egy olyan oldalra tévedtem, ahol történeteket olvashattam a jövőből, vagyis, hogy az emberek hogyan képzelik el magukat a jövő év április huszonkilencedikén. (te is belekukkolhatsz, és szívszorító vagy éppen vicces posztok közül válogathatsz a jövő emlékei blogon.)
azóta ezen merengek én is. a jövőn.
most, az aktuális élethelyzetemet nézve ezt írnám: „kétezertíz április huszonkilencedikén, alig két héttel a második házassági évfordulónk után, épp a szakdolgozatom utolsó sorait gépelem. a témám a látássérültek istenképe, vallásgyakorlata. az elmúlt hónapokban találkoztam néhány olyan vak emberrel, akik éppen annyira nem látják istent, mint mi, mégis, sokkal jobban látják őt, és ez a tény felvillanyoz. boldog vagyok. pár hete megtudtam, hogy hamarosan édesanya leszek, és, hogy nem is egy, hanem két kisbaba szíve dobog a méhemben. együtt örvendezünk a barátnőmmel, akik hazaköltöztek, és akinek addigra már szépen domborodik a pocakja. a babáink szültése előtt édes drágámmal még elmegyünk két hétre izráelbe, a szentföldre, és ez az utazás lesz az, amelyre még az ezüstlakodalmunkon is emlékezni fogunk.”
a tervezésről, a nagy tervek szövögetéséről azonban már leszoktam. néhány éve, amikor megismertem jézust, átadtam neki az irányítást. legyen meg az ő akarata, ne én irányítsak. előtte, életem első harmadában tervezgettem ezt-azt, de nem jött be semmi, mígnem isten kezébe tettem le a dolgot: adjon, amit nekem szán. így adta nekem a megbocsátást, derűt, az optimizmust, a szerelmemet, a jelige főszerkesztőségét, a vakokkal való kapcsolatot, az éneklést, az egészséget, de a munkahelyi, családi és pénzügyi nehézségek idején az erőt és a türelmet is tőle kaptam…
így ahelyett, hogy sokáig merengnék a jövő dolgain, inkább arra fókuszálok, hogy mindig őt kövessem, és tudjam elfogadni az akaratát, bármi is legyen az. tervezés helyett hittel remélek. nélküle nem ér semmit a tervezgetés, vele meg felesleges, hisz jó lesz mindenképp.
zsoltárok 127:1 „ha az úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. ha az úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző. hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! szerelmesének álmában ád eleget.”
példabeszédek 16:1 „az emberi értelem tervezget, de az úr adja meg, hogy mit mondjon a nyelv.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.