2008.01.10. 12:04 sterretje
gyógyszer mellékhatások nélkül
tegnap annyira rosszul lettem a bányában, hogy krisztinek haza kellett hoznia. gondoltam, másnapra rendbe jövök, de csak rosszabb lett. kábé allergiás lehetek a bevett gyógyszerre, mert ilyen még nem volt: a szemem olyan vizenyős lett, úgy lefittyent, mint egy bernáthegyinek. :)itthon dolgoztam, aztán nem bírtam tovább, most csak az ad erőt, hogy nézegetem a bibliában a betegségekkel kapcsolatos igehelyeket.
rájöttem, hogy a betegségeknek végtelen variációja van, és, hála a jóistennek, én még a századával sem találkoztam. egy egyszerű láz is „kinyír”, a dagadt szemek miatt nem merek utcára sem menni… pedig ezek még nem is súlyos betegségek. most kezdem érezni, milyen lehet azoknak, akik elcsúnyult testben élnek le évtizedeket. a betegség egy hatalmas teher, ami elválaszt a külvilágtól, a betegség az, ami mindig volt, van, de egyszer majd nem lesz.
a bibliában 121-szer fordul elő a „beteg” szó. 53-szor a „gyógyít”, 71-szer a „fáj”. már ebből is látszik, mennyire nagy gond ez az emberiségnek.
jézus számtalan betegséget meggyógyított, és azért halt meg, hogy megszabaduljunk a bűntől, a betegségektől, a kiszámíthatatlanságtól, és a nyomorgástól. sok olyan emberről hallottam már, aki ezt szívből elhitte, és meggyógyult, meddőségből, izületi bajokból, rákból. ez az ige most nagyon megérintett:
jakab 5:15 „és a hitből való imádság megtartja a beteget, és az úr felsegíti őt. és ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki.”
jézus. mellékhatásokról kérdezze meg a legfőbb főorvost. :)
Szólj hozzá!
2008.01.07. 22:27 sterretje
szomorú vasárnap
vasárnap meglepődtem magamon. eddig nem jelentett gondot a gyülekezetbe járás. akármilyen fáradt voltam, vasárnaponként szinte kipattantam az ágyból, készülődtem, buszra ültem, átszálltam, senki sem kényszerített, magamtól mentem. most azonban megrettentem. kiléptem a kapun, és megláttam a kihalt utcát, a centi vastag jeget. és visszafordultam. húsz másodperc hezitálás után visszamentem a házba. levettem a kabátomat, és a tükörbe nézve ez a mondat zakatolt végig bennem: egy kis jég eltántorít attól, hogy isten házába menjek, örülni neki, tanulni belőle, imázni hozzá… ha most jönne el jézus, azt mondaná: "nem vagy edzett, nem vagy az emberem. hisz elég egy kis akadály, és te máris a kényelmet választod."elszomorodtam, és bánatomban elkezdtem főzőcskézni. :) mire a kaja elkészült, megérkezett édes drágám. szeret engem, és a jég ellenére vonattal elbotorkált hozzám. csak rosszabbul éreztem magam emiatt: az ő földi szerelme legyőzte az akadályt, az én jézus iránt érzett szerelmem viszont nem. aggasztó.
meghallgattunk egy tanítást az interneten. arról szólt, hogy a bibliában benne van egy híres dal: „don’t worry, be happy”. azaz: ne aggodalmaskodj, légy boldog. :) rögtön meg is adta az igehelyet:
lukács 12:25 „kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?”
philippi 4:4 „örüljetek az úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!”
hiába aggódsz, nem lesz jobb semmi. akkor meg miért tennéd? na, erről szólt a tanítás, és tisztára felvidultam tőle.
aztán este, szintén vonattal, elbotorkáltunk veresegyházra, a bapti imaházba. szinte üres volt, a vastag jég miatt sokan nem indultak el gyülekezetbe. végül a nap az esküvőre hivatalos emberek összeszámolásával zárult. úgy néz ki, nem sikerül a terv, a kicsi, szolid, romantikus esküvő… de nem is ez a lényeg, hanem, hogy lesz. (még, ha annyi ellendrukkere is van. mert isten az ajándékát nem veszi vissza, ha már kirendelte…)
ezt találtam a bibliában a jéggel kapcsolatban:
zsoltárok 148: 8, 13: „tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar, a melyek az ő rendelését cselekszik;dicsérjék az úrnak nevét, mert az ő neve dicső egyedül; az ő dicsősége égre-földre kihat!”
jób 37: 10 „isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.”
(j)ég veled. ;)
Szólj hozzá!
2008.01.07. 12:50 sterretje
a merész kisbaba
pénteken iskolában voltam. bibliaolvasói konzultáció volt. nagy kört alkottunk, és igeversekről elmélkedtünk.
arról beszéltünk, hogy isten kinek hogy mutatja meg magát. tanárunk azt mesélte, hogy ő, keresztény családból származván, mindig is közel érezte magához istent, mintha egy jó barát lenne. akkor tért meg, amikor rádöbbent, isten mindenek felett való, akinek hatalma van, aki ítél és dönt az emberek sorsa felett. én pont az ellenkezőjét tapasztaltam. régen, a katolikus templom falai között rettegtem istentől. féltem, hogy kihívom magam ellen a haragját, és akkor lesz nemulass… akkor tértem meg, amikor rájöttem, hogy istentől nem félni kell, hanem úgy fordulni hozzá, mint egy gondoskodó apukához.
lukács 11: 10-13 „mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. melyik atya pedig az közületek, a kitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ad neki? vagy, ha halat, vajon a hal helyett kígyót ad-e neki? avagy, ha tojást kér, vajon skorpiót ad-e neki? ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei atyátok szent lelket azoknak, akik tőle kérik.”
a másik kérdés az volt, hogy mi a véleményünk arról, hogy jézus emberként jött le a földre. szerintem merészség volt tőle, mármint, hogy nem felnőttként egyszer csak leszállt közénk, hanem, hogy meg merte tenni, hogy babaként szülessen közénk. egy babát el kell látni, rá van szorulva a felnőttekre évekig. megdöbbentő, hogy isten ránk volt szorulva élete első éveiben.
szeretek iskolába járni, mindig megdöbbenek valamin, megtudok valami újat. másodikos vagyok, szóval, vár még két és fél év „döbbenet”.
zsoltárok 143: 10 „taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy istenem!”
Szólj hozzá!
