myjesus

mivel az angolszász hagyományok szerint ünnepeljük házassági évfordulóinkat (az ötödik a falakodalom, a hatodik a cukorlakodalom, a hetedik a gyapjúlakodalom...), áprilisban, a hetedik házassági évfordulónk alkalmából vettem dánielnek egy bárányt.

volt ám meglepetés, mert amikor hazaállítottam a húszkilós kis gyapjassal, ő éppen a születésnapomra vásárolt száz tő levendula elültetésén ténykedett. az állat hamar összebarátkozott a kutyákkal, de rögtön kiderült az is, hogy minket tekint a "falkájának". mindig a sarkunkban volt, még akkor is, amikor bementem a házba egy kis kenyérért... mire hátrapillantottam, ott állt a bárány a nappali közepén.

ha reggel meghallotta a hangunkat, "ránk tapadt", és amikor kikerültünk a látóteréből, úgy bégetett, hogy zengett tőle a hegy. rájöttem arra is, hogy a "buta, mint egy birka" mondás nem állja meg a helyét: a birka értelmesen, igen rövid időn belül alkalmazkodott a "családja" körülményekhez: ha vendég érkezett, a kutyákkal együtt bégetett a kapunál, az ágyásokat és a levendulát tiszteletben tartva, a kerti ösvényen haladva indult a legelőre, a legnagyobb árnyékot választotta ki, ha hűsölni akart, a körtefát minden nap csekkolta, és ha leesett egy gyümölcs, azt rögtön megette.

egy fél éve figyelem a viselkedését, jellemét. rajta keresztül tanultam meg/újra a biblia bárány-pásztor tanításait. megelevenedtek a képek: a bárány jézus, aki csendben megy a vesztőhelyre, megkötözve (a birka sem bégetett, amikor három lábát megkötözve hazahoztuk az autó csomagtartójában. hallgatott!). az ember-bárány, akinek szüksége van a jó pásztorra, hogy élelemhez és friss vízhez vezesse (a birka kétségbeesetten béget, ha nincs előtte megfelelő mennyiségű élelem, és sosem iszik a zavaros, koszos, langyos vízből!). jézus, mint jó pásztor, akinek a hangját ismerik a bárányai és bárhová követik őt (mint a gyapjasunk, aki még a nappaliba is utánam jött, nem mérlegelve, hogy hova is érkezik majd, lesz-e onnan kimenekedés...megbízott bennem, és elindult utánam...).

és persze az oly sokszor olvasott zsoltárt is más szemmel/szívvel olvasom, mióta "pásztor" lettem, és amióta "elveszett, vezetésre vágyó bárány" létemre nap mint nap "figyelmeztet" a birkával való törődés:

„az én pásztorom az örökkévaló! minden jóval ellát engem: dús legelőin megpihentet, friss patakokhoz terelget, felüdíti lelkem, és az igazságosság útján vezet, jóságos természete szerint. bizony, még ha a halál árnyékában, sötét és mély völgyeken kell is átmennem, akkor sem félek a gonosztól, mert, te, örökkévaló, ott is velem vagy. pásztorbotod megvéd, pálcád vezet.” (zsoltárok 23:1-4)