ma nagyon-nagyon-nagyon fáztam. karitatív vásár van a westend előtt. vakok-autisták-ilyen-olyan-fogyatékosok által készített kézműves dolgokat lehet kapni kis faházakban. no és mi is ott vagyunk, gyűjtjük a karácsonyi ajándékokat. persze fűtés, na, az nincs. mondjuk olyan farkasordító hideg se, ma még a nap is ragyogott, de estére borzalmasan lehűlt a levegő. hat órát álltam ebben a vacogásban, a lábam majdnem odagyökerezett, már itt ülök a fűtött lakásban, de a csontjaim még mindig fájnak.
eddig is nagyon sajnáltam a csöviket, és elképzelhetetlennek tartottam, hogy egy éjszakát ki lehessen bírni az utcán, de most már komolyan mondom, nem csodálkozom, hogy húgyszagúan, mosdatlanul kószálnak nappal… egy baromi hideg éj után? engem se érdekelne semmi… meg kell tanulnunk vágyakozni azután, ami a mienk, ez volt a nők lapja egyik rovatának címe. és milyen igaz.
este zárás előtt meglátogatott egy házaspár. a férfi elkezdte nekem magyarázni, ő mennyire csalódott az adakozásban, hogy egyszer látta, hogy az ő általa adott ruhákat a templomból vitték a turiba, és eladták. és én ehhez mit szólok? a hidegtől totál eltompulva csak azt mondtam neki: csalódni mindenben lehet. hátat fordítani is. de attól nem változik meg semmi, maximum az, hogy ön nem adakozik többé. eggyel kevesebb lesz így az adók, és egyre több a „kapók”, az önző emberek száma. meg lehet csinálni. de az élet egyetlen értelme az adás, és nem a kapás.
azt mondta, ez igaz, ezt vallotta az ő tanítója is, aki valami indiai ember, de már meghalt. mondom, akkor ebben egyetért az én tanítómmal, aki viszont nem halt meg, sőt nem is fog. milyen megnyugtató végiggondolni: isten nem hagy cserben, nem hal meg, nem változnak meg a dolgok, amiket kért. mindig egyfélét kér, mindig egyféleképpen ítél, szóval, lehet hozzá igazodni.
2 timóteus 4:3 „mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök.”
az utolsó napokban az emberek egyfajta „vegyesvágottban” hisznek majd, összeválogatják azokat, amikben „kellemes” hinni, könnyű teljesíteni, amelyek moderneknek hatnak, divatosnak (pedig a jóslás, horoszkóp, a fű-fa-virág-istenség nem mai jelenségek, már isten is tiltotta őket, mert halálba visznek). és tessék: hihetőbb egy halott tanító, mint az egyetlen élő isten.
isten ereje. hiszem, ha látom. látom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.