ezt a hétvégét már megint térdre hullva töltötte a lelkem... nem tudom jobban megfogalmazni. a pénteki suli és a szombati lídia konferencia váltotta ki ezt belőlem. egy gondolat, egy mondat, egy találkozás mind-mind okozhat ilyet. a testem megy, eszik, iszik, beszél, olvas, vásárol, de a lelkem, az egész bensőm térden állva istent imádja, és ízlelgeti azt az újabb információt, amit megtudott róla.

doktor rettegett tibor -kvázi überelhetetlen- óráján hangzott el az eszmefuttatás, nem szó szerint: „az előfordulhat, hogy egy ember fizikai értelemben többet szenved, mint jézus krisztus, ha a szenvedés időtartamát vagy összetettségét vesszük alapul. mert ez elfordulhat. de azt egyetlen ember sem tudná elképzelni, vagy elviselni, amit lelkileg jézusra tett az isten. az addig és azt követően elkövetett bűnök szellemi terhét tette rá (abortuszok, nemi erőszak, adócsalás, ütlegelés, gyermekkatonák, pedofilia…). és mivel ő gyűlöli a bűnt, azzal közösségben nem lehet, ezért jézust halála előtti pillanataiban elhagyta a keresztfán. ekkor kiáltott fel jézus, 'én istenem, én istenem, miért hagytál el engem?!' jézus az, aki valóban tudja, mi a magány, mert ő azt a fájdalmat is átélte, hogy elhagyja őt az isten.”

a lídia konferencián ruth történetét dolgoztuk fel. számtalan dolgot felhozott bennem ennek a nőnek a sorsa, aki anyósával maradt férje halála után, és egy számára ismeretlen földre vándorolt vele. két nő egyedül a messzeségben. kitéve gyilkosságnak, rablásnak, magánynak, éhezésnek. mégis vele maradt. az anyósa kijelölt neki egy férfit, egy rokont, és ő engedelmeskedve neki megismerte boázt, akitől majdan fiat kapott. ez a kisfiú obed, dávid király nagyapja, akitől később jézus is származtatott. a számomra leginkább megdöbbentő az volt, hogy ez a nő egy "nem éppen közkedvelt" népcsoportból származott. hogy lehet, hogy isten mégis ebből az „irtandó” népből választotta jézus nagy-nagy-nagy-ükanyját, ruthot? istennek semmi sem lehetetlen, és ő nem a származást, hanem a szív indulatát vizsgálja. azt nézte, hogy ruth mindent föladva, könyörületesen és hűen elment anyósával egy idegen földre, kockáztatva ezzel megélhetését, biztonságát, nyugalmát. isten pedig az efféle hűségre tud építeni, és még egy istentelen népből is megtartja és megáldja azt, aki hű és igaz. számomra ebből is az derül ki, hogy isten igazságos.

példabeszédek 17:3 „a szívek vizsgálója pedig az úr.”