szakdolgozatomhoz, mely a vakok istenképéről, hitgyakorlásáról szól, tegnap, az utolsó pillanatok egyikében, ”””véletlenül””” megtaláltam a megfelelő mottót. szeretem az efféle véletleneket (még akkor is, ha tudom, itt az ige elsősorban nem a fizikai, hanem a szellemi vakokra utal, nevezetesen, hogy jézus őket fogja világosságra vezetni).
íme az ige az újfordítású biblia szerint:
ézsaiás 42:16 „vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. a sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el.”
és a kedvencem, a károlis fordítás szerint:
ézsaiás 42:16 „a vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tónibácsi naplója 2010.05.10. 19:27:09
Ábrahám imádkozott----és Lót megszabadult .Móz.I. 18
Izsák imádkozott---------és kélt népnek atyja lett. Móz. I. 25
Jákób imádkozott--------és bátyja megengesztelődött. Móz.I. 32
József imádkozott--------és Egyiptom második embere lett. Móz. I. 41
Mózes imádkozott-------és a nép győzött. Móz.II. 18
Józsué imádkozott-------és az éjszaka is világos, lett .Józs. 10
Izrael népe imádkozott—és Isten vezért támasztott.Bir.2
Sámuel imádkozott-------és a Filiszteusok megzavarodtak .Sám. I. 7
Dávid imádkozott --------és Absolon elnyerte méltó bűntetését.Sám.II.18
Illés imádkozott -----------és 42 hónapig nem esett az eső. Kir. I. 17
Illás ismét imádkozott.---és újra esett az eső. Kir. I. 18 .
Illés imádkozott .---------és Isten győzelmet adott a Baál – próféták felett.,Kir. I. 18
Elizeus imádkozott------ és mennyei seregek vették körül .Kir. II. 6
Ezékiás imádkozott.-----és az ellenség holtan maradt a csatatéren. Kir .II. 19
Asa imádkozott,----------és a milliós hadsereg megfutamodott. Krón .II. 14
Jósáfát imádkozott.------ és Isten megrettentette az embereket. Krón II. 20
Ezsdrás imádkozott,------és a nép felismerte bűneit.Ezsd.10
Nehémiás imádkozott,---és engedélyt kapott Jeruzsálem újjáépítésére.Neh.2
Jód imádkozott,-----------és Isten újra gazdagon megáldotta őt.Jób.42
Aszáf imádkozott,--------és megértette a gonoszok végét.Zsolt.73
Dániel imádkozott,-------és Isten kijelentette neki népe jövőjét.Dán.9
Jónás imádkozott,---------és szerencsésen partot ért .Jón. 2
Ezékiás imádkozott ,------és Isten 15 évvel meghosszabbította az életét.És.38
Zakariás imádkozott ,-----és fia született, aki a Messiás útegyengetője lett. Lk. 1
Jézus imádkozott,----------és azután kiválasztotta 12 tanítványát .Lk. 6
Jézus imádkozott,-------és ezrek jóllaktak. Mt. 14
Jézus imádkozott,-------és Lázár feltámadt. Jn. 11
Jézus imádkozott,-------„Atyám, legyen meg a te akaratod „.Mt.26
Bartimeus imádkozott,--és szemei megyniltak. Lk. 18
A kananeus asszony -----és leánya meggyógyult. Mt. 15
A bélpoklos----------------és megtisztult.Mt.8
A tanítványok imádkoztak,és vártak a Sz. – Sz. kitöltetésére.Apcs.1
Péter imádkozott,---------és a béna ember meggyógyult. Apcs.3
István imádkozott,--------és látta a megnyílt eget .Apcs.7
Anániás imádkozott,------és Pál szemei megyniltak .Apcs. 9
A gyülekezet imádkozott, és Péter kiszabadult a tömlöcből. Apcs. 12
Pál és Silás imádkoztak ,--és a börtönőr családjával hitre jutott. Apcs. 16
Az utolsó imádság,--------„ Ámen, jövel Uram jézus „ Jn. Jel. 22.
A KEGYELEM ::: KRISZTUS KEGYELME :::
Ingyen ajándék, kész volt az Atya akaratát elvégezni
Isten túláradó szeretete emberré lett
Hit által vehető résztvett szenvedéseinkben.
Isten hatalmas ereje szolgált a szenvedőknek.
Mindenre elégséges hű volt mind halálig.
Kizárja a dicsekedést meghalt értünk.
A legnagyobban adta halálával megváltott.
A tied lehet, ha elfogadod most is értünk esedezik a menyben.
Gazdag az ,akinek sok van,
Még gazdagabb az, akinek kevésre van szüksége.