2008.01.03. 16:09 sterretje
támadááááás!
egyre több támadás éri készülő házasságunkat. tudom, hogy egy keresztény családot százszor annyi támadás ér, hiszen ezekben az utolsó időkben már ez van… a sátán tombol, és mindent ki akar forgatni: a családokat már megemésztette, a nemzeteket zülleszti, divatot csinál a perverzióból, a gyűlöletből, a közönyből. olyannak tűnik ez, mintha egy sci-fiből vettem volna, sokan hülyének is néznek… azt hiszik, sok filmet néztem, méghogy angyalok és démonok, sátán és ma is cselekvő isten… badarság. nekem nem az.
úgyhogy, végül is nem is kellene csodálkoznom, hogy röviddel az esküvő előtt záporoznak a kedves mondatok: „nem éltek együtt? betegek vagytok? a csávódnak még nem volt barátnője harminc évesen? na, asse lehet egészséges, én vigyáznék. és ha nem illetek össze az ágyban, akkor majd elváltok, vagy mi?” ésatöbbi, ésatöbbi. ma három különböző embertől hallgattam meg ezt, egyik a legjobb barátnőm volt. nem esett jól. de nem is okolom őket, szólásszabadság van, mondják csak, meg hát ezt látják mindenütt. majdnem mindenütt ez is van. én, mióta a sokadik tiszta, önmagát türtőztető keresztény fiatallal találkoztam, huszonévesek, és nem "döntötték meg" a fél világot, azóta nagy nyugalomban élek. tudom, hogy ők csinálták jól, és sajnálom, hogy én nem tudtam ugyanezt megtenni.
egy keresztény írótól olvastam egyszer egy könyvben, hogy a kapcsolatok legnagyobb ellensége az önzés, és a keményszívűség. egy önző és makacs, változni nem akaró/hajlandó ember mindegy, kivel házasodik össze. az mindig összeférhetetlen lesz, boldogtalan. mert az igazi boldogság az adásban, önmagunk átadásában rejlik.
tehát igen, lehet, hogy elsiettem a házasságot. lehet, hogy boldogtalanok leszünk. de azt saját magunknak, önző szívünknek köszönhetjük majd, és ebből egy kiút van: a megtérés, a bűnvallás, és a változtatási készség.
a boldogság kulcsai ezek: önzetlenség, rugalmasság és persze a hűség. istenhez, a társhoz, a szeretethez, a „dolgainkhoz” (iskola, munka, szülők, otthon).
jelenések könyve 2:10 „légy hű mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját.”
Szólj hozzá!
2008.01.03. 15:53 sterretje
búék
szilveszterkor a veresi baptista imaházba mentünk. jó volt, mint rendesen. nem meglepő módon az időről szólt az összejövetel. az óév-újév fordulója egy kettős ünnep: búcsúztatjuk a régit, és reménységgel fordulunk az új felé. nem csak ígérgetni kell, hogy ez majd más lesz, mint az előző, hanem minden tőlünk telhetőt el is kell követnünk azért, hogy jobb legyen.
isten pedig szemmel tartja azokat, akik szívből keresik őt, és egész évben segíti őket.zsidókhoz írt levél 13:14-15 „mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük.”
5 mózes 11:12 „oly föld az, melyre az úr, a te istened visel gondot; mindenkor rajta függenek az úrnak, a te istenednek szemei az esztendő kezdetétől az esztendő végéig.”
az alkalom végén egy férfi tett bizonyságot. az autóban kapta a hírt, hogy a gyülekezetükbe járó anyuka elvesztette évek óta beteg, tizennégy éves kislányát. a lány mindig mosolygott, mindig vidám volt, és jézust követte ebben a világban: nem mocskolódott, nem lázadozott, sőt betegsége ellenére ő hozott örömet a környezetében. békével is ment el. isten békével jutalmazta meg, lassan-lassan építette le a földi kapcsolatait, és egyre inkább vonta magához, a lány így tudott csoda módon, csendben, békén elmenni.
ennek az alkalomnak nagy ereje volt. együtt ünnepelt idős, fiatal, és egyszerűen öröm volt látni, ahogy egy srác kiment a gyülekezet elé, és elmondta, hogy közösítik ki az osztályban, például azért is, mert nem lóg velük, de őt ez nem érdekli. és mivel következetesen lepereg róla a bántás, már volt olyan osztálytársa, aki azt mondta, csakazértis eljön egyszer, hogy megnézze, mi történik itt. jó ilyen fiatalokat látni. fura, hogy még van ilyen.
este kilenckor hazamentünk édes drágámmal, és beszélgetve, „öregesen” töltöttük az este további részét. mindig olyan társra vágytam, aki nem tinci-táncol, nem iszik, és ezt tőlem sem várja el. ezért extra öröm volt a nyugdíjas szilveszter este. :)
búék. azaz: bízd újra életedet krisztusra.
Szólj hozzá!
2008.01.02. 11:10 sterretje
új év, új olvasnivaló
bódás jános: biblia
egy kopott könyvem van nekem,
s ha hozzám minden idegen,
kinyitom s már nem vagyok árva:
fényes mennyei seregek
suhannak s visznek hozsánnázva.
fekete tó, – s napként ragyog.
mint fáradt, húnyó csillagok,
le-lehullok, de itt találok
megújulást. ebből születnek
vértanúk, szentek s óriások.
kis könyv. sok „bölcsnek” langy mese,
s én, a senki, győzök vele:
benne annyi tűz s annyi hit van,
mint földet rendítő erő
a hallgatag kis dinamitban.
égi kamra. nincs rajt lakat.
szomjamat oltja, jóllakat
s tőle istent hordom magamban.
s tudom, hogy szavam, életem
győztes, ifjú és halhatatlan.
2008 a biblia éve!
www.bibliaeve2008.hu
egy kopott könyvem van nekem,
s ha hozzám minden idegen,
kinyitom s már nem vagyok árva:
fényes mennyei seregek
suhannak s visznek hozsánnázva.
fekete tó, – s napként ragyog.
mint fáradt, húnyó csillagok,
le-lehullok, de itt találok
megújulást. ebből születnek
vértanúk, szentek s óriások.
kis könyv. sok „bölcsnek” langy mese,
s én, a senki, győzök vele:
benne annyi tűz s annyi hit van,
mint földet rendítő erő
a hallgatag kis dinamitban.
égi kamra. nincs rajt lakat.
szomjamat oltja, jóllakat
s tőle istent hordom magamban.
s tudom, hogy szavam, életem
győztes, ifjú és halhatatlan.
2008 a biblia éve!
www.bibliaeve2008.hu
Szólj hozzá!
