernek, de akit, hiszik, isten nekik teremtett.

egy ismerősömmel beszélgettünk róla, hogy jó lenne ezt a gyűrű-dolgot feleleveníteni, kiterjeszteni az országban. nem holmi üres, múló divatként, hanem egy alapos, meggondolt, szervezett és gondozott mozgalomként. jó lenne „megnyerni” hiteles lelkészeket, akik egy tanítás-sorozattal felvilágosítják a fiatalokat, hogy amire készülnek, amire vállalkoznak, az extrém módon nehéz lesz, megszólják, vagy kinevetheik érte, de elképzelhetetlenül nagy áldás követi majd: lelki béke, tisztaság és feddhetetlenség.

az előadás-sorozatot követné a gyűrű felvétele. szerintem ennek nem egy fogadalomnak kellene lennie, mert a fogadalom kvázi esküvés, és ha mégis elbukik az ember, csak a lelkiismeret-furdalás, az önmagában való csalódás marad. ezért nem a tisztaságra kellene felesküdni, hanem kábé arra, hogy isten segítségével megpróbál hű lenni jövendőbelijéhez, és a gyűrű emlékeztetőül szolgál arra, hogy az igaz szerelem vár… így, ha elbukik, a gyűrű emlékezteti arra is, hogy isten igaz szerelme hű, megbocsátó, és mindig visszavárja őt. az esküvésben amúgy is látok egy nemkívánatos gőgöt, magabiztosságot, pedig erre semmi okunk, hiszen isten segítsége nélkül már a küszöbben elbuknánk, a célig semmiképp nem érnénk el.

a gyűrű felvételét egy komolyan vett utógondozás követné, ahol a fiatalok segítséget kérhetnének, kérdéseket tehetnének fel, és ahol beszámolhatnának tapasztalataikról.

lehet mondani, hogy az ötlet halvaszületett. lehet mondani, hogy kivitelezhetetlen. én már tudom, hogy nem az, sok embert láttam, akik megtették, vártak, és még élnek… :) miért legyen csak abból divat, hogy a kislányok tizenhárom évesen többet szexeltek már, mint anyáink negyvenévesen? miért csak azon dolgozunk, hogy az abortusz után összetákoljuk a fiatalok lelkét? miért ne lehetne a tisztaságból is tömegmozgalom?

ezékiel 16:8 „elmentem melletted, és láttam, hogy már a szerelem korában vagy. ezért rád terítettem ruhám szárnyát, és betakartam meztelen testedet. megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled - így szól az én uram, az úr -, és az enyém lettél.”

nemrég olvastam: „a lázadó és a forradalmár két külön fogalom. a lázadó egy rendszer ellen lép fel, azt kívánja megdönteni, önmagáért a rendszer megdöntéséért küzd, igazi megoldást nem kínálva. a forradalmár pedig a meglévő rendszer ellen van ugyan, de a régi helyett egy új alternatívát is kínál, tehát nem csak rombol, hanem reményteljes jövőt kínál, egy olyan rendszert, amely felválthatja a régit.”

jézus egy ilyen forradalmár volt. a régi helyett egy újat kínált, a szeretet forradalmát. nem csak az ő idejében regnáló hatalmat akarta emígyen megváltoztatni, hanem a jelenlegit is. ő most is él, és most is forradalmat kíván, ugyanazt a forradalmat, mint földi élete során. a mindent megváltoztató szeretet forradalmát. amelyet nehéz ugyan megvívni, de hatalmas öröm és áldás követi, aki ezt (jézus segítségével, mert úgy könnyebb) megívja és megnyeri.”

2krónika 20:9 „a mikor veszedelem jövend mi reánk, háború, ítélet, döghalál vagy éhség, megállunk e házban előtted (mert a te neved e házban van) és a mikor kiáltunk hozzád a mi nyomorúságainkban: hallgass meg és szabadíts meg minket.”

egy olyan oldalra tévedtem, ahol történeteket olvashattam a jövőből, vagyis, hogy az emberek hogyan képzelik el magukat a jövő év április huszonkilencedikén. (te is belekukkolhatsz, és szívszorító vagy éppen vicces posztok közül válogathatsz a jövő emlékei blogon.)

azóta ezen merengek én is. a jövőn.

