myjesus

a metrón „véletlenül” beleolvastam egy nő könyvébe. illetlenség, tudom, de nem tudtam ellenállni, lévén, hogy életem megváltoztatójáról volt szó. istenről. ezt írta a könyv: „isten létezik. ha imádkozol, néha (sic!) még meg is hallgatja imádat. emlékszem, diákkoromban sokszor kértem istent, legyen beteg egyik tanárom. meghallgatta. beteg lett a tanárom egyszer, aztán megint, megint, és újra, és újra.”

isten valóban egy imameghallgató isten, aki mindent hall és lát. nem avatkozik közben, nem erőszakolja magát senkire, de mindenkit visszavár, aki önző, bántó, agresszív életmódjából vissza akar térni szerető karjaiba. isten nem hallgat meg olyan imákat, amelyek valakinek a kárára vannak. illetve: azokat nem ő hallgatja meg. a sátán, akit a biblia kezdettől fogva embergyilkosnak jellemez, létezik, működik, és nem csak a filmekből lehet információkat szerezni róla. ő az, aki meghallgatja az átkozódásokat, a halál- és betegségkérő „imákat”.

isten tudja, mire van szükségünk, mégis várva várja, hogy szóljunk hozzá, hogy kérjünk tőle dolgokat, és azokat, amelyek szerinte nekünk is jó, valamint az ő akaratával is egyezik, be is teljesíti. talán olyan ez, mint egy szülő-gyermek viszony. az anya tudja, hogy a gyerek cipője koszos. tudja, hogy annak tisztának kellene lennie. meg is moshatná szó nélkül, hogy a gyerek javát szolgálja. mégis örül, jól esik neki, ha a gyerek szép csendben odamegy hozzá, és megkéri, hogy tisztítsa meg a cipőjét, mert ő jobb szeretne játszani inkább. az anya megtisztítja a cipőt, a gyerek pedig hittel és bizalommal tudja, hogy a cipő másnap reggel tisztán várja őt az előszobában.

zsoltárok 65:2 „oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.”

ézsaiás 58:9 „kiáltasz, és az úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: ímé, itt vagyok.”

1jános 5:14 „ez az a bizodalom, a melylyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket”