ha az ember érettségizik, akkor csak ilyen hírekkel foglalkozik, pedig lehet, hogy máskor azt sem tudja, mikor kezdődnek az efféle vizsgák. ha babát vár, mintha minden hirdetés, cikk, film erről szólna. szóval, most úgy érzem, minden a házasságról szól. elmentünk moziba, elénk ugrott a huszonhét idegen igen című film. elmentünk gyülekezetbe, a téma a derék asszony volt a példabeszédek könyvéből. a boltokban öltöny kiárusítást hirdettek, megnőtt (?) az esküvői magazinok kínálata, és még sorolhatnám.
lehet, hogy én is „generálom” ezeket a dolgokat, kérdezgetem hívő ismerőseimet, mi a véleményük a házasságról… „ha a házasság egy piaci portéka lenne, ajánlanád-e a vevőknek, hogy vegyenek belőle?” –kérdeztem pár embertől. sajnos megdöbbentő, és borzalmasan negatív válaszokat (is) kaptam. aztán szombaton iskolában voltam, és egy tizenhét éve házas osztálytársam (férfi) ezt mondta: miért nem minket kérdeztél? timi, csak így érdemes élni, hidd el. ha van örökké tartó kapcsolat a földön, akkor az a házasság. ugyanezt mondta egy nemrég házasodott pár is, mindketten osztálytársaim, a suliban ismerkedtek meg. örülök, hogy ilyen emberekkel találkozom. de olyan nehéz csak rájuk hallgatni. hitetlenségben szenvedek, elfogadom mások negatív hozzáállását. és ez rossz. édes drágám azt mondta: az vagy, amit elfogadsz az élettől, az életben. sajnos igaza van.
példabeszédek 31: 10-31
bízik ahhoz az ő férjének lelke, és annak marhája el nem fogy. jóval illeti őt és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban. keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel. hasonló a kereskedő hajókhoz, nagy messziről behozza az õ eledelét. felkel még éjjel, eledelt ád az ő házának, és rendel ételt az õ szolgálóleányinak.
gondolkodik mező felől, és megveszi azt; az õ kezeinek munkájából szőlőt plántál. az ő derekát felövezi erővel, és megerősíti karjait. látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa. kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót. markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szűkölködőnek. nem félti az ő házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött. szőnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az ő öltözete. ismerik az ő férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel. gyolcsot sző, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedőnek. erő és ékesség az ő ruhája; és nevet a következő napnak. az õ száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén. vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi. felkelnek az ő fiai, és boldognak mondják őt; az ő férje, és dicséri őt: sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat! csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az urat,
az szerez dicséretet magának!"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
KopaszMercis 2008.04.07. 17:09:28
józan' 2008.04.07. 17:14:59
KopaszMercis 2008.04.07. 17:37:43
akinek mindenfele idejemult babonak meg intezmenyesitett kozponti iranyositas fele kell nyulnia ahhoz hogy a parjat megfeleloen egy eleten at tisztelje..
az halvaszuletett egy kapcsolat.
Az meg aki nem birja a kritikat es csak abszolutban tud gondolkodni annak meg semmi koze nincsen Istenhez.
Vintersorg 2008.04.07. 19:08:36
Idejemúlt babonák... Jellemző, hogy sosem az értelmes emberek jönnek ilyen szövegekkel, hanem mindig a legsötétebb tudatlanok, akik okosnak hiszik magukat. És nem azért, mert az okosok mind hívők lennének, nyilván: csak vannak annyira értelmesek, hogy látják, hogy hitetlenként nincs mit hozzászólniuk a témához.
RadKer 2008.04.15. 12:07:56