most, az aktuális élethelyzetemet nézve ezt írnám: „kétezertíz április huszonkilencedikén, alig két héttel a második házassági évfordulónk után, épp a szakdolgozatom utolsó sorait gépelem. a témám a látássérültek istenképe, vallásgyakorlata. az elmúlt hónapokban találkoztam néhány olyan vak emberrel, akik éppen annyira nem látják istent, mint mi, mégis, sokkal jobban látják őt, és ez a tény felvillanyoz. boldog vagyok. pár hete megtudtam, hogy hamarosan édesanya leszek, és, hogy nem is egy, hanem két kisbaba szíve dobog a méhemben. együtt örvendezünk a barátnőmmel, akik hazaköltöztek, és akinek addigra már szépen domborodik a pocakja. a babáink szültése előtt édes drágámmal még elmegyünk két hétre izráelbe, a szentföldre, és ez az utazás lesz az, amelyre még az ezüstlakodalmunkon is emlékezni fogunk.”

a tervezésről, a nagy tervek szövögetéséről azonban már leszoktam. néhány éve, amikor megismertem jézust, átadtam neki az irányítást. legyen meg az ő akarata, ne én irányítsak. előtte, életem első harmadában tervezgettem ezt-azt, de nem jött be semmi, mígnem isten kezébe tettem le a dolgot: adjon, amit nekem szán. így adta nekem a megbocsátást, derűt, az optimizmust, a szerelmemet, a jelige főszerkesztőségét, a vakokkal való kapcsolatot, az éneklést, az egészséget, de a munkahelyi, családi és pénzügyi nehézségek idején az erőt és a türelmet is tőle kaptam…

így ahelyett, hogy sokáig merengnék a jövő dolgain, inkább arra fókuszálok, hogy mindig őt kövessem, és tudjam elfogadni az akaratát, bármi is legyen az. tervezés helyett hittel remélek. nélküle nem ér semmit a tervezgetés, vele meg felesleges, hisz jó lesz mindenképp.

zsoltárok 127:1 „ha az úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. ha az úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző. hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! szerelmesének álmában ád eleget.”

példabeszédek 16:1 „az emberi értelem tervezget, de az úr adja meg, hogy mit mondjon a nyelv.”

ezt a hétvégét már megint térdre hullva töltötte a lelkem... nem tudom jobban megfogalmazni. a pénteki suli és a szombati lídia konferencia váltotta ki ezt belőlem. egy gondolat, egy mondat, egy találkozás mind-mind okozhat ilyet. a testem megy, eszik, iszik, beszél, olvas, vásárol, de a lelkem, az egész bensőm térden állva istent imádja, és ízlelgeti azt az újabb információt, amit megtudott róla.

doktor rettegett tibor -kvázi überelhetetlen- óráján hangzott el az eszmefuttatás, nem szó szerint: „az előfordulhat, hogy egy ember fizikai értelemben többet szenved, mint jézus krisztus, ha a szenvedés időtartamát vagy összetettségét vesszük alapul. mert ez elfordulhat. de azt egyetlen ember sem tudná elképzelni, vagy elviselni, amit lelkileg jézusra tett az isten. az addig és azt követően elkövetett bűnök szellemi terhét tette rá (abortuszok, nemi erőszak, adócsalás, ütlegelés, gyermekkatonák, pedofilia…). és mivel ő gyűlöli a bűnt, azzal közösségben nem lehet, ezért jézust halála előtti pillanataiban elhagyta a keresztfán. ekkor kiáltott fel jézus, 'én istenem, én istenem, miért hagytál el engem?!' jézus az, aki valóban tudja, mi a magány, mert ő azt a fájdalmat is átélte, hogy elhagyja őt az isten.”

a lídia konferencián ruth történetét dolgoztuk fel. számtalan dolgot felhozott bennem ennek a nőnek a sorsa, aki anyósával maradt férje halála után, és egy számára ismeretlen földre vándorolt vele. két nő egyedül a messzeségben. kitéve gyilkosságnak, rablásnak, magánynak, éhezésnek. mégis vele maradt. az anyósa kijelölt neki egy férfit, egy rokont, és ő engedelmeskedve neki megismerte boázt, akitől majdan fiat kapott. ez a kisfiú obed, dávid király nagyapja, akitől később jézus is származtatott. a számomra leginkább megdöbbentő az volt, hogy ez a nő egy "nem éppen közkedvelt" népcsoportból származott. hogy lehet, hogy isten mégis ebből az „irtandó” népből választotta jézus nagy-nagy-nagy-ükanyját, ruthot? istennek semmi sem lehetetlen, és ő nem a származást, hanem a szív indulatát vizsgálja. azt nézte, hogy ruth mindent föladva, könyörületesen és hűen elment anyósával egy idegen földre, kockáztatva ezzel megélhetését, biztonságát, nyugalmát. isten pedig az efféle hűségre tud építeni, és még egy istentelen népből is megtartja és megáldja azt, aki hű és igaz. számomra ebből is az derül ki, hogy isten igazságos.

példabeszédek 17:3 „a szívek vizsgálója pedig az úr.”