2007.12.31. 00:23 sterretje
halálos nyugalom
megtérésem előtt mindentől rettegtem. a haláltól, a jövőtől, önmagamtól (hogy nem fogadnak el mások, hogy nem tudom elfogadni magam). isten és az ő igazsága, ígérete felszabadulttá, szabaddá, bizakodóvá tett.
várom, hogy a családom is megtérjen, és ők se féljenek. ne féljenek például a haláltól. amikor otthon voltam békésben, megtettük szokásos temető-körutunkat. elvittünk pár szál virágot egy darab kőre. tudom, hogy ez csak az emlékezés helye, de az már rég rossz, hogy elhunyt családtagjaidra csak egy hideg, kockára vágott szikladarabnál állva emlékezel, nem?
tíz éves koromban ment el a nagymamám, pontosabban vitték. a harmadik szívinfarktus vitte el. december 13-a volt, péntek. egyik osztálytársam egész nap ezt szajkózta: „tizenharmadika van, és péntek, örüljetek, ha még éltek!” aznap anyám elém jött a suliba, és én, az egyébként öt percig tartó úton, már jól tudtam, miért battyogunk együtt. összetörtem. megígérte, hogy a nyáron elvisz lengyelországba, mert az ám az igazi katolikus ország… aztán elment egyedül, sokkal messzebbre.
ma már nem félek a haláltól. a biblia ebben is tanácsot adott, eligazított. megtudtam belőle, hogy mi lesz, mit kell tenni, mire lehet számítani:
1 thessalonika 4: 13-15 „nem akarom továbbá, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységük. mert ha hisszük, hogy jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a jézus által ővele együtt. mert ezt mondjuk néktek az úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradtunk az úr eljöveteléig, éppen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak."
nem kell imádkoznunk azokért, akik meghaltak. pedig sokan ezt teszik. azok már jó helyen vannak, avagy nem. az utolsó ítélet idején, amely jézus által megy majd végbe, mindenki megítéltetik. ettől kell inkább tartani.
anyukám pár napja mesélte el testvérének (nagybátyámnak) haláltusáját. a nyáron temették el (bocs, szórták szét a szélben) csórikámat, rákban halt meg. anyu most mesélte el, hogy géza bá krisnás felesége végig az ágyánál volt, és mielőtt kilehelte a lelkét, még azt mondta élete párjának: „menj krishnához!” anyukám azonban mélyen a szemembe nézett, és kibukott belőle: „de ő nem mehetett krishnához, mert egy évtizede krishnás a felesége, róla azonban ez lepergett. halála előtt pedig kétszer mondta el a miatyánkot.”
na, ekkor ledöbbentem. egy férfi, akinek felesége és két gyereke (az összes) egy évtizednél is régebben krishnát vallja istenének, ő pedig semleges maradt… élete utolsó perceiben az egyedül élő istenhez imádkozik. ez a kegyelem, ez a csoda.
ne féljünk a haláltól. nem esz meg, csak megkóstol.
Szólj hozzá!
2007.12.29. 23:16 sterretje
szombat esti láz ;)
huszonötödikén megérkeztem édes drágámhoz a fővárosba, hogy együtt is karácsonyozhassunk. az ajándékokat még átadtuk egymásnak, aztán egy fél órán belül ágynak estünk… na, nem úúúúgy! a láz olyan alattomosan jött, hogy ilyet még nem tapasztaltam. ő már amúgy is beteg volt, köhögött, fújta az orrát, én meg egy fél óra alatt belázasodtam, minden végtagom leszakadni látszott… a vizesborogatás sem használt, pedig az ám a drasztikus valami. hát, így sikerült az első közös karácsonyunk.
de újabb bizonyságot nyertem a biblia igazáról:
a jegyesoktatáson azt is tanultuk, hogy a jegyesség arra is jó, hogy a két ember megismerje egymást szélsőséges szitukban is. jegyességünk fél éve alatt másodszorra vagyunk egyszerre betegek. most is ugyanúgy történt minden, mint először: amikor nekem volt alacsonyabb lázam, én csináltam teát, amikor neki, ő hozott borogatást. „leteszteltem” betegen is édes drágámat: tűr, és gondoskodik.prédikátor 4:9-10 „sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájukból. mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.”
1 korinthus 16:14 „minden dolgotok szeretetben menjen végbe.”
az ezt követő napokat, a magas lázat, álmatlan éjszakákat, az ügyeleti szobát, meg az étvágytalanságot (pedig karácsony van, hmm, azok a sütik) nem kívánom senkinek. mégis, rájöttem, hogy miért „kaptam” ezt… az elmúlt hetekben kíméletlen voltam a testemmel, órákig átfagyva, éhesen, cipekedve teltek el órák, napok, hetek, és minden jószándékom ellenére elszaladtam isten kérése mellett, fittyet hányva rá. ezt mondta ő:
1 korinthus 3:17 „ha valaki az isten templomát megrontja, megrontja azt az isten. mert az istennek temploma szent, ezek vagytok ti."
1 korinthus 6:19 „avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó szent léleknek temploma, a melyet istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?”nem kérte, hogy kínozzam magam (sem őérte, sem másért). nem erre kért, hanem arra, hogy vigyázzak arra a teremtésre, amit ő kreált, mert azt nem véletlenül alkotta meg. ez vagyok én. úgyhogy hibáztam, és minden következményt vállalok.
jó lecke volt.
Szólj hozzá!
2007.12.29. 23:13 sterretje
családfánk új ága
huszonnegyedikét a szüleimmel töltöttem. a házasságunk előtti utolsó karácsony ez, amikor még hivatalosan a szüleim alapította családhoz tartozom. aztán jön majd a
genezis 2:24 „annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.”
ez az elszakadás csak látszólag könnyű. a külön lakásban élés még nem garancia arra, hogy a szülőket elhagyta a két házasulandó fél. a lelki köldökzsinórt kell elvágni. ez az én oldalamról azért könnyebb. életem legnagyobb döntéseit, legmélyebb tragédiáit nélkülük éltem át, oldottam meg. átvettem egy diplomát külföldön egyedül, szakítottak velem, szöktem meg egy babysitter családtól úgy, hogy otthon talán azt sem tudták, nekem mennyire nehéz. na, mindegy, a lényeg, hogy én, nagy eszesen kitaláltam, hogy ezt a karácsonyt édes drágám és én is töltsük a saját szüleinknél, még utoljára. aztán majd ünnepelünk együtt is. hát, eszméletlen nehéz volt. anyukám örült neki, mondta, bölcs döntés volt, hozzá tudnak így szokni ahhoz, hogy a kislányuk jövőre már valaki máshoz fog tartozni. hivatalosan is.
igazából most értettem meg, miért tanultunk olyan alaposan a jegyesoktatáson erről a témáról.
most egyik barátosnőm mondata vígasztal a (néha) reménytelen(nek tűnő) elszakadásban: „timi, veled kötött szövetséget az isten. innentől lesz jó a családodnak, a következő generáció teljesen más lesz, mint amilyen lett volna… te vagy a családod ábrahámja.”
ámen.
Szólj hozzá!
