myjesus

"nemrég belovagoltunk a városba, csak én meg az apukám. hallottunk egy csomó embert kiabálni, hát megálltunk megnézni, miért. ott volt az az ember, akiről az apukám azt mondta, szereti. de ma félelem volt a szemében. szóval megkérdeztem, apu, miért kiabálnak? néhányuk arca miért sugárzik az örömtől? fogadok, hogy a tömeg jobban bántja őt, mint ahogy azt mutatja. apu, kérlek, nem tudnál tenni valamit? mindjárt sírni fog. te azt mondtad, ő erősebb ezeknél a fickóknál. apu, kérlek, mondd miért, miért akarja mindenki, hogy meghaljon?

később az ég beborult, és apu azt mondta, menjek be. valahogy megsejtette, hogy vihar közeleg. és igaza lett. de csodálkoztam, hogy van valami rejtegetni valója, szóval, miután elment, elhatároztam, kiderítem, mi az. nem féltem, hogy eltévedek. követtem a tömeget egy hegyre, ahol, tudtam, embereket ölnek meg.

meghallottam egy hangot a keresztről: „apám, miért kiabálnak? miért ragyog az arcuk az örömtől? miért osztoznak a köntösömön? ez a töviskorona jobban sért, mint ahogy látszik. apám, nem tudnál tenni valamit? tudom, hogy hallanod kell a panaszom. azt hittem, el tudok majd egy ilyen nagy kereszttel bánni, apám, emlékeztess miért, miért akarja mindenki, hogy meghaljak. mikor fogom megérteni, miért?”

„drága gyermekem, hallom, ahogy kiabálnak. nézem, ahogy az ellenség arca a boldogságtól ragyog, de hamarosan a saját köntösömet adom rád. jézus, ez sokkal jobban bánt engem, mint gondolnád, de ebben a sötét órában nem tehetek semmit. bár hallom szívbemarkoló kiáltásodat, véred ereje minden hazugságot lerombol… hamarosan már a múlté az a sok kegyetlen szempillantás. nézz oda, látod azt a kislányt, aki az apja mellett áll remegve? most már elmondhatom miért…

őérte kell meghalnod.”