A leggazdagabb az , aki sokat tud adni, másoknak.
.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.
Aki nem elégedett, az ne akarjon boldog lenni.
A kételkedés által sok mindent elveszítünk, amit
megszerezhetnénk, hogyha épp a kételkedés vissza
nem tartana.
tónibácsi naplója 2010.05.19. 17:18:04
I. Az élő víz forrása Isten jelenléte, a templom. A Templomból, még pontosabban a szentek szentjéből ömlik ez az áldás a világra. A megváltás is Jeruzsálemből, a zsidók közül támadt. Ábrahámnak azt ígérte az Úr, hogy benne áldatnak meg a föld minden nemzetségei (1Móz 12,3), és úgy is történt, mert a Messiás a zsidók közül támadt.
De most azokról van szól, akik Jézus Krisztusban hisznek: azok fognak áldásul lenni a "sivatagban". "Aki hisz énbennem annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek." Isten jelenléte e vízforrás! Nélküle üres a meder! "Vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok, és lesztek nékem tanúim..." (ApCsel 1,8) Aki részese lett a Szent Lélek ajándékának, annak belsejéből ömlik az erő. Az újjászületés folytán testünk a Szentlélek temploma lesz: "Nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a Szentléleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok." (1Kor 6,19) Ez a templom a forrása az "élő víz" folyamainak. Csakis akkor "van erő, csodát tevő!" ha Isten temploma lett az életünk. Érvényes-e ez reád? Átadtad-e magad Istennek, hogy életed áldássá, forrássá tegye?
A felhívást most a zsoltáros intézi felénk: "Kívánjátok az Urat és az Ő erejét"! (Zsolt 105,4) Másképp nagy lelki szárazság, üres meder, élettelen szerkezet az istentiszteletünk! Megvan a kegyesség látszata, de hiányzik az erő! (2Tim 3,5) Az életünk pedig öncélú, kárt okozó "fertőzött víz", e nélkül a forrás nélkül. Élő vizet kérjetek! Isten jelenlétében éljetek! "Ti vagytok a föld sója; ti vagytok a világ világossága" - mondta az Úr Jézus. (Mt 5,13-14) A megváltott és Szentlélekkel betöltött ember áldott hatást gyakorol környezetére! "Átmenvén e siralom völgyén, forrássá teszik azt!" (Zsolt 84,7) Ilyen ember pedig akkor lehetsz, ha hiszel Jézus Krisztusban. Ne legyen elcsépelt kegyes szó a hit: sokkal komolyabb dolog ez, minthogy visszaélhetnénk vele. Higgy! - vagyis bízd életed Reá! Vond be Jézus Krisztust terveidbe, döntéseidbe, gondolataidba, érzéseidbe. Semmit se tégy nélküle. Fogadd be ot! Így lesz életed forrássá.
tónibácsi naplója 2010.05.20. 10:25:51
Szeretettel köszöntöm a gyülekezetet pünkösd szép ünnepén. . Bárcsak mindnyájan átéreznénk, milyen nagy kiváltság, hogy Isten örök szeretettel szeret bennünket, és ennek a jele az is, hogy van szava hozzánk. Öröm az, hogy most, mint egy nagy gyülekezet - mint egy nagy család - hallgathatjuk az Ő igéjét és imádhatjuk Őt a határokon innen és túl, t a templomban, otthon, vagy egy kórházban, egyedül vagy másokkal együtt, valamilyen bánatnak a súlya alatt, vagy éppen csendes örömmel a szívünkben.
Szeretnék mindenkit egy szép pünkösdi jókívánsággal köszönteni, amit Pál apostol így írt Rómába: "A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes az örömmel és a békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által." (Róm 15,13)
Mi történt tulajdonképpen pünkösdkor? Hogyan történt? És történik-e ehhez hasonló ma is? Erre a három kérdésre keressünk választ a felolvasott igéből.
1. Mi történt pünkösdkor? -----2----- 21-37
Az, hogy Jézus Krisztus tanítványai valami miatt megváltoztak. Olyan mélyreható változást éltek át, amilyenre életünk során néhány alkalommal a legtöbben vágyakozunk. Amikor az ember szeretne szabadulni a maga rossz természetétől, amikor szeretne megszabadulni a múlt nyomasztó emlékeitől, vagy valamilyen szenvedélynek a rabságából, amikor szeretne alapvetően változtatni a gondolkozásán, a jellemén, a szokásain, vagy amikor szeretnénk megváltoztatni a gyermekeinket, a gondolkozásukat, a jellemüket, a szokásaikat.