...ez a címe annak a könyvecskének, melyet egyik kollégám adott ajándékba, hogy ezzel járuljon hozzá szakdolgozatomhoz (amelynek "a látássérültek istenképe" lesz a címe). a mű egy fehér anna (beszédes!) nevű nővérről szól, aki egy bentlakásos vakok iskoláját működtet, gyakorlatilag adományokból, normatívából és szeretetből, napról napra élve, hittel. a nővér hívő családból származik, amelyért egyébként az elmúlt rendszerben rendesen meg is hurcolták. maga is gyengén lát, így át tudja élni a halmozottan fogyatékos gyerekek, fiatalok problémáit. a hite, érzem, vasból van. mégis simogatja lelkemet.

a leginkább a befejező néhány mondat tetszett:

"hálás vagyok, hogy isten képessé tett arra, hogy a nálam gyöngébbek mellé álljak. a szolgáló életet az úr jézus maga élte elénk, hogy kövessük őt. én is csak ezt próbálom tenni gyarló, hiányosságokkal teli életemmel. ha valami mégsem sikerül, vagy érzelmileg megsérülök, nem szoktam keseregni, hiszen semmi sem történik az isten háta mögött. ha megengedte a nehézséget, idővel az is biztos a hasznomra válik. amikor pedig kishitű pillanatok szomorítanának, s elcsüggednék, a számomra egyik legkedvesebb szentírási szakasz erősít:

filippi 3:13-14 "...felejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami előttem van. így futok a cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, amelyet isten fölülről adott krisztus jézusban."

"az ezazanap! szervezésében november tizenhetedikén budapesten ad koncertet a világszerte híres kirk franklin. az öt grammy-díjjal kitüntetett és több, mint tizenhárom millió albumot eladott zenész, aki az r&b, a hip-hop, a soul és gospel műfajokban egyaránt otthonosan mozog, most látogat először magyarországra, valamint európán belül e régióba. kirk nagyzenekari felállással, szó szerint “színes”, egyedi hangzású, rendkívüli show-val készül európai turnéja keretein belül budapestre. a koncert a sportmax rendezvénycsarnokban (budapest, csörsz u. tizennégy-tizenhat) lesz."

már világiként sem szerettem a halloween-t, a halál ünneplését. úgy voltam vele, hogy ha valaki csak egy napon emlékezik meg elhunyt rokonáról, barátjáról, egykori kis osztálytársnőjéről, akkor képmutatás kimenni "hozzá" egy fagyos kőhöz, és úgy tenni, mintha szeretnénk az illetőt... persze, mindig kimegyek én is a temetőbe, de nem tartom értelmesnek, követendőnek, megalapozottnak ezt a szokást. ezért örültem meg, mikor megtudtam, hogy hívő körökben ezt a napot nem is a halottakról nevezték el, hanem az örökkévalóság vasárnapjaként emlegetik. nem a halálra, a múlandóságra emlékezünk, hanem az örök életre, arra a tökéletes lelki létre, amelyet a mennyben fogunk élni istennel.

ezt a verset találtam erre a napra (cézár malan, ford.: vargha tamás):

ó, nem halál az...

ó, nem halál az, nem, nem,

az úrhoz menni föl,

e bús földről kiszállni,

s ott fönn otthont találni,

hol csillag tündököl.

ó, nem halál az, nem, nem,

a menny polgáraként

édes békében élve,

jajtól, bajtól se félve,

élvezni fönn a fényt.

ó, nem halál az, nem, nem,

ha krisztusom fogad,

ülvén királyi széken,

s kegyelmét osztja nékem:

,,jöjj s lásd meg arcomat!’’

ó, nem halál az, nem, nem,

amerre ő halad,

nyomában járni-kelni,

kies mezőkre lelni,

az élet-fák alatt.

ó, nem halál az, nem, nem,

koronás fővel ott,

az égi fény-körökbe

őt áldnunk mindörökre,

ki bűnből megmosott.

