-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-
I. Az élő víz forrása Isten jelenléte, a templom. A Templomból, még pontosabban a szentek szentjéből ömlik ez az áldás a világra. A megváltás is Jeruzsálemből, a zsidók közül támadt. Ábrahámnak azt ígérte az Úr, hogy benne áldatnak meg a föld minden nemzetségei (1Móz 12,3), és úgy is történt, mert a Messiás a zsidók közül támadt.

De most azokról van szól, akik Jézus Krisztusban hisznek: azok fognak áldásul lenni a "sivatagban". "Aki hisz énbennem annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek." Isten jelenléte e vízforrás! Nélküle üres a meder! "Vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok, és lesztek nékem tanúim..." (ApCsel 1,8) Aki részese lett a Szent Lélek ajándékának, annak belsejéből ömlik az erő. Az újjászületés folytán testünk a Szentlélek temploma lesz: "Nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a Szentléleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok." (1Kor 6,19) Ez a templom a forrása az "élő víz" folyamainak. Csakis akkor "van erő, csodát tevő!" ha Isten temploma lett az életünk. Érvényes-e ez reád? Átadtad-e magad Istennek, hogy életed áldássá, forrássá tegye?
A felhívást most a zsoltáros intézi felénk: "Kívánjátok az Urat és az Ő erejét"! (Zsolt 105,4) Másképp nagy lelki szárazság, üres meder, élettelen szerkezet az istentiszteletünk! Megvan a kegyesség látszata, de hiányzik az erő! (2Tim 3,5) Az életünk pedig öncélú, kárt okozó "fertőzött víz", e nélkül a forrás nélkül. Élő vizet kérjetek! Isten jelenlétében éljetek! "Ti vagytok a föld sója; ti vagytok a világ világossága" - mondta az Úr Jézus. (Mt 5,13-14) A megváltott és Szentlélekkel betöltött ember áldott hatást gyakorol környezetére! "Átmenvén e siralom völgyén, forrássá teszik azt!" (Zsolt 84,7) Ilyen ember pedig akkor lehetsz, ha hiszel Jézus Krisztusban. Ne legyen elcsépelt kegyes szó a hit: sokkal komolyabb dolog ez, minthogy visszaélhetnénk vele. Higgy! - vagyis bízd életed Reá! Vond be Jézus Krisztust terveidbe, döntéseidbe, gondolataidba, érzéseidbe. Semmit se tégy nélküle. Fogadd be ot! Így lesz életed forrássá.

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-
I. Az élő víz forrása Isten jelenléte, a templom. A Templomból, még pontosabban a szentek szentjéből ömlik ez az áldás a világra. A megváltás is Jeruzsálemből, a zsidók közül támadt. Ábrahámnak azt ígérte az Úr, hogy benne áldatnak meg a föld minden nemzetségei (1Móz 12,3), és úgy is történt, mert a Messiás a zsidók közül támadt.

De most azokról van szól, akik Jézus Krisztusban hisznek: azok fognak áldásul lenni a "sivatagban". "Aki hisz énbennem annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek." Isten jelenléte e vízforrás! Nélküle üres a meder! "Vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok, és lesztek nékem tanúim..." (ApCsel 1,8) Aki részese lett a Szent Lélek ajándékának, annak belsejéből ömlik az erő. Az újjászületés folytán testünk a Szentlélek temploma lesz: "Nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a Szentléleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok." (1Kor 6,19) Ez a templom a forrása az "élő víz" folyamainak. Csakis akkor "van erő, csodát tevő!" ha Isten temploma lett az életünk. Érvényes-e ez reád? Átadtad-e magad Istennek, hogy életed áldássá, forrássá tegye?
A felhívást most a zsoltáros intézi felénk: "Kívánjátok az Urat és az Ő erejét"! (Zsolt 105,4) Másképp nagy lelki szárazság, üres meder, élettelen szerkezet az istentiszteletünk! Megvan a kegyesség látszata, de hiányzik az erő! (2Tim 3,5) Az életünk pedig öncélú, kárt okozó "fertőzött víz", e nélkül a forrás nélkül. Élő vizet kérjetek! Isten jelenlétében éljetek! "Ti vagytok a föld sója; ti vagytok a világ világossága" - mondta az Úr Jézus. (Mt 5,13-14) A megváltott és Szentlélekkel betöltött ember áldott hatást gyakorol környezetére! "Átmenvén e siralom völgyén, forrássá teszik azt!" (Zsolt 84,7) Ilyen ember pedig akkor lehetsz, ha hiszel Jézus Krisztusban. Ne legyen elcsépelt kegyes szó a hit: sokkal komolyabb dolog ez, minthogy visszaélhetnénk vele. Higgy! - vagyis bízd életed Reá! Vond be Jézus Krisztust terveidbe, döntéseidbe, gondolataidba, érzéseidbe. Semmit se tégy nélküle. Fogadd be ot! Így lesz életed forrássá.

