betonra fagytam a westend előtt. hatórányi ácsorgás a hidegben, várva a cipősdoboz-ajándékokat, hááát, hogy is mondjam: kicsit megviselt. de legalább jó célért teszem, mondogattam magamban. este megnéztem az iwiwes oldalamat, egy ismeretlen nő írt, hogy megható az akciónk, és ő is csatlakozik. kicsit enyémnek is érzem ezt az egészet… na jó: nagyon.
ma két zh-t írtam a teológián, közben húsz hívást nyomtam ki/vettem fel a két telefonon (most hárommal szaladgálok, napi 50+ hívást regisztrálva…). a külvilág is megerősít abban, hogy valami jót csinálok. én meg, barom, elhiszem. pedig csak eszköz vagyok. bárki más képes lenne megcsinálni, amit én teszek. de olyan jó önteltnek lenni, hogy ááá, én kellek ide.
büszkeségemet persze isten mindig összetöri. egyszerűen, és könyörtelenül. mert neki alázatos szolgák kellenek. ez van megírva az elbizakodottságról a bibliában:
jakab 4: 15,16: „ezt kellene mondanotok: ha az úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni. ti ellenben elbizakodottságotokban dicsekedtek: minden ilyen dicsekedés gonosz.”
2 korinthus 10:17 „a ki pedig dicsekszik, az úrban dicsekedjék.”
jeremiás 9:24 „ezt mondja az úr: ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az úr.”
zsoltárok 27:1 „ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.”
ha már elszálltál, jön isten, és tesz róla, hogy leszállj - a magas lóról. este nyolc után zötyögtem haza villamossal a westend zárása után. a dévai utcai megállóban két tizenéves kislány állt. az egyik lassan, lazán, sunyin mosolyogva feltartotta középső ujját- nekem.
ez jár a senkiknek. aztahécccázát, ő nem tudja, hogy én...? -háborogtam magamban. de, ő pontosan tudja: én egy senki vagyok.
vagyis, vagyok valaki: valaki, akit használnak. nem dicsekedhetem. nincs mivel.
leszálltam. a villamosról is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.