ó, nem halál az, nem, nem,

világnak üdve, te,

ha árad bőven s mindig,

nem csak cseppekben, mint itt,

kegyelmed tengere!

az úgy kezdődött, hogy egy tizenhat éves lány „lehölgyezett” a buszon, és egy huszonéves gyakornoklány is jónapotot köszönt az irodában. ez korábban is elő-előfordult már, nagyjából tizennégy éves korom óta, de most, hogy ilyen sűrűn, teljesen begőzöltem. sértetten és önzőn nézegettem magam a tükörben. mit kellene tennem, hogy ne nézzenek ilyen vénnek? így esett, hogy pár nap múlva igent mondtam egy ingyenes próbasminkre, amit a westendben kínálgatott egy kislány. így szombat délután jelenésem volt egy puccos helyen: gyönyörű, mosolygós nők, hangos zene, bársony fotelek, fényűzés.

jesszusom, mit keresek én itt? olvashatnék, tanulhatnék, vasalhatnék, a kint türelmesen üldögélő férjemmel lehetnék, vagy bármi… én meg itt szorongok egy tükörteremben, és várom, hogy tizenhat évessé sminkeljenek (de minek?), amely tevékenységet különben sem fogok gyakorolni ezt követően sem, mint ahogy eddig sem…

egy hosszú órán (valójában még fél óra sem volt) át hallgattam huszadmagammal ennek az új cégnek a bemutatóját, aztán pedig vártam a soromra. a fiatal férfi profi volt, gyönyörű fejet varázsolt nekem (bár úgy néztem ki, mint egy sokat tapasztalt dizőz), éppen annyinak néztem ki, mint amennyi voltam, és belülről még véletlenül sem éreztem magam jobban. sőt. elpocsékoltam egy fél délutánt, és semmivel sem lett jobb sem nekem, sem másnak.

egy mostanában olvasott könyvben említették, hogy minden bűn az önzéssel kezdődik. ha egész életedben azon merengsz, neked mi lehetne jó, üres leszel, ha viszont mások érdekeit keresed, életed megtelik örömmel. na, ezt ma nagyon szépen megtanultam. nem azt mondom ezzel, hogy egy keresztény nő ne sminkeljen, ne tegyen meg pár dolgot, hogy jobban nézzen ki. de órákat pocsékolni hiúságokra valóban botorság. nem vagyok szuperszellemi. nem mondom, szépítsük a lelkünket, de hanyagoljuk a testünket. nem azt mondom, vegyünk fel földig érő szoknyát, és szőrös lábbal meg zsíros hajjal várjuk, hogy férjünk hűséges maradjon. nem. a határt azonban jó meghúzni, és tartani is magunkat hozzá. ezt írja a biblia (és ezt tanultam meg a saját bőrömön, remélhetőleg örökre):

1timóteus 2: 9,10 „az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat; nem hajfonatokkal és aranynyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel, hanem, a mint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel.”

egy jó kis könyvet kaptam kölcsön. joyce meyer írta, és a szeretet forradalma címet viseli. bevallom, kicsit fázom az efféle „forradalmi”, lázadós című könyvektől, mindig az jut eszembe: sokat akar a szarka, de nem bírja a farka… aki sokat markol, keveset fog, ésatöbbi, ésatöbbi. ez a mű azonban nem arra akar rábeszélni, váltsuk meg a világot (jézus után/helyett), hanem arra, hogy ne sopánkodjunk, hogy a világ ilyen rossz, hanem tegyünk valamit, mert a kis tettek igenis számítanak. „te ma mit tettél, hogy valaki életét jobbá tedd?” – szegezte nekem a kérdést a sok fekete betű a fehér lapon. és én egy szót sem tudtam szólni. elszégyelltem magam.

az író megemlít egy történetet, amikor egy nő elhatározta, tesz valamit a leprásokért. nem volt pénze és lehetősége, hogy missziósként kimenjen a „helyszínre”. nem jutott eszébe más, csak, hogy sütött egy csomó süteményt, eladta a gyülekezetben, és a befolyt összeget felajánlotta egy szervezetnek, akik hatékony és valóságos munkát végeznek a nyomorult életű betegek között. így segített. a segítség, a szeretet találékony. és: a tétlenség tétlenséget szül. minél inkább sajnáljuk magunkat, és szabadkozunk, hogy „itt nincs mit tenni”, annál kevesebb kedvünk lesz bármit is tenni. és a helyzet(ünk) csak romlik és romlik. ebből pedig csak egy kiút van: amely az önzőségből a másokért élésen át vezet.

egy tegnapi találkozás, látogatás után pedig már azt is tudom, hogy milyen az igazi kreatív, ténykedő ember, a másokért élő szolga, isten kedveltje:

már messziről világít. az arca. a testén lehet, hogy bolhacsípések éktelenkednek, de a szeme tiszta. a földön alszik, esténként egérfutkorászást hallgat, és nem panaszkodik. felaprítja a fát és imádkozni tanít. megöleli a rábízottakat az egyik kezével, még akkor is, ha a másikkal a könnyeit törölgeti. és ő még csak nem is sejti, hogy mennyire értékes. te meg csak bámulod és azt mondod: isten áldottja ő.