3. Történik-e ilyen ma is? ----5----
Hogyne történne! Hiszen a feltételek változatlanul adottak. Változatlanul mindnyájan rászorulunk arra, hogy Isten Szentlelke újjáteremtsen, mert a bűn annyira megrontott minket, hogy itt nem javítgatásra van szükség, hanem új teremtésre. És változatlanul hatalmasan munkálkodik a teremtő Szentlélek. Ma is hangzik a Jézus keresztjéről szóló igehirdetés. Ma is lehet az Úr Jézus Krisztusban hinni. Ma is kérdezik sokan: mit cselekedjünk, hogy megváltozzék az életünk? S a Szentlélek ma is hatalmasan újjá tudja formálni az életünket.
Mondok erre egy régebbi példát és néhányat a napjainkból.
A régebbi a XIX. századból való. A híres angol igehirdető Spurgeon tizenöt éves volt, amikor egy hóvihar bekergette egy kis templomba. Ott éppen istentisztelet készülődött, csak a vihar miatt nem érkezett meg az igehirdető. Némi várakozás után felkelt valaki a padokból, felolvasott a Bibliából, és egyszerű szavakkal elkezdte azt magyarázni. Feltűnt neki a karzaton egy ismeretlen fiatalember, Spurgeon. Egészen személyesen megszólította őt, és rámutatott: az a fiatalember ott, szomorú arccal ül. Fiatalember, nézzen fel Jézusra! És elmondta még háromszor ezt a felszólítást.
Spurgeon komolyan vette. Sok mindent tudott már Jézusról, mert hívő szülei voltak, de nem volt személyes kapcsolata Jézussal. Azon az estén nemcsak felnézett, hanem szó szerint azt csinálta, amit itt olvastunk az igében: "Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." Utólag leírta, hogy a szíve mélyéről segítségül hívta azt a Jézust, akiről sok mindent tudott, de akit nem ismert. És a békétlen szívébe békesség költözött, egészen megváltozott az élete - erről az édesanyja beszélt a későbbiekben, hogy mennyire megváltozott. Utána sokakat ő vezetett az Úr Jézushoz.
Nem kell azonban ennyire visszamennünk, mert Isten kegyelméből itt ülnek közöttünk sokan, akik ha most lenne időnk, alkalmunk, elmondanák, hogyan állította meg őket az élő Jézus Krisztus a nagy rohanásban. Hogyan hullott le a szemükről a hályog. Hogyan vezette el őket igazi önismeretre. Hogyan ragyogott fel előttük Jézus Krisztusnak a kegyelme és változott meg az életük.
Az egyik szilveszter délután egy fiatalember céltalanul erre kóborolt. Tele volt a szíve keserűséggel, csalódással. Azon gondolkozott, hogy így nem érdemes tovább élni. Aztán feltűnt neki, hogy itt ki van világítva ez az épület, és sokan jönnek ide. Bejött megnézni, mi van itt. Akkor kezdődött az óévi istentiszteletünk. Utólag elmondta, hogy a két oszlop között megállva, úgy érezte: elejétől a végéig ez neki szól. Aztán jött még hallgatni az igét, s egyszer szíven találta őt az ige - ahogy olvastuk a pünkösdi történetben -, kinyitotta a szívét az Úr Jézus előtt, és azóta is az Ő boldog tanítványa. Sok gondja van ma is, de boldog és elégedett ember.
Valakinek egyszer hirtelen meghalt a férje és évek múlva sem tudta feldolgozni. Tele volt önsajnálattal, keserűséggel, és csak a veszteségét tudta emlegetni. Egy pünkösdi istentiszteleten arról volt szó, hogy a Szentlélek vígaszaló. Az igehirdető kibontotta, hogy ez a szó azt is jelenti: pártfogó, sőt védőügyvéd. Bátorít, bíztat minket, és különösen azokat vigasztalja és bátorítja, akiknek nincs pártfogójuk. Utólag mondta el ez az asszony, hogy miközben hallgatta az igehirdetést, meggyógyult a lelke. S hogy meggyógyult, annak mi vagyunk a tanúi, mert nemcsak az önsajnálattól szabadult meg, hanem felszabadult arra, hogy ő vigasztaljon másokat. És Isten Szentlelke különösen használja őt gyászolók vigasztalására.