Sokféle módon próbálkozunk ezzel, igen csekély eredménnyel. Ez a változás az, amit nem lehet elérni sem neveléssel, sem önfegyelemmel, sem ígéretekkel, sem fenyítéssel. Mert Jézus tanítványai pünkösd előtt tele voltak félelemmel, tanácstalansággal, bizonytalansággal. Összebújtak, bezárkóztak, és mondjuk ki: senkinek sem volt haszna abból, hogy vannak.
Pünkösd után ezek az emberek bátran a nyilvánosság elé léptek. Felelősséget éreztek másokért, valami különös szeretet ébredt a szívükben mindenki iránt, és olyan mondanivalóval léptek színre, amit rajtuk kívül senki más nem tudott elmondani, de amire mindenkinek szüksége volt, és ami mindenkin segített.
Mi történt közben?
Tudjuk az evangéliumokból, hogy feltámadása után negyven napig Jézus még együtt volt tanítványaival, és felkészítette őket a reájuk váró szolgálatra. A negyvenedik napon, miközben beszélt hozzájuk, szemük láttára felemelkedett és egy pillanat alatt eltűnt a szemük elől, egy felhő eltakarta Őt. Ők pedig ottmaradtak megrémülve, vezető és védelmező nélkül.
Mit kell most tenniük?
Mindenesetre összejöttek, imádkoztak, és nagyon féltek, mert Jézus ellenségei nekik is ellenségeik maradtak, és könnyen Jézus sorsára juthattak, bármelyik pillanatban. Összebújtak hát és vártak. Várták, hogy az- az ígéret, amit nem egészen értettek, amit Jézus mondott nekik, hogyan és mikor teljesedik be. A tizedik napon, pünkösd napján, ezek az emberek egyszer csak kinyitották az ajtót, kimentek az utcára, ahol akkor rengeteg ember volt, mert Jeruzsálemben nagy vallási ünnep készülődött. Péter nagy bátran és nyíltan beszélni kezdett a sokaságnak a megfeszített és feltámadott Jézusról.
Maguk is csodálkozhattak: honnan vették ehhez a bátorságot? Miért éppen akkor tűnt el belőlük minden félelem? Hogy tudott egy írástudatlan halász olyan összeszedett beszédet mondani? Hogyan tudott olyan erővel prédikálni, hogy a hallgatók jó része, mintegy háromezer ember, komolyan vette, amit hallott? Ennek jeleként megkeresztelkedtek, hittek Jézusban. S amikor az ünnep után hazautaztak, ők is továbbmondták másoknak azt a jó hírt, amit Jézusról hallottak. Az ő beszédükre is sokan hittek, és néhány évtized alatt a Földközi tenger medencéje tele lett kicsi keresztyén közösségekkel.
Akik hittek az elhangzott jó hírnek, azok mind ugyanazon a változáson mentek át. Erkölcsileg jellemezte őket, hogy példás házas- és családi életet éltek. Becsületesen dolgoztak. Szerették egymást és az ellenségeiket is. A szegény sorsúak is elégedettek és hálásak voltak. A jómódúak szétosztották vagyonukat azoknak, akik rászorultak, és a keresztyén gyülekezetekben nem volt nélkülöző.
Mindezt mindenféle szervezés és biztatás nélkül, valami különös csendes belső indításra.
tónibácsi naplója 2010.05.26. 15:32:27
A hideg, szegényes kunyhóban kuporgott Nick. Reszketett a hidegtõl. Várakozva nézett az ajtó felé, ami tulajdonképpen már nem is ajtó volt, hanem csak egy-két deszka. Ezek a fadarabok legalább egy kicsit védték a széltõl és a kóbor kutyáktól. A szél süvítésén kívül teljes csend volt, hallani csak gyomra korgását lehetett idõnként. Nick már azt sem tudta, mióta vár. Öt perce, vagy egy órája? Végre mozgást hallott odakint és felugrott:
„Te vagy, Rick?” Aztán meghallotta bátyja hangját. „Igen, én vagyok, nyisd ki gyorsan!”
Rick már nagy, nyolc éves. Boldogan vett elõ nadrágzsebébõl egy darab kenyeret, majd ünnepélyesen megszólalt: „Ma ünnepelünk! Nézd, mit hoztam.!” Ezzel a másik zsebébõl elõkerült egy darab kolbász. Rögtön elkezdtek enni és boldogok voltak, hogy ilyen sok ma az étel. Valóban igazi ünnep. Tele szájjal kérdezte a kis ötéves: „Honnan szerezted ezt a sokat?”