máté 25:34 „akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: jertek, én atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.”

ahogy régebben mondogattuk: „már csak kettőt kell aludni…” szerdán megyünk debrecenbe, a gaithers koncertre, melyre előbb csak édes drágám szüleinek akartunk jegyet venni, majd úgy döntöttünk, mi is elmegyünk. (anyóskám mondta a jegyek átvételekor: „köszönöm szépen. ez volt a szívem vágya!”)

ezt találtam a csapatról, vezetőjükről a family magazinban: „bill gaither úgy vallja, sikerét leginkább családi hátterének, neveltetésének köszönhette. szerinte minden sikerének gyökere a munka becsülete, az istenbe vetett, feltétel nélküli hit és az alázat. „nagyapám sokszor mondogatta nekem: bill, jól jegyezd meg, kétféle ember létezik ebben a világban: azok, akik adnak, és azok, akik csak kapni akarnak. el kell döntened, te melyik táborhoz tartozol.”

gaither számára a döntés egyértelmű volt. „el sem tudnám képzelni, hogy csak kapok és kapok. az adakozás életforma. ha ezt megértjük, akkor élünk igazán teljes életet."

a gaither family 2008-ban már turnézott európában. „óriási meglepetés volt számunkra, hogy a németországi koncertünkre több tucat hívő érkezett buszokkal magyarországról, sőt még romániából is! – nyilatkozta gloria gaither. – úgy gondoltuk, hogy egy ilyen hűséges közönségnek meg kell hálálni ezt a fáradságot. most mi fogjuk megtenni ezt a hosszú utat, hogy a következő – debreceni – koncertünkre még többen eljöhessenek!”

azok a rajongók, akik több ezer kilométert utaztak egy-egy koncertért, tudják: a gaither family fellépése kihagyhatatlan élmény lesz. déli gospelzene, folk és ritmusos pop, fergeteges jókedv, istenbe vetett bizalom és hit, felemelő történetek és zenei inspiráció – ez vár arra, aki részt vesz az egész estét betöltő koncerten.”

istentiszteleteken mindig imádkozunk a gyermekekért és a betegekért. sokszor megdöbbenek, mikor valaki úgy imádkozik a kicsikért, hogy "atyám, te tudod, mi van a kis életükben..." meg: "a kis szívüket te ismered..." na, az mondjuk biztos, hogy isten pontosan tudja, mi zajlik le "kicsi életükben". lehet, hogy elképednénk, ha megtudnánk, mennyire nem kicsi aggodalmak, bűntudat, féltés és szeretet lakozik azokban a szívekben, életekben. mi, felnőttek, már profi módon nyomunk el magunkban bűntudatot, félelmet, megtanultunk ezzel élni, de ők még mindezeket a maguk erős, leplezetlen valóságukban érzik. talán ezért is mondja jézus, legyünk olyanok, mint a gyermek. akit még annyira mar a bűntudat, olyan az igazságérzete, a szeretete, hogy tud bízni, bűnt megbánni, tisztaságra törekedni.

ezek a gondolatok merültek fel bennem, amikor a http://www.kma-hu.com/online-tv/filmcsatorna/index.html oldalon felfedeztem az utolsó bűnevő című filmet, és nem éppen szerencsés módon éjszaka meg is néztem (ezt másnak nem ajánlom). a film egy kis faluban játszódik, főszereplője egy kislány, akit az anyukája látszólag nem szeret. a lányon látszik, hogy szégyenben van, magányos, merengő, nagy terheket cipel.

a faluban az a szokás, hogy ha meghal valaki, eljön a bűnevő, egy csuhás ember, aki elviszi a halott lelkét, és magára veszi a bűneit. a kislány, látva ezt, elhatározza, felkeresi ezt a titokzatos embert, hogy vegye el az ő bűnét is. titkos küldetését nem koronázza siker: elmegy hozzá, a bűnevő megeszi a bűneit, de őt ugyanúgy marja az önvád... nem oldoztatott fel. a folyó melett azonban találkozik egy idegennel. kiderül, hogy ő egy misszionárius, aki örömmel beszél neki az igazi bűnevőről, jézus krisztusról. a kislány elfogadja őt, és felszabadul terheitől, a bűntől, mely nem hagyta élni. pár éve a kistestvérével veszekedett, majd elszaladt előle. húga utána ment, de a hídon beleesett a folyóba, és meghalt. a bűnvallás után, miután befogadta jézust, örömmel "repült" haza, és könnyek között kérte anyját, bocsásson meg neki. évek óta először ölelték át egymást. a kislány végül az egész (régi bűnök terhe alatt senyvedő) közösséget jézushoz vezeti.

