david seamands gyógyító sebeink című könyvét olvasom. részlet belőle: „a depresszió keresztények körében gyakori jelenség. nem önellentmondás ez? az a tény, hogy egy kereszténnyel ilyesmi egyáltalán előfordulhat, annak a jele, hogy valami hibát követett el. nem annak a jele ez, hogy bűn van az életében? ez a leegyszerűsített gondolatmenet azonban nem áll összhangban a szentírás tanításával.” kiderül, hogy nagy misszionáriusok is sokszor szembesültek a lehangoltság érzésével. a depresszió sokszor egy nagy lelki megpróbáltatás, teljesítmény után bekövetkező érzelmi kimerülés. a test jelez: „elég, lassíts”. isten nem azt akarja, hogy testünkkel ne foglalkozzunk, azt zsákmányoljuk ki, csak a szellemi életünket műveljük. „a depresszió olyan, mintha természetünk egyensúlyi állapotának mérőműszere lenne.” –írja a könyv, és megemlíti a bibliai példákat is a depire:1 királyok 19,4 „uram, vedd el életem!”
máté 26,38 „szomorú az én lelkem mindhalálig.”
zsoltárok 42,6 „istenem, elcsügged a lelkem.”
zsoltárok 42,4 „könnyem lett kenyerem éjjel és nappal.”
megmondom őszintén, én is azt hittem, olyan már, hogy depi, meg öngyi gondolatok nem fognak előfordulni most, hogy megtértem. meg persze a környezetemben is olyat hallottam, hogy „te egy vallásba menekült ember vagy, a könnyebb utat választod, elmenekülsz a valóságtól, és egy álomvilágban élsz.” és az álomvilágban ritkán van szomorúság, nemde? én meg jól elhittem. nem szomorkodhatom, mert isten örömet hozott az életembe, hát mosolyognom kell.
de mindig, mindenkire? nem lehet, megoldhatatlan, és ezt csak mostanában tapasztalom. karácsonykor amúgy is mindig depis vagyok, mások szerencsétlensége, szegénysége, magánya, meg a szeretetlenség miatt is, satöbbi… úgyhogy most eldöntöttem, hogy hagyom magam. mikor megtértem, büszke voltam, hogy előtte szinte hetente sírtam valamin, megtérésem után viszont hónapok teltek el könny nélkül. most, hogy elolvastam ezt a könyvet, és igei alapot láttam a lelki ürességre, a sírásra: megnyugodtam. keresztényként is lehet.
tehát nincs más hátra, mint előre:
sírjunk. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nagy Gusztáv · http://nagygusztav.hu 2007.12.11. 13:46:47
Jó látni azt is, hogy "fiatal" hívőként falod az igét, és nagyon jól haladsz! (Ezt inkább az Úrnak kellett volna mondanom, nehogy elbízd magad :-)