ha az ember érettségizik, akkor csak ilyen hírekkel foglalkozik, pedig lehet, hogy máskor azt sem tudja, mikor kezdődnek az efféle vizsgák. ha babát vár, mintha minden hirdetés, cikk, film erről szólna. szóval, most úgy érzem, minden a házasságról szól. elmentünk moziba, elénk ugrott a huszonhét idegen igen című film. elmentünk gyülekezetbe, a téma a derék asszony volt a példabeszédek könyvéből. a boltokban öltöny kiárusítást hirdettek, megnőtt (?) az esküvői magazinok kínálata, és még sorolhatnám.
lehet, hogy én is „generálom” ezeket a dolgokat, kérdezgetem hívő ismerőseimet, mi a véleményük a házasságról… „ha a házasság egy piaci portéka lenne, ajánlanád-e a vevőknek, hogy vegyenek belőle?” –kérdeztem pár embertől. sajnos megdöbbentő, és borzalmasan negatív válaszokat (is) kaptam. aztán szombaton iskolában voltam, és egy tizenhét éve házas osztálytársam (férfi) ezt mondta: miért nem minket kérdeztél? timi, csak így érdemes élni, hidd el. ha van örökké tartó kapcsolat a földön, akkor az a házasság. ugyanezt mondta egy nemrég házasodott pár is, mindketten osztálytársaim, a suliban ismerkedtek meg. örülök, hogy ilyen emberekkel találkozom. de olyan nehéz csak rájuk hallgatni. hitetlenségben szenvedek, elfogadom mások negatív hozzáállását. és ez rossz. édes drágám azt mondta: az vagy, amit elfogadsz az élettől, az életben. sajnos igaza van.
példabeszédek 31: 10-31
"derék asszonyt kicsoda találhat? mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.
bízik ahhoz az ő férjének lelke, és annak marhája el nem fogy. jóval illeti őt és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban. keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel. hasonló a kereskedő hajókhoz, nagy messziről behozza az õ eledelét. felkel még éjjel, eledelt ád az ő házának, és rendel ételt az õ szolgálóleányinak.
gondolkodik mező felől, és megveszi azt; az õ kezeinek munkájából szőlőt plántál. az ő derekát felövezi erővel, és megerősíti karjait. látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa. kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót. markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szűkölködőnek. nem félti az ő házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött. szőnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az ő öltözete. ismerik az ő férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel. gyolcsot sző, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedőnek. erő és ékesség az ő ruhája; és nevet a következő napnak. az õ száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén. vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi. felkelnek az ő fiai, és boldognak mondják őt; az ő férje, és dicséri őt: sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat! csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az urat,
az szerez dicséretet magának!"
két gyakorlatos, leendő szocmunkás lány ült a szobában, amelyben dolgozom. kérdeztem, honnan jöttek, adhatok-e nekik kávét. gondoltam, könnyebbé teszem a beilleszkedést, várakozást, hát faggattam őket. hívők vagytok? - jesszusom, lehidalok magamtól, mi ez a merész kérdés? igen, én igen, mosolyodott el az egyik. még a szeme is felragyogott. 
vasárnap immáron harmadszorra voltunk a bárka baptista gyülekezetben. úgy tűnik, tényleg otthonra leltünk. a pásztor odajött hozzánk, és kérdezte: múlt héten harmincvalahány nap volt még az esküvőtökig, most már a huszasoknál járunk, ugye? :) ezen a héten is úrvacsorai alkalom volt, amelynek nagyon örültünk. imádkoztunk a betegekért, a gyermekekért, és felköszöntöttük a szülinaposokat. :) aztán egy dombi zoltán nevű férfi hirdette az igét. 
tegnap megtudtam, hogy az egyik lakó a csövin pedofíliáért ült börtönben, és valószínű, hogy azért van tolókocsiban, mert bent szarrá verték. mikor erről értesültem, épp az ügyiben voltam (kora reggel ide fut be mindenki). elöntötte az agyamat a düh. "verjük meg. menjünk, és üssük meg."-mondtam ellenmondást nem tűrő hangon. három pár szem meredt rám hirtelen. még én is ledöbbentem magamtól. csak úgy forrt bennem az indulat. no, de hát nekem kell-e megütnöm, megaláznom, kiközösítenem, megsemmisítenem? vagy közelítsek úgy felé, mint egy segítségre szoruló, szegény, megesett ember? ha valaki megerőszakol egy gyereket, akkor afelé lehet könyörülettel fordulni? 
jézust a biblia úgy nevezi: isten báránya. régen a bűnökért bárányt áldoztak fel az emberek, vért ontottak a bűnök "eltussolására". de aztán ugyanúgy vétkeztek, bűnözgettek tovább. ekkor isten azt mondta, a bűnt a fia vére fogja eltörölni. nem kell többé áldozni, nem kell többé a bűn terhe alatt roskadni, elég elfogadni, hogy isten feláldozta fiát, jézust, mint egy kiváló bárányt. aki ezt elfogadja, és elfordul a bűntől, örökre szabad. 
megnéztük a luther című filmet édes drágámmal. alapjában véve nem estem hanyatt az ábrázolásmódtól, a film megoldásaitól, betudtam egy "alapműnek", amely a kereszténység újjászületésének korszakáról, a reformációról szól. 