jános 8:36 "azért, ha a fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek."

kábé másfél hónapja felkérést kaptunk egy vác melletti gyülekezet ifjúságának vezetésére. édes drágám nagyon lelkesen vágott bele a dologba. mindig megtelik a szívem boldogsággal, amikor látom, hogy készül, olvas, agyal, tervez. amikor egy hete megnéztük a harc az óriásokkal (facing the giants) című filmet, már tudta, hogy ezt a fiataloknak is látniuk kell. a filmben egy esélytelennek tűnő csapat küzd meg a "rugby-istenekkel". hit nélkül nincs esélyük a győzelemre.

ha már erről az „esélytelen küzdelemről” nézünk filmet, vizsgáljuk meg, milyenek is voltak valójában az óriások, akik az emberek között éltek, például dávid idején, amikor neki, a kis pásztorfiúnak meg kellett küzdenie góliáttal. ahogy a képen látható (a és d ábra), ez csakis isten segítségével sikerülhetett.

a)      a jelenlegi ember, amely nagyjából hat láb magas

b)      tizenöt láb magas ember délkelet törökországból, az ötvenes évek végéből. a feltárás során több óriás csontvázat is találtak.

c)      római csontváz krisztus után kétszázharmincöt-kétszázharmincnyolc között.

d)     góliát kb. kilenc láb magas volt. (ld. 1sámuel 17:4, a tizenegyedik század végén)

e)      óg királya (akiről említést tesz az 5mózes 3:11) körülbelül tizenkét láb magas volt, egyesek szerint viszont tizennyolc.

f)       ezerötszázhetvenhétben talált emberi csontváz lucerne tartományból

g)      huszonhárom láb magas csontváz ezernégyszázötvenhatból, franciaországból.

h)      egy több mint huszonöt és fél láb magas test a francia chaumont kastély közelében. szinte teljesen épen találták meg.

i)        szinte teljességgel hihetetlen az a két harminchat láb magas csontváz, amelyet a karthágóiak ástak ki valamikor krisztus előtt kétszáz-hatszáz között.

az óriások ma is köztünk járnak. valaki csak egy vizsgaidőszak-nagyságúval találkozik, valakinek egy rákbetegség-nagyságúval kell megküzdenie, valakinek le kell győznie egy gyász-magasságút is… hiszem, hogy mindezek felett ma is csak istennel győzhetünk, mint dávid vagy józsué idején.

márk 9:23 „minden lehetséges annak, aki hisz.”

a mai metropol újság írja: „mika jános éghajlatkutató szerint az adatok azt mutatják, nem olyan különleges, hogy az egyik héten harminc, a másikon pedig nulla fokhoz közeli a hőmérséklet éghajlati övünkben. véleménye szerint mind a négy évszak megmarad, még akkor is, ha úgy érezzük, hogy már csak a nyár és a tél váltja egymást.”

a többezer éves biblia írja: „míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.” (1mózes 8,22)

randira hívtam édes drágámat. :) pénteken tovább dolgozott, így lecsúsztunk a kiállítás megnyitójáról, de másnap bepótoltuk. így utólag nagyon örülök, hogy szombaton mentünk: a festő maga kísért végig minket a tárlaton. képzelj el egy vagány nőt, akit isten valóban tűzben edzett, akivel annyi tragédia és csoda történt, hogy három embernek elég lenne, aki kívülről tudja isten szavát, és nem kérkedőn, hanem alázattal adja át bárkinek, aki egy kicsit is nyitott rá. akinek az életében valóban isten az első. hálás vagyok az úrnak ezért a találkozásért.

ha kíváncsi vagy erre az isten-szolgára, megnézheted a kiállítását, a festményeit, amelyet újszövetségi igék alapján festett. a meghívón ez áll: „az egyhetes jótékony célú rendezvény témája az apostoli levelek. a kiállítás megtekinthető október tizenkilencedikéig a krisztus király plébánián (nyolcadik kerület, reviczky utca kilenc)” egy kis ízelítő a stílusából:

