második hete megy, hogy esténként fél kilencre esek haza a melóból. ez csak karácsonyig tart, és élvezem is nagyon, de azért már el vagyok egy kicsit fáradva. ma a deákon voltam egész nap. tíztől kettőig a hideggel küzdöttem (a konténerben még hidegebb volt, mint kint, komolyan mondom). aztán hoztak a fiúk fűtést, és jött segítség is, úgyhogy este nyolcig az eddig beérkezett ajándékokat válogattuk át. csomagolópapír-hegyek és aranyszalag-folyók vettek körül minket. és borzalmas dolgok. az emberek karácsonyi ajándék címén minden felesleges, régi, büdös, ócska kacatot beletesznek a dobozba. mai kedvencem az apám korából származó pléh autócska, és a wc csésze alakú persely „ezt is töltse tele” felirattal. az se semmi, hogy valaki csokis gofrit tett a csomagba… karácsonykor a lábán jött volna ki, az tuti… a szegecses karkötő, néger baba, szentkép-hegyek már szót sem érdemelnek.
már kétszer hallottam, amint emberek egymásnak mondják „tudod, ide kell hozni, ha valami nem kell otthon.”
amúgy ez jellemző is sokakra. ajándékozni, eredeti dolgokat, érzelmeket adni képtelenek, csak abból adnak, „ami megmaradt”, legyen az egy kedves szó, egy tárgy, egy gondolat... és azt hiszik, hogy ezzel le van tudva a dolog. megnyugszik a lelkük, ha egy foltos kötényt vagy egy mosatlan, csúnya plüssmacit belepréselnek egy dobozba, és elviszik valami segélyszervezetnek. pedig az ajándékozás nem a megmaradt dolgoktól való megszabadulás, hanem olyan dolgok átadása, amely még nekünk is kellene, de lemondunk róla, vagy amelynek értéke jól jött volna, el tudtuk volna másra is költeni.
jézus is erről beszél a bibliában:
márk 12:41-44 „leülvén jézus a templomperselynek átellenében, nézi, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. sok gazdag pedig sokat vet abba. és egy szegény özvegyasszony is odajön, két fillért, azaz egy negyed pénzt vet bele. akkor előszólítván tanítványait, mondja nékik: bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, akik a perselybe vetettek. mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének; ez pedig az ő szegénységéből, amije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát.”
nagylelkű az, aki a színe-javából ad, amije csak van, és nem levetett szennyét veti oda –lenézésként- az „úgyis rászorulónak”. őszinte adakozó az, aki beadja a csomagot, és nyomtalanul, dicshimnuszok várása nélkül eltűnik. mert az szívből ad, és isten az ilyen adakozásban gyönyörködik.
példabeszédek 11:24,25 „van olyan, a ki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és aki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik. a mással jól tevő ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.”jó üdülést. ;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lilelijah 2010.11.14. 01:06:46