Elmondta egy fiatalember, hogyan került az alkoholnak, később a kábítószernek a rabságába. Sokszor akart szabadulni, soha nem sikerült. Egyszer elhívta egy ismerőse egy református közösségbe, ahol ilyen fiatalokkal foglalkoztak. Az első, ami meglepte, hogy őt ott szeretik és emberszámba veszik. A második, amin elcsodálkozott, miután hallott sok mindent Istenről, hogy Isten őt már jóval előbb szerette és elfogadta. Aztán egyszer ő is segítségül hívta az Úr nevét. És átélte, mit jelent a szabadulás.
Azt, hogy nemcsak a rabságból, a kényszerből szabadul meg, hanem még a kívánságtól és a gondolattól is.
És nemcsak ez az életünk telik el másként, ha Jézus Krisztus Úr lesz valakinek az életében és így a Szentlélek beköltözik a szívébe, hanem egészen másként lépnek ki ebből az életből azok, akik ezzel a hittel és bizonyossággal teszik ezt.
Egy idős asszony betegágya mellett ültem nemrégen a kórházban, aki elmondta, hogy hirtelen súlyosbodott a betegsége. Emberileg, orvosilag nem sok ideje van hátra. A férje elesett még a háborúban, egyedül nevelt fel négy gyereket. Őt idézem: három pici volt, a negyedik még a hasamban. Nem tudnám megmondani, miből taníttattam ki és házasítottam ki őket. De az én Istenem mindenben gondoskodott rólunk.
Kedvesen magyarázta nekem: tudja, maga, hogy amit az Úr Jézus a Szentlélekről tanított, az szó szerint igaz? Mert a Szentlélek adott nekem tanácsot mindig, amikor küszködtem a kamasz fiaimmal. A Szentlélek adott bátorságot, amikor védenem kellett a kis családot. A Szentlélek engedte, hogy minden hajnalban, amikor kinyitottam a Bibliát, valamit megérthettem belőle és a végigkísért egész nap. A Szentlélek adott nekem igazi vigasztalást. Most pedig - folytatta - boldogan megyek haza az én Megváltómhoz, aki hűséges volt hozzám egész életemben, és helyet készített nekem az atyai házban. De addig is, amíg itt tart, vigasztalom a betegtársakat - és körbe mutatott a kórteremben.
Amikor néhány nap múlva újra mentem, üres volt az ágya. Az egész kórterem sírt, és sírtak a nővérek. Az egyikük ezt mondta: én nem vagyok hívő, de ez a néni a mennyországból hozott ide valamit közénk.
Nem is tudta, milyen igazat mondott, hiszen aki az Úr Jézussal összeköti az életét itt a földön, és akinek adja az Ő Szentlelkét, az belépett a mennyországba, annak elkezdődik az örök élet, az üdvösség már itt a földön. S az viszi magával mindenüvé ezt a kis mennyországot. Ezt tapasztalhatták meg ott azok, akik körülötte voltak.
Ezt a munkát akarja elvégezni bennünk Isten Szentlelke, hogy már itt újra közösségbe kerüljünk Istenünkkel, és elmondhassuk, hogy hiszem, hogy az örök élet már e földön az enyém lett. Az Atya szeretete ezt lehetővé teszi, Jézus Krisztus kereszthalála ezt hozzáférhetővé tette, és a Szentlélek a mienkké, saját kincsünkké teszi.
Hadd bátorítsak mindenkit: hívjuk segítségül az Úr nevét. Mert aki segítségül hívja, annak belép az életébe, az másként tölti el ez a néhány évtizedet, és az üdvözül - ahogy a Bibliában olvastuk.
Hívd segítségül az Úr Jézus nevét még ma! Másként telik el az életed, és másként telik el az örökkévalóság: nem Jézus nélkül, hanem vele együtt tölthetjük azt.