édes drágám szüleitől megkaptuk pintér béla új cédéjét, a "valódi gyöngyszemeket". baptista "hithangos" énekeket énekel rajta gospel stílusban, egészen más hangszereléssel, de valami zseniális az egész. én sok énekkel még csak most, ebben az új köntösben találkoztam először. a legjobban a "mennybe' fenn a trónusnál" tetszett. a youtube-on ezt a csodálatosan szép verziót találtam:

ez a címe annak a könyvnek, amit kölcsönkaptam nemrég. nagyon elgondolkodtató. az eddig elolvasottak lényege, hogy életszemléletünket tökéletesen át kell alakítanunk. nem mondhatjuk, hogy „házam”, „autóm”, „tehetségem”, „tudásom”, „pénzem”, mert igazából mindez istené, aki azért adta nekünk, hogy sáfárkodjunk vele. hogy jót tegyünk vele másokkal, hogy használjuk, és ne hagyjunk semmit kihasználatlanul. amit ajándékba kaptunk, ajándékozzuk el embertársaink felé. ha nem vagyunk hűségesek az istentől kapott dolgokon, egy szempillantás alatt visszaveheti, joga van hozzá, mert az övé. a hűtlentől visszaveszi, és annak adja, aki jól sáfárkodott ajándékaival.

egyszer olvastam valahol, hogy az igazi pokol az lesz, mikor isten mindenkinek megmutatja, milyen sokszínű ajándékot adott, és hogy azt mi személy szerint hogyan tékozoltuk el.

a könyv arra bátorít, adjunk hálát, ha valamit istentől kaptunk, legyen az idő, pénz, tehetség vagy bármi, és szolgáljunk mások felé vele, mert számon leszünk kérve, mit kezdtünk ajándékainkkal. részletezi a becsületességet is, és ez a rész különösen tetszett:

„sokszor hallunk ilyen nyilatkozatokat: „nézz csak körül, mindenki lop, csal, sikkaszt. ebben a mai világban már nem lehet becsületesen megélni. hogy ne lopjak? ne titkoljam el néhány bevételemet? de hát akkor sose jutnék el egyről a kettőre!” jézus viszont a jános 10:10-ben ezt mondja: „én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek!” élet és halál kérdése, hogy kinek hiszel. többet jelent-e számodra isten szava, mint pillanatnyi érdekeid?”

„amikor nem vagyunk becsületesek, akkor tulajdonképpen úgy viselkedünk, mintha isten nem is létezne, ezért nekünk kell gondoskodnunk magunkról azon az áron is, ha néha csalni kényszerülünk. ezzel azt fejezzük ki, hogy nem hisszük el, hogy ő képes megadni nekünk mindazt, amire szükségünk van.”

3mózes 19:11 „ne lopjatok, ne hazudjatok, és senki se csalja meg honfitársát!”

példabeszédek 28:13 „aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer.”

múlt alkalommal a suliban a zsoltárok egyikét idézte a tanár. pillantásom a harminchetedik zsoltárra "tévedt":

zsoltárok 37:7 "légy csendben és várj az úrra!"

hmm, milyen jó is lenne... egyszer úgy csöndben maradni, hogy a busz, a villamos is hallgatna, de még a gondolataim sem "szólalnának meg". egy órán át csak ülni az erdőben, egy növényekkel befutott padon, és várni, mit mond isten, milyen gondolatok hasítanak belém, amelyek érezhetően nem tőlem, hanem valami hatalmas erőtől származnak.

a szünetben elmentem a könyvesboltba, és elámultam: egy kulcstartó lógott ott, a harminchetedik zsoltár hetedik versével, és egy paddal, melyet benőttek a növények. épp olyan volt, mint az a kép, melyet előbb a gondolataimban "láttam". nem hiszek a véletlenekben. nekem szólt az igevers, és engem hívott a pad. csöndre vágytam, vágyom.

rájöttem, hogy nem veszélytelen csöndben maradni. a csöndben felébrednek gondolataink, megszólal lelkiismeretünk, előretörnek az emlékek. bármi megtörténhet a lelkünkben. ezért mondja a biblia, hogy maradjunk csöndben és várjuk az urat... és ez ellen küzd a sátán: hangos autókkal, üvöltő mp3-as lejátszókkal, audio-szennyet árasztó internettel, bármivel, ami megsemmisíti a gondolkodásra, gyönyörködésre alkalmas csendet. a walesi bárdok edward királya is egyet nem tűrt: a csendet. lármázni kell, dalolni kell, mert a csönd kikészít, előhoz mindent a lélek legmélyéről is. és ha ott kínzó gondolatok vannak, akkor azok is előjönnek... a sorozatfüggők, az éjszakai tévézők, a zenét üvöltetők allergiásak a csöndre. félnek. rettegnek, hogy mi lesz, ha nem lesz semmi, ami elnyomja azt a belső hangot... istenét.

zsoltárok 46:11 "csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az isten!"

