Kedves Sterretje! Szerintem meredek a párhuzam, amit leírsz! A zsidók számára ez az ember nem csak egy megcsonkított ember volt, de egy pogány ember is. Egyébként vett egy Ézsaiás tekercset (az egy kisebb vagyon volt akkoriban) és azt olvasta, próbálta megérteni, de nem ment - hisz más kultúrkörből származott. Fülöp (nem Pál, ahogy írod!) felszáll a kocsira, és ő mondja el neki az evangéliumot. Az Ószövetségbe nem fért be ez az ember, de az Újszövetségbe már igen!
Az idős bácsi pedig pont életkoránál fogva másként gondolkodik, mint Te. Nem jobban, nem rosszabbul! Másként, más formában - de a tartalom ugyanaz. Ő is örült bizonyára a lány vallástételének, de az ő szokásaiba nem fér bele, hogy egy imaházban tapsolnak, visszafogottabb örömhöz szokott! Számomra ez érthető, hisz nálunk, reformátusoknál is furcsa lenne, ha a templomban tapsolnának. De még egyszer mondom, ez tradíció, szokás kérdése, és hibás az, amikor ezt osztályozzuk, vagy rosszabbnak gondoljuk. Szerintem...

Egy argentin envangélista írt egy gyülekezetről (pontosabban pásztorok konferenciájáról), ahol a vallásosság démona uralkodott. Ezt megmutatta neki az Úr, és miután megtagadták, teljesen felszabadult a tömeg, az emberek tömegesen fordultak egymáshoz bocsánatot kérni. (Márk 16,17 alapján minden jogi alapjuk megvolt a kiűzésnek)
Ez a történeted kicsit ehhez hasonlít. Valószínű, hogy nem az Úr kijelentése származott az öreg bácsitól. Főleg ha meg is botránkoztatok kicsit rajta... Ilyen negatív érzések nem hiszem, hogy az Úrtól jönnek, főleg nem egy keresztelkedés alkalmával. Ez egyébként nagyon bomlasztó tud lenni egy gyülekezeten belül. Olyan mint a testben (mint pl Jézus teste) egy rákos sejt... nem kell elmondanom, hogy 1 ilyen sejt évek alatt mit képes művelni az egész testtel. De Jézus a rákos sejtet is képes meggyógyítani ;-) Ha nem gyógyul meg, akkor sebészi pontosossággal lesz kivágatva, és a tűzre dobatva. Ő nem csak pásztor a juhok között, hanem orvos is ;-)
Az apostolok is örvendeztek az Úrban, és hálákat adtak. Miért ne tennénk mi is? Amikor én bemerítkeztem akkor is mindenki tapsolt-örült-énekelt. És ezt senki se vonta kétségbe. Sőt annál erőteljesebb volt az Úr jelenléte. Szinte "izzott" a levegő.

Láttam én már idős néniket, bácsikat örvendezni, tapsolni az Úrban. :) Olvassátok el a tékozló fiú történetét. Mit csinált az apa miután a tékozló fia visszajött? Leült, és szomorkodott? Esetleg azt mondta, hogy "najó, te is itt lehetsz, de aztán csend"? NEM! Örült neki! Lakodalmat rendezett. És ki volt az, aki ennek nem örült... aki csendre próbálta inteni a sokaságot... hát nem az atya. Hanem a fiúnak a saját testvére! És az atyának nem az volt erre a válasza, hogy "igazad van fiam...". Az Úr jobban örül egy visszatért léleknek, mint 99 igaznak. És ha az Úr örül, akkor mi miért ne? Miért ne tapsolnánk meg azt, ha egy gyilkos befogadja a szívébe Jézust?

Ugyanez a pásztor írta, hogy volt egy nő aki egyik alkalom után odament hozzá sírva, és ezt mondta: "nem hiszem, hogy az Úr meg fog nekem bocsájtani, hisz már négy abortuszom volt". A pásztor átölelte a nőt, és csak ennyit mondott: "Jézus most így ötelel most át Téged". Vagy Jézus szavaival élve: "hited megtartott téged" :)

no további szép napot és örvendezést az Úrban! :)

Én nagyon meg tudok döbbenni az ilyen szeretetlen hozzáálláson. Mármint amit a bácsi csinált. Persze megértem, hogy neki nincs szabadsága tapsolni. De hogy egy ilyen, kívülállók számára is szóló alkalmon ezt csinálja, én nagyon durvának tartom.
Egy olyan embernek, aki életében először jár ott (szülők) egy ilyen élmény elég lehet, hogy soha többet ne menjenek el. Megérte? Mi a fontosabb?

Ahh, Fulop mar megvolt :)
En is egy bemeritesen voltam tegnap Vacon es en is szivesen tapsoltam volna 1x-2x, a kis korus enekei utan. Valaki batrabb volt nalam es EGY taps el is hangzott :)

Szolgalatokat nem szoktam megtapsolni csak performanszokat, merthat Istene a dicsoseg, ne adjuk embernek, meg ne is fogadjuk el magunk szamara Isten helyett. Persze ez az en egyeni marhasagom. Vagy osbaptista begyoposodes, nem tudom ;)

Kedves Zoli! Szerintem nem gondoltad le, hogy mit is írtál le!
1. Miért ítélkezel úgy, hogy nem is ismered? Lehet, az a bácsi életének eddigi évtizedeiben többet küzdött az Úrért, jobban tett bárki más abban a gyülekezetben! Te pedig egy rákos sejthez hasonlítod láttatlanban (persze, értem én, ez egy hasonlat akar lenni...)? Csak azért, mert náluk nem volt szokás egy imaházban tapsolni! Szerintem ez veszélyes...
2. Honnan tudod, hogy nem örült? Szerintem az öröm nem attól függ, milyen széles mosolyra húzzuk a szánkat, vagy mekkorákat ugrunk - kétségtelen van ilyen is! De nem mindig, és nem mindenki! Lehet csendben, belül, sőt sírva örülni!
3. Gondolataidból levonható az a következtetés, hogy aki nem tapsol egy keresztelőn, az elkárhozhat! Persze tudom, te nem erre gondoltál, de mégis kiolvasható: "Ha nem gyógyul meg, akkor sebészi pontosossággal lesz kivágatva, és a tűzre dobatva. Ha nem gyógyul meg, akkor sebészi pontosossággal lesz kivágatva, és a tűzre dobatva." Én eddig úgy tudtam, "kegyelemből van üdvösségem hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék" Efezus 2,8-9 és Pál is azt mondta a Filippi börtönőrnek, hogy "Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe" Apcsel 16,30/b. Nem higgy és örülj hangosan! Tehát az üdvösséget ne vegyük el szegény embertől csak azért, mert nem úgy örült, ahogy Te!
3. Még ha úgy gondolod, hogy neked van igazad, akkor is másként kellene hozzáállni - márha elfogadod egy testvér tanácsát - mégpedig szeretettel, elfogadva a másik gyengeségét.
4. Ha a tapsot az üdvösség bizonyítékaként vesszük, akkor sajnos a világ keresztyénségének nagyobbik része nagy bajban van - köztük az én gyülekezetem is - hisz kereszteléskor nagy, de csendes, belső örömmel vesszük tudomásul, hogy valakit megint hív az Úr, valakinek ismét kijelentette szeretetét!
Még valami! Én nem ítélem el, ha egy másik közösség nem így örül, más a szokás (pl.: a taps), lehet így is, úgy is!