Engedelmesség az imádságban… (2)

Jakab. 4:2.v …” / miért nincs semmink ???/
„ és nincsen semmitek, mert nem kéritek !!”

Az imádság nagy ajándéka Istennek az emberiség számára ! / sajnos,hogy sokan nem ismerték még fel 2000 –év távlatából sem/ Képzeljük csak el, hogy egy törvény életünkben megtiltaná az imádkozást ?/ Bár volt és van olyan hely e világban; hol ez így van sajnos./ Ha ez az imádság hiánya elzárná az áldásokat,/ mint ahol hiányzok az imáság, ott el van zárva az áldás / Nem jelen- tené ez az ember életének nyomorúságát ?? Láttunk már egy néma embert gyötrődni amiatt , hogy nem tudott kommunikálni valakivel a környezetében ? Szinte minden tagjával szeretné megindítatni nyelvét, de semmi sem tudja megoldani nyelve kötelékeit. Legyen áldott az Isten az imádság ajándékáért ! Az imádságnak kellene az első dolognak lenni az ember életében, főleg a keresztyén emberében!! És ? És látjuk / talán tapasztaljuk is, hogy nem így van ez egészen sokszor, sokfelé, talán nálunk is !!/ Ha valaki Istent igazán szereti, életéhez az imádság úgy hozzátarozik,mint testi életünkhöz a légzés ! Mert hát az imádság ,a Lélek, a Szellemi ember lélegzetvétele ! Vannak olyan helyzetek az életünkben, amikor nem tudunk már semmit sem tenni, -/csak/- mást mint imádkozni. Az imádság lehet Istennek hatalmas szabadítása a legreménytelenebb helyzetekben , a számunk ra !! Isten nagy dolgokat tud / és akar is / tenni azokkal, akik imádságot úgy használják ki ,amit Ő azt szeretné és kéri, igényli is. Ez a tény miért nem indít annyi embert imádságra ?? Hátha még arra is gondolunk, hogy Isten többet akar nekünk adni, mint amit mi kérni is tudunk ? Amikor a beteget Jézushoz viszik, nemcsak betegségét gyógyítja meg, hanem bűneit is megbocsátja . A tékozló fiú béres akar lenni és az atyja fiává fogadja. A legszebb ruhába öltözteti. Isten sokkal feljebb tudja kéréseinket teljesí- teni, mint ahogyan elgondolni is tudnánk. Az Ő atyja jósága minden értelmet felülhalad. De a keresztyén ember Atyja még ezt is túl tudja szárnyalni kegyelmével, szeretetével. A kulcs szó ,talán éppen az engedelmesség !! Hiszen mindenkorban, mindenhol és minden helyzetben a mindennapokban is sokat nyom a latban az ember egedelmessége alkalom adtán, amikor az igen szükséges főleg. Ha tehát szeretné valaki is, hogy legyen valamije, / főleg a szellemi életben / nagyobb hangsúlyt kell fektetni az imára, Az Istennel való kapcsolatra, az adott lehetőségek kihasználására .