a hétvégén az a megtiszteltetés ért, hogy műhelymunkát vezethettem a krediten (kreatív dicsőítők találkozója) blog és újságírás témakörében. nagyszerű, érdeklődő és intelligens emberekkel találkoztam, nagyon élveztem az egészet. az eseményről itt olvashatsz bővebben:

http://www.kredit.area.hu/

sokféle műhely volt: festés, fotó, zene, színház, pantomim, zeneszöveg-írás, a téma pedig adott: a biblia élő, ma is cselekvő istene. a médiás csapat ténykedését itt követhetitek:

tegnap késő este édes drágám felvetette, nézzünk meg egy filmet, a fireproof-ot. annyira nem nyűgözött le az ötlet, de olyan tompa voltam, hogy még ellenkezni is elfelejtettem. aztán magával ragadott a film. :)

egy fiatal párról szólt, akik a válást fontolgatták. a férfi szülei elkeseredve konstatálták ezt. az apa arra kérte fiát, halassza el a válást negyven napra, és olvassa el a könyvet, amit küld neki. a férfi nagy nehezen elfogadta az ajánlatot, de amikor a naplócskát fellapozta, ledöbbent: egy negyven napos tervet tartalmazott, minden napra egy jó tanácsot, hogy mit tegyen meg feleségéért. micsodaa? takarítson ki, küldjön neki virágot, hívja fel csak úgy, spontán, és kérdezze meg, hogy van...? mindez mit használ már egy kihűlt kapcsolatban? innen már nincs visszaút! vagy...?

a feleség eleinte ridegen fogadta közeledését, hátsó szándékot sejtett, visszautasította. a férfi még a projekt felénél sem tartott, amikor már annyi visszautasítást kapott, hogy feladni készült az egészet. ekkor felkereste az apja, és elmesélte, hogyan használt ez a könyv az ő házasságában, és a szereteten keresztül hogyan mentette meg isten a kapcsolatukat. "amíg nem ismertem istent, nem tudtam, mi is a szeretet. de amikor megtudtam és elfogadtam, hogy jézus meghalt értünk, megbocsátott nekünk, önzetlenül és feltétel nélkül szeret, és folyamatosan arra vágyik, hogy viszontszeressük, akkor megtapasztaltam a szeretet mélységét. ettől kezdve tudtam szeretni igazán a feleségemet, édesanyádat. mert megtudtam, mi is az önzetlen, igazi szeretet."- mesélte a fiának az erdei nagy fakereszt tövében, ahol a fiú végül befogadta a szívébe jézust. ekkortól már ő is szívvel-lélekkel küzdött a projekt végéig, a házassága megmentéséért. a felesége is észrevette az egyértelmű változást, és újra szívébe fogadta házastársát.

sok embernek el kell jutnia élete legmélyebb pontjáig, ahonnan már, úgy tűnik, nincs visszaút, nincs megoldás. ahonnan már "csak isten mentheti ki" őket. és amikor összetörve őt hívják segítségül, akkor ő nem késlekedik. jön. erővel, hatalommal és szeretettel.

egy női magazin címlapján olvastam nemrég: „ne légy a pasid pszichológusa!” egy másikon pedig: „divat ma még az őszinteség?”.

szeretem linda dillow keresztény írónőt. nem is tudom, melyik könyvében arról ír, hogy egyszer hogyan szerelmeskedett gyászoló férjével szeretetből, gyengédségből, vígasztalásból. hosszú, szerelemmel megélt házasságuknak ez volt az alapja: az egymás iránt tanúsított gyengédség, figyelmesség, és az, hogy a nő mindig meghallgatta a férjét. igazi támaszai voltak egymásnak. isten ajándékba adta a házastársunkat. szeretőnek, barátnak, és ha kell, pszichológusnak.

ezt is nemrég olvastam:

„zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor bejött egy bekötözött ujjú idős úr. rögtön szólt, hogy siet, mert kilenckor van egy fontos találkozója. kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára. időközben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó. a seb nem tűnt olyan súlyosnak... az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére. azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell mennie, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével. amikor a hölgy egészsége felől érdeklődtem, elmesélte, hogy alzheimer kóros felesége hét éve él idősek otthonában. gondolva, hogy a feleség egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy öt éve nem ismeri fel... akkor csodálkozva megkérdeztem: "és ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?" ő így válaszolt: "az igaz, hogy ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki ő". szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget... lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam: "ez a szerelem, ez az, amit az élettől szeretnék!... hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem?!... nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus. szeretni annyit jelent, hogy elfogadjuk a társunkat olyannak, amilyen éppen most, vagy amilyen lesz a jövőben. nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van".

1mózes 2:18 „és monda az úr isten: nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.”