2007.12.29. 23:10 sterretje
sms
úgy lett, ahogy azt jó előre gondoltam: huszonharmadikán este megérkeztem békésbe a szüleimhez, magyarán éppen beestem a karácsonyfa alá. a telefonok folyamatosan pittyegtek, csörögtek, később már csak rezegtek.
tesóm ezeket az sms-eket kapta:
„karácsony van, jó kajával megtömve a hasam, kimegyek a garázsba, megnézem a vasam. csorgatom a nyálam, elmennék egy körre, bánatomban gyorsan rámegyek egy sörre. ku---ára várom már a nyarat, kínomban zabálok még egy kis halat. és ezt így addig-addig csinálom, míg az egészet sugárban kihányom. azt mondom én neked, motoros barátom: motorozás nélkül sz---rt se ér a karácsony.”
„gyönyörű a tél, havasak az ágak. a jézuska hozzon neked maláj ku---ákat. én kokaint kaptam, és most éppen szállok, és mámorosan boldog karácsonyt kívánok!”
„ha a makkodat tűlevél böki, ha a fa---don üveggömb lóg, a zacsidon gyertyaviasz csorog, akkor a karácsonyfát du---od! kellemes ünnepeket!”
ezeket kaptam én:
„erdő szélén ezüstfenyő, havas ággal büszkélkedő. őz és nyuszi körbejárja, tekintetük megcsodálja. képzeld el, hogy ott állok, és boldog karácsonyt kívánok!”
„adj egy karácsonyfát, egy egekig érőt… aggass valamit rá, kicsinek és nagynak, subát a szegénynek, szívet a gazdagnak. gyűjtsd alá a népek apraját és nagyját, aztán uram, isten, rázd meg azt a nagy fát! kívánok nektek szép karácsonyt!”
„rég született jézus, messze betlehemben, nekem mégis itt van ma is a szívemben. amerre csak járok, boldogan kívánom: legyen áldott, békés, boldog a karácsony!”
„(…) puszi nektek, és boldog első közös karácsonyt!”
térj meg, és megváltozik az élethez való hozzáállásod. térj meg, és megváltozik a gondolatmeneted, a toleranciaküszöböd, az érzelmeid.
Szólj hozzá!
2007.12.21. 16:49 sterretje
levél szilvitől
levélrészlet szilvitől, karácsonyi ajándékgyűjtő akciónk egyik vidéki szervezőjétől (aki nem mellesleg ugyanabban a gimiben végzett, mint én, csak ő nem utált annyira oda járni, mint én, hehe):
"a főtéren is gyűjtöttünk egy házikóban egy hétig. oda ki-kijöttek olyanok is, akik beszélgetésre vágytak. az egyik tesónő még a házikó mögött imádkozott is egy-két emberért. vasárnap egy nő már itt is volt a gyülekezetben. ez is a cipősdoboz gyümölcse. akik a gyüliből kinn voltak, mind azt mondták, jövőre még többet, még jobban kell tegyük, sőt arról beszélgetnek, hogy kellene nyitni egy szeretetirodát a belvárosban, ahová bármikor bárki bejöhetne... szóval sokminden elindult. tervezzük, hogy később fehérvár környékén több településen plántálni fogunk gyülit. most ezeken a helyeken is osztottunk, volt ahol gyűjtöttünk is. azt hiszem, jó vetés, hogy adással indíthatunk. beérkezett egy iker lányoknak készített csomag. két egyforma csomag összekötve. s az egyik helyen épp egy olyan korú ikerpárnak vittek ki dobozt.
jó volt látni az isteni tervezést."
"a főtéren is gyűjtöttünk egy házikóban egy hétig. oda ki-kijöttek olyanok is, akik beszélgetésre vágytak. az egyik tesónő még a házikó mögött imádkozott is egy-két emberért. vasárnap egy nő már itt is volt a gyülekezetben. ez is a cipősdoboz gyümölcse. akik a gyüliből kinn voltak, mind azt mondták, jövőre még többet, még jobban kell tegyük, sőt arról beszélgetnek, hogy kellene nyitni egy szeretetirodát a belvárosban, ahová bármikor bárki bejöhetne... szóval sokminden elindult. tervezzük, hogy később fehérvár környékén több településen plántálni fogunk gyülit. most ezeken a helyeken is osztottunk, volt ahol gyűjtöttünk is. azt hiszem, jó vetés, hogy adással indíthatunk. beérkezett egy iker lányoknak készített csomag. két egyforma csomag összekötve. s az egyik helyen épp egy olyan korú ikerpárnak vittek ki dobozt.
jó volt látni az isteni tervezést."
Szólj hozzá!
2007.12.19. 20:01 sterretje
karácsonyi hangulat kerestetik
gyönyörű betlehemest szereztem (ld. fotó). találtam a kikában, bibibíííí. :) igen, találtam. hát, nem volt könnyű. megbújt a sok angyalka, és a fekete (!) karácsonyfák között. a fekete a divat, karácsonykor is. kívül, belül. ma és tegnap 1570 cipősdoboz ajándékot pakoltunk be teherautókba. általános iskola, gyülekezet, gyermekotthon, nagycsaládosok, szeretetszolgálat kapott belőle. a bányát meg is szállták a kisebbségiek, és kikérték maguknak, hogy nem adunk nekik egy-egy csomagot, bakancsot, élelmiszert, akármit, bármit, mindent. „akkor én most fagyjak meg?”, „mi az, hogy nem adnak?”, „ezeket a dobozokat kinek tartogatják, ha a szegények nem kapnak belőle? na, megyek, és kiderítem én ezt!”. a szemrehányó, fenyegető, flegma válaszok földre terítenek. mintha én ebből a több ezer csomagból gazdulnék meg, vagy magamnak tartogatnám a barbie babákat, huszonhat éves létemre…
pont a lényegről maradok le. az ártatlan, még örülni tudó, hálás szemű és boldog mosolyú gyerekek látványáról. a bányában egyet sem láttam, és úgy néz ki, ezután is csak a mocskolódó felnőttek vicsorgása jut nekem. mikor ezt elsírtam édes drágámnak, megtalálta a megoldást. elvisz fótra, arra az estére, amikor a gyülekezeti gyerekek ajándékozása történik. (édes drágám a legszebb ajándék, amit istentől kaphattam. :))
az 1 thesszalonika 4: 11 vígasztal mostanában:
„becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, a magatok dolgát végezzétek, és tulajdon kezetekkel munkálkodjatok.”erőt kérek karácsonyra.