Énünk és az imádság Hány ima fejezi ki manapság igazán Isten akaratát?... Hányan nyilvánítjuk ki Előtte naponta az Ő akaratát, és hányan öntjük ki szívünket imában, hogy bármi is legyen az Ő akarata, amelyet megismertetett velünk, cselekedjék aszerint? Ismerjük be világosan, hogy az önzés nem kevésbé nyilvánvaló az imádságban, mint más területeken! Milyen erősek a mi vágyaink, terveink és törekvéseink! Ha ilyen sokat megtartunk az énünkből, hogyan várhatjuk, hogy képesek leszünk teljesen elfeledkezni önmagunkról és Isten akaratát keresni az imában? Az önmegtagadást mindenütt gyakorolni kell. Az imádságban éppolyan lényeges, mint a cselekvésben. Tudnunk kellene, hogy mi, megváltottak, az Úrnak kell, hogy éljünk. Neki, aki meghalt értünk, és most értünk él. Teljességgel Neki kell élnünk, és semmit sem keresni önmagunknak. Odaszentelt életünkben az imádság is az odaszentelendő dolgok közé tartozik. Meg kell értenünk, hogy Isten eredeti gondolata bizonyosan nem az, hogy engedje, hogy a hívők az imádságon keresztül elérjék saját céljaikat, hanem az, hogy Isten a hívők imádságain keresztül megvalósítsa az Ő célját. Ez nem jelenti azt, hogy a keresztények sohasem kérhetik az Urat, hogy töltse be a szükségleteiket. Csak azt jelenti, hogy először meg kell értenünk az imádság jelentését és elveit. Egy és ugyanazon dologról kétféleképpen lehet imádkozni. Az egyikfajta imádság forrása a saját akaratunkban van. A mi gondolkodásunkra és elvárásainkra alapul. Lehet, hogy az Úr meghallja és válaszol rá, de az ilyen imádságnak nagyon alacsony az értéke. Másfelől, ha az ügyet Isten elé visszük, és engedjük, hogy az Ő Lelke egybeolvassza akaratunkat Isten akaratával és gondolatunkat az Ő gondolatával, akkor mély vágyakozást fogunk felfedezni önmagunkban, amely Isten akaratának és gondolatának visszatükröződése. Tegyük fel, hogy az Úr sajnálja és gyászolja az emberek halálát. Mi is magunkra fogjuk venni annak a terhét, hogy nem akarunk pusztulni látni egyetlen lelket sem. Ilyen Isten szívének visszatükröződése, amely lehetővé teszi számunkra, hogy belső sóhajtozással imádkozzunk. Vagy ha az Úr bánkódik és aggódik gyermekeinek kudarca miatt, ugyanezt a terhet érezni fogjuk mi is. Azzal az eredménnyel, hogy ugyanarra fogunk vágyakozni: nem akarjuk Isten egyetlen gyermekét sem bűnben és sötétségbe esve látni... Mivel állandóan az Úr jelenlétében él, az ilyen embernek megadatik, hogy megismerje Isten akaratát és gondolatait. Ennek folytán az isteni akarat, az isteni gondolatok egészen természetesen a saját vágyaivá válnak, amelyeket azután imádságban fejez ki... Ha így teszünk, akkor ima és közbenjárás árad majd ki belőlünk. Akkor vallani fogunk, bocsánatért könyörgünk, és kérjük Istent, hogy tisztítsa meg gyermekeit. Milyen nagyszerű az, amikor valaki rászánja magát, és kizárólag az imádság munkájának szenteli életét! Ilyenekre vár Isten, hogy együttműködjenek Vele, és lehetővé tegyék neki, hogy befejezze munkáját. Megkérdezhetik a keresztények, miért nem ment meg az Úr több bűnöst, miért nem visz győzelemre minden hívőt. Őszintén hiszem, hogy Ő készségesen elvégezné mindezt - de csak ha az emberek imádkoznának. Ő nem vonakodik munkálkodni: egyszerűen olyan népet akar előbb, aki együttműködik Vele. Valahányszor az övéi megkezdik Vele az együttműködést, azonnal cselekszik. Isten várja, hogy megáldhasson bennünket. A kérdés már csak az: fogunk-e imádkozni?

Az összetört hegedű
Egy hegedűművész hangversenyt adott. A terem zsúfolásig megtelt. A művész felvette hegedűjét és olyan remekül játszott, hogy az egészen elragadta a hallgatóságot. Egyszerre csak mindenki nagy meglepetésére földhözvágta és darabokra törte a hangszert. Ez egy olcsó értéktelen hangszer volt, - mondta a művész. Azt szerettem volna önöknek bemutatni, hogy nem annyira a hangszer a fontos, hanem az aki a hangszeren játszik.
Egyszerre
Egy asszony hűségesen járt az Istentiszteleti alkalmakra. Férje majdnem minden este részegen jött haza, s feleségét durva szavakkal, néha tettlegesen is bántalmazta. A feleség egyre jobban megértette Isten szavát. Úgy szerette volna magát teljesen átadni Istennek, de férjére és otthonára gondolva, még habozott. A gyülekezet tagjai szeretettel erősítették, hogy ne halogassa, ragadja meg a kegyelmet, míg végre így kiáltott:"Történjék bármi, én szabad akarok lenni, kegyelmet akarok nyerni!" S az Úr kezébe tette életét. Egy órával később otthon várta férjét. Amint az belép, az asszony csodálkozva látja, férje kedvesen szelíden mosolyog. Közelebb jön hozzá, megfogja kezét s közli vele, hogy mától kezdve keresztyén életet akar élni. A férj is ott volt az Evangélizáción, de a tömegben nem látták egymást s csak otthon tudták meg, hogy mindketten kegyelmet nyertek.
Most vagy soha
Egy fiatal azt álmodta, hogy egy keskeny folyó partján haladt. A folyó túlsó oldalán gyönyörű vidéket és fényes alakokat látott, akik integettek neki, hogy menjen át. De a fiatal a folyó innenső oldalát is szépnek találta és elhatározta, hogy egy darabig még itt marad, szétnéz és élvezi az életet. "Majd átugrom én még később is ezen a kis patakon" - gondolta magában és tovább ment. De nemsokára látta, hogy a folyó egyre szélesebb lesz. Már - már aggódni kezdett miatta, de ismét megnyugtatta magát, hogy majd lel olyan helyet, ahol szűkebb lesz a folyó medre s ismét folytatta útját. A folyó pedig mindig szélesebb és szélesebb lett, s mindig nagyobb lett a távolság közte és a szép ország között. Ekkor nagy, erős hangon azt kiáltotta valaki:"Ugorj át azonnal." Ekkor felébredt s megértette, hogy most vagy soha. Ha most meg nem tér, elveszett. Ennek a megértése nyomán azonnal átadta életét Jézus Krisztusnak.

