...ez a címe annak a könyvecskének, melyet egyik kollégám adott ajándékba, hogy ezzel járuljon hozzá szakdolgozatomhoz (amelynek "a látássérültek istenképe" lesz a címe). a mű egy fehér anna (beszédes!) nevű nővérről szól, aki egy bentlakásos vakok iskoláját működtet, gyakorlatilag adományokból, normatívából és szeretetből, napról napra élve, hittel. a nővér hívő családból származik, amelyért egyébként az elmúlt rendszerben rendesen meg is hurcolták. maga is gyengén lát, így át tudja élni a halmozottan fogyatékos gyerekek, fiatalok problémáit. a hite, érzem, vasból van. mégis simogatja lelkemet.
a leginkább a befejező néhány mondat tetszett:
"hálás vagyok, hogy isten képessé tett arra, hogy a nálam gyöngébbek mellé álljak. a szolgáló életet az úr jézus maga élte elénk, hogy kövessük őt. én is csak ezt próbálom tenni gyarló, hiányosságokkal teli életemmel. ha valami mégsem sikerül, vagy érzelmileg megsérülök, nem szoktam keseregni, hiszen semmi sem történik az isten háta mögött. ha megengedte a nehézséget, idővel az is biztos a hasznomra válik. amikor pedig kishitű pillanatok szomorítanának, s elcsüggednék, a számomra egyik legkedvesebb szentírási szakasz erősít:
filippi 3:13-14 "...felejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami előttem van. így futok a cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, amelyet isten fölülről adott krisztus jézusban."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.