3 komment
2007.12.17. 22:34 sterretje
y-mas?
néhány nap, és itt a karácsony. de jó. a karácsony egy emléknap, arra emlékezünk, hogy jézus megszületett. ez lesz az első közös karácsonyunk édes drágámmal. gondoltam, hagyományt teremtek egy-két dologgal, például beszerzek egy szép betlehemet, hogy mellette felolvashassuk jézus születésének történetét. szabad perceimben végigvágtattam egy bevásárlóközponton. betlehemest nem találtam. volt télapó, télanyó, angyalka, arany rénszarvas, de jézus még mutatóban sem volt ott. jézust kiirtották a karácsonyból. már a nevét sem írják le, kiikszelték. hogy aszongya merry x-mas. nem merry christmas, nem. a „christ”-et, a „krisztust” helyettesítették egy iksszel. ennyi. a családot már szétcsapták. divat lett a szingliség. aztán a barátságos emberi, őszinte, tiszta arcot is szétcsapták. egy animációs női arc dumál hozzám egy képernyőről. most jönnek az ünnepeink, mint egyik összetartó erőnk. azt is szétbombázzák.
még mielőtt teljesen elfelejtenénk, leírom ide az igazságot: a karácsony egyébként egy pogány ünnep. a fény ünnepe. de alkalmas arra, hogy megünnepeljük jézus krisztus földre érkeztét. jézus nem december 24-én született, és születésekor nem esett a hó sem, arrafelé ugyanis ez nem volt annyira divat. a karácsony nem az ajándékozásról szól. emléknap.
boldog krisztust mindenkinek.
1 komment
2007.12.17. 22:33 sterretje
csak nézek, mint a moziban...
szinte minden nap vannak olyan dolgok, amelyeken elámulok. erre is jó a cipősdoboz akció. megdöbbentett, hogy egy kolléganő is bevállalta, hogy fagyoskodik a gyűjtőpontokon, noha otthon várja hat gyerek, meg egy rákból felépülő férj. bikaerős asszony, le a kalappal. aztán az egyik kolléga három órával a zárás előtt eltiplizik, esse semmi. aztán megjelenik egy pacák, hoz egy csomó ajándékot, leteszi az autó mellé, és lefotóztatja magát a dobozokkal. fényezi magát, hogy ő milyen jó, ő adott. nem csípem én ezt a karácsonyt, mindenki elszáll. velem az élen. három hete nem foglalkozom édes drágámmal, nézem, hogy este nyolcig melózik velem, cipősdobozt pakol, fagyoskodik… nincs ez így jól.
ebben a nagy pörgésben azért levizsgáztam bibliai archeológiából (csak hatan hívtak fel ezalatt, a tanár nyomatékosan megkért, hogy namosmá kapcsoljam ki a telómat). édes drágám kíséretében még egy -teológián kötelező- tréningen is voltam a rákosborzasztói baptista imaházban. :) három teológus hallgató mesélt az életéről. az egyik egy trolivezető nő. baleset. börtön. három gyerek nevelőszülőkhöz. börtönből ki. alkohol, utca, kórház. megtérés, barátok, munkahely, teológia. mondhatod, hogy ja, hát összeszedte magát, mindenkiben van egy jóra való hajlam, szerencse, sors, mittomén. én azt mondom, isten kegyelme hatalmas, és nem mond le senkiről.
karácsonykor arra emlékezünk, hogy annyira kegyelmes volt az egyetlen élő isten, hogy beváltotta ígéretét, és elküldte jézust.
mindenkiért.
Szólj hozzá!
2007.12.12. 00:41 sterretje
megy az adok-kapok
második hete megy, hogy esténként fél kilencre esek haza a melóból. ez csak karácsonyig tart, és élvezem is nagyon, de azért már el vagyok egy kicsit fáradva. ma a deákon voltam egész nap. tíztől kettőig a hideggel küzdöttem (a konténerben még hidegebb volt, mint kint, komolyan mondom). aztán hoztak a fiúk fűtést, és jött segítség is, úgyhogy este nyolcig az eddig beérkezett ajándékokat válogattuk át. csomagolópapír-hegyek és aranyszalag-folyók vettek körül minket. és borzalmas dolgok. az emberek karácsonyi ajándék címén minden felesleges, régi, büdös, ócska kacatot beletesznek a dobozba. mai kedvencem az apám korából származó pléh autócska, és a wc csésze alakú persely „ezt is töltse tele” felirattal. az se semmi, hogy valaki csokis gofrit tett a csomagba… karácsonykor a lábán jött volna ki, az tuti… a szegecses karkötő, néger baba, szentkép-hegyek már szót sem érdemelnek.
már kétszer hallottam, amint emberek egymásnak mondják „tudod, ide kell hozni, ha valami nem kell otthon.”
amúgy ez jellemző is sokakra. ajándékozni, eredeti dolgokat, érzelmeket adni képtelenek, csak abból adnak, „ami megmaradt”, legyen az egy kedves szó, egy tárgy, egy gondolat... és azt hiszik, hogy ezzel le van tudva a dolog. megnyugszik a lelkük, ha egy foltos kötényt vagy egy mosatlan, csúnya plüssmacit belepréselnek egy dobozba, és elviszik valami segélyszervezetnek. pedig az ajándékozás nem a megmaradt dolgoktól való megszabadulás, hanem olyan dolgok átadása, amely még nekünk is kellene, de lemondunk róla, vagy amelynek értéke jól jött volna, el tudtuk volna másra is költeni.
jézus is erről beszél a bibliában:
márk 12:41-44 „leülvén jézus a templomperselynek átellenében, nézi, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. sok gazdag pedig sokat vet abba. és egy szegény özvegyasszony is odajön, két fillért, azaz egy negyed pénzt vet bele. akkor előszólítván tanítványait, mondja nékik: bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, akik a perselybe vetettek. mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének; ez pedig az ő szegénységéből, amije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát.”
nagylelkű az, aki a színe-javából ad, amije csak van, és nem levetett szennyét veti oda –lenézésként- az „úgyis rászorulónak”. őszinte adakozó az, aki beadja a csomagot, és nyomtalanul, dicshimnuszok várása nélkül eltűnik. mert az szívből ad, és isten az ilyen adakozásban gyönyörködik.
példabeszédek 11:24,25 „van olyan, a ki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és aki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik. a mással jól tevő ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.”jó üdülést. ;)
1 komment
2007.12.10. 23:15 sterretje
sírjunk :)
david seamands gyógyító sebeink című könyvét olvasom. részlet belőle: „a depresszió keresztények körében gyakori jelenség. nem önellentmondás ez? az a tény, hogy egy kereszténnyel ilyesmi egyáltalán előfordulhat, annak a jele, hogy valami hibát követett el. nem annak a jele ez, hogy bűn van az életében? ez a leegyszerűsített gondolatmenet azonban nem áll összhangban a szentírás tanításával.” kiderül, hogy nagy misszionáriusok is sokszor szembesültek a lehangoltság érzésével. a depresszió sokszor egy nagy lelki megpróbáltatás, teljesítmény után bekövetkező érzelmi kimerülés. a test jelez: „elég, lassíts”. isten nem azt akarja, hogy testünkkel ne foglalkozzunk, azt zsákmányoljuk ki, csak a szellemi életünket műveljük. „a depresszió olyan, mintha természetünk egyensúlyi állapotának mérőműszere lenne.” –írja a könyv, és megemlíti a bibliai példákat is a depire:1 királyok 19,4 „uram, vedd el életem!”