Változtasd meg a nevedet!
Nagy Sándor hadseregében volt egy katona, akit szintén Nagy Sándornak hívtak. Míg a vezér híressé lett hősiességéről, addig a katona nagyon gyáva volt. A fővezér egyszer nagy felháborodással így szólt hozzá: "Vagy változtasd meg a nevedet, vagy pedig az életedet". Ha valaki Jézuskövető, Kerssztyénnek vallja magát, kell, szükséges, hogy az hasolítson is hozzá! Lehet, okan ezért nem szeretik a kresztyén nevet, mert nem akarnak az életükön változtatni!.

Boldog ember

Boldog ember az, ki bűnt nem ismer,
Kinek vétke már elfedeztetett.
Néki az Úr bűnt már nem tulajdonít,
Lelkében csalárdság nincsen.

Míg elhallgattam megavultak csontjaim,
Napestig jajgattam, könnyeztem.
Éjjel, nappal éreztem kezeidet
Szívemre, lelkemre nehezedett.

Vétkemet bevallottam,
Bűnöm nem takargattam,
S Te elvetted rólam a bűneim terhét,
Szabad, tiszta szívet adtál nekem.

Vétkemet bevallottam,
Bűnöm nem takargattam,
Boldog ember az, kinek szíve bűntelen,
Lelkében csalárdság nincsen.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
KRISZTUS URALMA A HÍVŐ FELETT !!
"Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok" (Jn 13,13).
Urunk sohasem hangsúlyozta tekintélyét. Sohasem mondta: "Meg kell tenned." Teljesen szabadon hagyott minket, olyan szabadon, hogy akár arcába is köphetünk, mint ahogy meg is tették ezt; olyan szabadon, hogy megölhetjük - mint ahogy meg is tették: és nem szól rá egy szót sem. De amikor élete bennem megszületett váltsága által, azonnal elismerem, hogy teljes fennhatóságú joga van felettem. Erkölcsi uralom ez: "Méltó vagy..." (Jel 4,11). Csak a méltatlan részem vonakodik meghajolni a méltó előtt. Ha találkozom valakivel, aki szentebb nálam és mégsem ismerem el méltó voltát, s nem engedek annak, amit mond és ami megállja a helyét, akkor nyilvánvalóvá válik a bennem levő méltatlan rész. Isten embereket használ a nevelésünkre, akik kicsit tovább jutottak, mint mi - nem értelmileg, hanem szentség tekintetében -, míg végre magának az Úrnak uralma alá jutunk, s akkor már egész életünk afelé van beállítva, hogy neki engedelmeskedjünk.
Ha Urunk megkövetelte volna az engedelmességet, akkor mint rabszolgahajcsárnak nem lenne tekintélye felettünk. Ő soha nem erőlteti az engedelmességet, de amint meglátjuk Őt, azonnal engedelmeskedünk neki, így Urunkká lesz és szüntelen az Ő imádatában élünk. Aszerint növekedhetem a kegyelemben, ahogyan az engedelmességet felfogom. Az engedelmesség szót ki kell emelnünk a mocsárból. Az engedelmesség az apa és fiú közti viszonyra vonatkozik, nem az úr és a szolga viszonyára. "Én és az Atya egy vagyunk." Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet" (Zsid 5,8). Isten Fia engedelmes volt küldetéséhez mint Megváltó - mégpedig azért, mert Fiú volt, és nem azért, hogy fiúvá lehessen.