különösen nehéz időszak ez az életemben. erőm fogytán. az elmúlt hónapokban a szakdolgozat megírása, majd a vizsgaidőszak, és most az államvizsga nagy energiakészleteimet emésztette fel, nem beszélve a háztartásról, a héberről és a szolgálat végzéséről, (nem fontossági sorrend!), melyet szintén nem hanyagolhatok. túlvállaltam magam. ez van. most is államvizsgára „gyúrok” épp, békésen szundikáló szerelmem mellett, csak, gondoltam, gyorsan megosztom veled, micsoda lélekemelő szépséget találtam „az ember teremtettsége” című tételben:
„a teremtő alkalmassá tett bennünket arra, hogy vele közösségben, alkotó emberként éljünk a földön. az alkalmasság nem jelenti egyszersmind azt is, hogy feltétlenül élnünk kell az alkalmasság adta lehetőségekkel. isten nem követeli, hogy dicsőítsük őt, de alkalmassá tett bennünket arra, hogy sokoldalú emberi tevékenységünk mellett - olykor éppen e tevékenységgel – az ő dicséretét szolgáljuk. minden emberben megvan ez a lehetőség. tőlünk függ, hogy egyszerűen csak létünkkel, passzívan, tudattalanul vagyunk-e a teremtő dicséretére, vagy cselekedeteinkkel, bizonyságtételünkkel tudatosan és aktívan is dicsérjük őt.”
zsoltárok 147:1 „dicsérjétek az urat! hiszen istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!”
zsoltárok 150:3-6 „dicsérjétek őt kürt-zengéssel; dicsérjétek őt hárfán és cziterán; dicsérjétek őt dobbal és tánczczal, dicsérjétek őt hegedűkkel és fuvolával; dicsérjétek őt hangos czimbalommal, dicsérjétek őt harsogó czimbalommal. minden lélek dicsérje az urat! dicsérjétek az urat!”