máté 26,38 „szomorú az én lelkem mindhalálig.”
zsoltárok 42,6 „istenem, elcsügged a lelkem.”
zsoltárok 42,4 „könnyem lett kenyerem éjjel és nappal.”
megmondom őszintén, én is azt hittem, olyan már, hogy depi, meg öngyi gondolatok nem fognak előfordulni most, hogy megtértem. meg persze a környezetemben is olyat hallottam, hogy „te egy vallásba menekült ember vagy, a könnyebb utat választod, elmenekülsz a valóságtól, és egy álomvilágban élsz.” és az álomvilágban ritkán van szomorúság, nemde? én meg jól elhittem. nem szomorkodhatom, mert isten örömet hozott az életembe, hát mosolyognom kell.
de mindig, mindenkire? nem lehet, megoldhatatlan, és ezt csak mostanában tapasztalom. karácsonykor amúgy is mindig depis vagyok, mások szerencsétlensége, szegénysége, magánya, meg a szeretetlenség miatt is, satöbbi… úgyhogy most eldöntöttem, hogy hagyom magam. mikor megtértem, büszke voltam, hogy előtte szinte hetente sírtam valamin, megtérésem után viszont hónapok teltek el könny nélkül. most, hogy elolvastam ezt a könyvet, és igei alapot láttam a lelki ürességre, a sírásra: megnyugodtam. keresztényként is lehet.
tehát nincs más hátra, mint előre:
sírjunk. :)
1 komment
2007.12.10. 00:21 sterretje
nincs taps, nincs öröm
júlia barátnőm bemerítkezésére voltunk hivatalosak édes drágámmal. júliát angliában ismertem meg, fél évvel később érkezett az egyetemre. megszerettem. én akkor tértem meg, ő korábban, együtt zsizsegtünk, kifestettünk egy templomot, forró csokit osztogattunk a diszkóban, jókat dumáltunk. aztán én hazajöttem, három hónapra rá meg visszamentem bemerítkezni, meg átvenni a diplomámat. júlia is ott volt, mikor felnőttként jézus mellett tett megvallásomat megpecsételtem. utána odajött, és ezt mondta: "én babaként meg vagyok keresztelve. megtértem, de nem akartam bemerítkezni, mert úgy gondoltam, visszamegyek a katolikusokhoz missziózni. de most, hogy láttalak, láttam ezt az élményt, én is elhatároztam: hazamegyek, meghívom a szüleimet, és bemerítkezem.” ez tavaly szeptember tizedikén volt. egy és negyed évvel később pedig ott ültem a pestszentlőrinci baptista imaházban, és az én kedves, szelíd, tisztaszívű barátnőmet néztem, amint ellepi a víz. kimondhatatlan élmény volt.
amint elhangzott őszinte bizonyságtétele, a tömeg tapsban tört ki. vagyis majdnem. egy öreg papa élesen felszólalt: „nincs taps. ez egy imaház.”
mindenki ledöbbent. főleg, gondolom, júlia nem hívő szülei.
ezen úgy elgondolkodtam. jézus nélkül júlia (és az én) élete is egy sivatag maradt volna. isten azonban ezt nem akarta, és hatalmas szeretetével magához ölelte. csoda volt. huszonöt évesen az emberek már nem változnak meg gyökeresen. csak isten kegyelméből. ennek pedig örülni kell, nem? vagy maradjon mindenki lopó-csaló-parázna-okkult? nem. tehát örülünk istennek, ugye? akkor nem értem, miért ne lehetne tapsolni egy olyan kislány bizonyságán, akit a halál torkából ragadott ki az úr?
furcsa, de az igehirdetés az etióp kincstárnok történetéről szólt. pál ment-ment az útján, szembejött vele ez a királynő mellett dolgozó kincstárnok. pál felült a kocsira, beszélgettek jézusról és az igéről, a kincstárnok hitre jutott, jött egy folyó, ő meg rögtön be is merítkezett. a lelkész azt mondta: ez az etióp kincstárnok egy eunuch volt. kasztrált. elment jeruzsálembe, hogy megismerkedjen az élő istennel. a zsidók azonban, azért, mert ő meg volt csonkítva, nem álltak vele szóba. nem örültek annak, hogy az etióp érdeklődik, nem ujjongtak, hogy te, nézd már, isten ezt a félnótást is magához szerette. nem tapsoltak ők sem. elküldték, elüldözték, elmarták maguktól.
csak nekem tűnik fel a párhuzam?
amúgy meg ezt olvastam ma:
vas-taps, vas-taps, vas-taps, vas-taps. istennek. júliáért. is.zsoltárok 47:1 „ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok istennek vígságos szóval.”
5 komment
2007.12.10. 00:20 sterretje
múzeumok napja
szombaton reggel iskolába mentem. vagyis egyenesen az iparművészeti múzeumba, mert ott tartotta meg kálmán bátyám az órát. a habán kerámiákat tekintettük meg, az előadás is róluk szólt. tkp. ők a baptisták elődei, egy üldözött népcsoport, akik jézus követését tartották a legfontosabbnak. kiváló ácsok, orvosok, fazekasok voltak (üldöztetésüket megfestették a kerámiákon), és hithű emberek lévén nagyon megbízhatóak, szorgalmasak is. annak ellenére tartották meg a hitet, hogy üldözték őket országról országra, sokukat máglyára küldték, vagy székre kötözve a folyóba dobták. (azt vallották ugyanis, hogy nem gyerekeket kell keresztelni, mert az nem ér semmit, sőt, káromolja istent, hanem, felnőtteket, ha hisznek, és megvallják jézust, kell bemeríteni vízbe. ezért volt, hogy legtöbbjüket vízbe fojtották.) kálmán bátyám előadását egy pisszenés nélkül hallgatta végig a már nem mai gyerekekből álló osztályunk.aztán értem jött édes drágám, együtt ebédeltünk, és elmentünk a szépművészetibe, megnézni a hundertwasser kiállítást. előtte-közben hatalmas telefoninvázió cipősdoboz-ügyben, de lenyomtam… :)
elsején voltunk bécsben, ott nagyon megtetszett nekünk a hundertwasser ház, így elmentünk az itteni kiállításra is. nem gondolnám, hogy ez a festő különösképpen keresztény lett volna, mégis, a nézetei egyediek, és számomra megfontolandóak. vallotta az „ablak jogot”, magyarán, hogy mindenkinek joga van a saját ablakát egyedire tervezni, és még annyi falfelületet, amennyit a keze onnan beér, magyarán, még vagy egy húsz centit az ablaka körül.
nem arra bíztat, hogy szürkülj el. hanem, hogy fejezd ki magad, mutasd meg, te mit tartasz lényegesnek a világból. sok ember sok mindent tapasztal, és szerinte(m is) ez azért van, hogy mindent megosszunk egymással. szerinte a bélyegek fontos tárgyak: összekötnek két embert, sokat utaznak, értékük van, így oda kell rá figyelnünk. jópofa bélyegeket tervezett. mindent színesnek látott, kreatív volt. szerintem ezek jó tulajdonságok. egyszer egy evangelista azt mondta, nincs rosszabb, mint egy félszívű keresztény. vagy légy elkötelezett, vagy ne légy egyáltalán keresztény. ha elkötelezett vagy, kötelességed megmutatni másoknak a „színeidet”, a tapasztalataidat, azokat az ajándékokat, melyeket istentől kaptál.
isten-féle „ablak jog”: tervezd meg szellemi ablakodat, és
nyiss.
Szólj hozzá!
2007.12.07. 23:01 sterretje
valaki szerényen szereti
betonra fagytam a westend előtt. hatórányi ácsorgás a hidegben, várva a cipősdoboz-ajándékokat, hááát, hogy is mondjam: kicsit megviselt. de legalább jó célért teszem, mondogattam magamban. este megnéztem az iwiwes oldalamat, egy ismeretlen nő írt, hogy megható az akciónk, és ő is csatlakozik. kicsit enyémnek is érzem ezt az egészet… na jó: nagyon.
ma két zh-t írtam a teológián, közben húsz hívást nyomtam ki/vettem fel a két telefonon (most hárommal szaladgálok, napi 50+ hívást regisztrálva…). a külvilág is megerősít abban, hogy valami jót csinálok. én meg, barom, elhiszem. pedig csak eszköz vagyok. bárki más képes lenne megcsinálni, amit én teszek. de olyan jó önteltnek lenni, hogy ááá, én kellek ide.
büszkeségemet persze isten mindig összetöri. egyszerűen, és könyörtelenül. mert neki alázatos szolgák kellenek. ez van megírva az elbizakodottságról a bibliában:
jakab 4: 15,16: „ezt kellene mondanotok: ha az úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni. ti ellenben elbizakodottságotokban dicsekedtek: minden ilyen dicsekedés gonosz.”
2 korinthus 10:17 „a ki pedig dicsekszik, az úrban dicsekedjék.”
jeremiás 9:24 „ezt mondja az úr: ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az úr.”
zsoltárok 27:1 „ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.”
ha már elszálltál, jön isten, és tesz róla, hogy leszállj - a magas lóról. este nyolc után zötyögtem haza villamossal a westend zárása után. a dévai utcai megállóban két tizenéves kislány állt. az egyik lassan, lazán, sunyin mosolyogva feltartotta középső ujját- nekem.
ez jár a senkiknek. aztahécccázát, ő nem tudja, hogy én...? -háborogtam magamban. de, ő pontosan tudja: én egy senki vagyok.
vagyis, vagyok valaki: valaki, akit használnak. nem dicsekedhetem. nincs mivel.
leszálltam. a villamosról is.
Szólj hozzá!
2007.12.05. 23:25 sterretje
meghalt a tanító
ma nagyon-nagyon-nagyon fáztam. karitatív vásár van a westend előtt. vakok-autisták-ilyen-olyan-fogyatékosok által készített kézműves dolgokat lehet kapni kis faházakban. no és mi is ott vagyunk, gyűjtjük a karácsonyi ajándékokat. persze fűtés, na, az nincs. mondjuk olyan farkasordító hideg se, ma még a nap is ragyogott, de estére borzalmasan lehűlt a levegő. hat órát álltam ebben a vacogásban, a lábam majdnem odagyökerezett, már itt ülök a fűtött lakásban, de a csontjaim még mindig fájnak.
eddig is nagyon sajnáltam a csöviket, és elképzelhetetlennek tartottam, hogy egy éjszakát ki lehessen bírni az utcán, de most már komolyan mondom, nem csodálkozom, hogy húgyszagúan, mosdatlanul kószálnak nappal… egy baromi hideg éj után? engem se érdekelne semmi… meg kell tanulnunk vágyakozni azután, ami a mienk, ez volt a nők lapja egyik rovatának címe. és milyen igaz.
este zárás előtt meglátogatott egy házaspár. a férfi elkezdte nekem magyarázni, ő mennyire csalódott az adakozásban, hogy egyszer látta, hogy az ő általa adott ruhákat a templomból vitték a turiba, és eladták. és én ehhez mit szólok? a hidegtől totál eltompulva csak azt mondtam neki: csalódni mindenben lehet. hátat fordítani is. de attól nem változik meg semmi, maximum az, hogy ön nem adakozik többé. eggyel kevesebb lesz így az adók, és egyre több a „kapók”, az önző emberek száma. meg lehet csinálni. de az élet egyetlen értelme az adás, és nem a kapás.
azt mondta, ez igaz, ezt vallotta az ő tanítója is, aki valami indiai ember, de már meghalt. mondom, akkor ebben egyetért az én tanítómmal, aki viszont nem halt meg, sőt nem is fog. milyen megnyugtató végiggondolni: isten nem hagy cserben, nem hal meg, nem változnak meg a dolgok, amiket kért. mindig egyfélét kér, mindig egyféleképpen ítél, szóval, lehet hozzá igazodni.
2 timóteus 4:3 „mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök.”
az utolsó napokban az emberek egyfajta „vegyesvágottban” hisznek majd, összeválogatják azokat, amikben „kellemes” hinni, könnyű teljesíteni, amelyek moderneknek hatnak, divatosnak (pedig a jóslás, horoszkóp, a fű-fa-virág-istenség nem mai jelenségek, már isten is tiltotta őket, mert halálba visznek). és tessék: hihetőbb egy halott tanító, mint az egyetlen élő isten.
isten ereje. hiszem, ha látom. látom.
Szólj hozzá!
2007.12.05. 23:22 sterretje
első az egyelnők között?
egy ősbaptista írta nemrég, mennyire megmosolyogja blogomat, ifjú keresztényi megnyilvánulásaimat.
megtérésem után közvetlenül eluralkodott rajtam egyfajta kisebbségi komplexus (jelzem, ez azelőtt is jellemző volt rám). kevesebbnek éreztem magam azoknál, akik keresztény családban nőttek fel. nekik a vérükben is a biblia tanítása folyik, az agyuk kidolgozott, a szavuk aranyat ér. nekik nincs is miből megtérniük, gondoltam akkoriban. nekem meg persze új volt minden a bibliában, sosem böjtöltem azelőtt, és imaként is csak a miatyánkot ismertem, meg az üdvözlégyet. én még vissza tudok emlékezni káromkodós, férfigyűlölő, horoszkópokat meg nőcis smink-haj-trend magazinokat bújó, betegesen fogyókúrázó éveimre, nekik meg nincsenek ilyen emlékeik… ezt gondoltam akkor.
aztán elolvastam ezt:
senki sem ér többet a másiknál ezen a földön. isten szemében egy a fontos, hogy hiszünk-e benne, és fiában, jézusban, hogy ő ajándékul adta magát, a vérét, hogy újra megbékélessünk istennel. aki ezt megvallja szívből, az kedves lesz istennek, és megy a mennybe. a többiek maradnak. azok is, akik egész életükben nagyon-nagyon jók voltak. mert nem azon múlik, hogy menny vagy pokol, hogy mennyi jót tettünk, hanem, hogy kiben hiszünk.máté 18: 12-14 „mit gondoltok? ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajon a kilencvenkilencet nem hagyja-e ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-e azt, amelyik eltévelyedett? és ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilencvenkilencen, amely el nem tévelyedett. eképpen a ti mennyei atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
ilyetén pedig mindegy, az ember mikor tér meg jézushoz, tizenkét évesen, netán huszonöt évesen, mint én, vagy hatvanévesen, halála előtt egy perccel. igazságtalanság? ellenkezőleg: kegyelem, lehetőség, esélyegyenlőség.
senkinek sem kell szégyenkeznie, vagy kisebbnek, kevesebbnek éreznie magát, mert felnőtt korában tért meg. nekem ezt tanította meg isten. olvastam egy jó mondást is ehhez: „az a tolvaj, amelyik naponta keservesen meg akar változni, és nem lopni többé, fényévnyi távolságra van azelőtt a nemes úriember előtt, aki sosem tett ilyet.” lehet, hogy én nem vagyok egy ősbaptista család sarja, benne voltam mindenben, amit ocsmányágnak lehet nevezni, de isten szemében mégis egyenlő vagyok velük.
primus inter pares. istennél nem létező fogalom.
Szólj hozzá!
2007.12.02. 22:00 sterretje
advent (?) bécsben
bécsben töltöttünk egy napot édes drágámmal. délelőtt tízre értünk az osztrák fővárosba. hatalmas volt a felfordulás. advent van. elmondom, mit is jelent ez. az ó- és az újszövetség között eltelt négyszáz év. azt szokták mondani, hogy ez idő alatt isten „hallgatott”, nem voltak csodák, és nem jövendölte meg több ember jézus születését. eltelt négyszáz év, mindenki várta jézust, és ő jött is. advent négy hete jelképezi ezt a négyszáz év várakozást. várni valamire csupa izgalom. nagytakarítunk. kívül-belül. esetleg főzünk valami finomat, szép ruhát veszünk fel. különleges időszak a várakozás.
ebben a hatalmas városban mindenről beszéltek, kivéve jézusról, az ő eljöveteléről, az örömről és várakozásról, a megtisztulásról. volt szó pénzről, extravagáns ajándékokról, csillogásról, gyerekek felvágós sztorijairól (igen, a legújabb módi a bécsi osztálykirándulás).
advent van. semmit nem éreztünk belőle.
zsoltárok 27:14 „várjad az urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az urat.”
zsoltárok 37:34 „várjad az urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok.”
zsoltárok 130:5 „várom az urat, várja az én lelkem, és bízom az ő ígéretében.”
zsidókhoz írt levél 10:37 „mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő, és nem késik.”
advent van.
1 komment
2007.11.28. 12:15 sterretje
tánc kéz és láb nélkül
zsoltárok 87:7 "és táncolva énekelik: minden forrásaim te benned vannak."
zsoltárok 149:3 "dícsérjék az ő nevét tánccal; dobbal és hárfával zengjenek néki."
philippi 1:20 "semmiben meg nem szégyenülök, hanem mint mindenkor, úgy most is nagy bátorsággal fog magasztaltatni krisztus az én testemben"
dícséretre születve.
Szólj hozzá!
2007.11.27. 23:28 sterretje
adok-kapok
közeleg a karácsony. egyesek talán még nem érzik, de jótékonysági akciónk tett róla, hogy számomra minden nap karácsonyi lázban teljen. egy lakókonténerben ülve nézem az embereket. kevesen hoznak még ajándékokat, de azért akadnak… sok dolog megmutatkozik az ember jelleméből ajándékai alapján. a tavalyi példát alapul véve: milyen ember lehet az, aki leszakadt szemű plüsskutyát, rongyos pornólapot, vagy csomagolás nélküli csokoládét tesz a dobozba?
adni tudni kell. át kell érezni, hogy mi az öröm, milyen örömet okozni, és mivel lehet igazán széppé tenni egy ajándékozást. sok ember azért nem szeret/tud ajándékozni, mert nem szereti önmagát. márpedig aki nem szereti önmagát, az nem tud más bőrébe bújni, másra figyelni, neki örömet okozni. szeresd felebarátodat, mint önmagadat, ezt írja a biblia. mindenki szereti önmagát. ha nem így lenne, nem „adnánk magunknak enni”, nem foglalkoznánk azzal, hogy meleg szobában aludjunk… önmagunkat szeretni a túlélést jelenti. csak az tud adni, aki elfogadja önmagát, és van energiája más érzéseire figyelni.
jézus azt mondta, jobb adni, mint kapni. ezzel sokan egyetértenek, mégsem gyakorolják. dívik az önzőség, a valósítsd-meg-önmagad, a mert-megérdemlem reklámok…
adni akarok. ha más nem, azért, mert a saját bőrömön akarom tapasztalni jézus állítását, hogy jobb adni, mint kapni: érzést, ételt, puszit, csokit, babát, kisautót. jézus is mindig adott: ételt, jó szót, egészséget, önmagát. isten is adott. tökéletes jelleme abban mutatkozik meg számomra, hogy olyat adott, ami mindennél értékesebb volt számára: egyetlen fiát, jézust. ennek súlyát csak az érti meg, aki már adott át nagyon értékes dolgot valakinek, aki mondott már le valamiről, amihez emlék kötötte, vagy sokat dolgozott/szenvedett érte.
erre is igaz a
aki ad, az kap. isteni körforgás.lukács 6:38 „adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a mellyel ti mértek.”