„Nem mindegy!? Az a fõ, hogy jól lakjunk! Ugye?”
Nick észre sem vette, hogy Rick hangja megremegett és idegesen tömött egy darab kenyeret a szájába.
Hamarosan mindketten vidámak lettek. Jó érzés volt a tele pocak. Mivel lassan besötétedett, lekuporodtak aludni. Villany nem volt a „házban”. Élvezettel burkolóztak a piszkos takarókba és hamarosan elaludtak. Nyugtalan volt az éjszaka. Rick sokat forgolódott, idõnként felébredt és ijedten hallgatózott. Az öreg viskó szinte remegett a szélben. Minden recsegett és ropogott. „Én már nagy vagyok, vigyáznom kell az öcsémre....csak legalább már kivilágosodna....” A kis Nick hozzábújt álmában. Testvére közelsége jól esett Ricknek, így újra el tudott aludni.
A nap már magasan állt, mire felébredt a két kisfiú. Nick teljes bizalommal volt bátyja felé, és ilyen ragyogó napsütésben Rick is újra bátornak érezte magát.
„Gyere Nick, ma együtt megyünk koldulni. Talán összeszedünk annyit, hogy újra jól lakjunk.”
Reggeli nem volt – mint már elég sokszor – a tegnapi vacsorából egy morzsa sem maradt.
Ebben a városrészben sok szegény élt. Itt nem sokat lehetett koldulni. A két fiúnak messzebbre kellett gyalogolni, ahol a gazdagok laktak. Ma a városközpontba indultak szerencsét próbálni. Az áruházak között sokan jártak az utcán, de az emberek siettek, legtöbben észre sem vették a fiúkat. Kevés pénzzel a kezükben indultak a pékhez, egy kis kenyeret vásárolni.
„Nem számít, Rick” - próbálta a kicsi vigasztalni bátyját. „tegnap sokat ettünk, és biztos holnap is olyan sok lesz!!!” karjait a levegőbe lendítette, hogy megmutassa, milyen sokra gondolt.
Fáradtan bandukoltak hazafelé. Előttük egy fiatal nő ment az utcán, akinek néhány alma kandikált ki a táskájából. Egész jól lehetett látni. Hirtelen megpróbált Rick kilopni egy almát a táskából. A nő észrevette és ugyanolyan hirtelen megfordult. Rick pánikba esett: „biztos rendőrt fog hívni” – és máris el akart rohanni, kisöccsét kézen fogva, de nem jutott messzire. Alig két lépés után a felnőtt nő erősen markolta a karját. „Na, te kisfiú, de nagyon éhes lehetsz!” Rick sírós hangon kérdezte: „Most rendőrt fog hívni?” A kis Nick meg sem szólalt, csak zokogott. Az idegen nő viszont szokatlanul kedvesen beszélt: „Neked adom ezt az almát, és még egyet hozzá, a testvérednek.” A két kisgyereknek nyitva maradt a szája a csodálkozástól. Ilyet még nem értek meg soha. „Hogy lehet egy felnőtt ember ilyen kedves hozzánk? Az nem is létezik!” Mintha féltek volna, hogy visszaveszik tőlük az almát, gyorsan a nadrágzsebükbe süllyesztették, és elrohantak. Csak otthon, a viskónál jutottak újra lélegzethez. A korhadt deszkák mögött, amikor biztonságban érezték magukat, felfalták az almákat.
„Te, Rick, úgy szeretném ezt a nénit viszontlátni.”
„Én is, de semmit sem tudunk róla.” Rick elszomorodott. Újra fellángolt benne a vágyakozás édesanyja után. Már egy örökkévalóság telt el azóta, mióta meghalt, apjáról pedig semmit sem tudott. De erős akart lenni. Kistestvérének szüksége volt rá.
„Ez a néni úgy emlékeztet anyukára. Ugye, teljesen úgy néz ki?” – kérdezte halkan a kicsi.
Másnap ugyanazon az útvonalon mentek koldulni, és remélték, hogy újra találkoznak a kedves nénivel, de hiába. Napokig reménykedtek, és mindig újra csalódtak. Egyik nap kevés pénzzel a zsebükben, fáradtan, éhesen baktattak hazafelé és már nem is számítottak semmiféle segítségre. Ekkor megláttak valakit, aki közeledett feléjük. Mindketten sejtették: ö az. Ahogy viszont közelebb ért, hirtelen megszólalt Rick: „Biztos meg sem ismer, és ha mégis, mit akarunk tőle egyáltalán?! Gyere, inkább tűnjünk el!” De késő: már ideért. Mind a két gyereknek adott egy almát. Rick örült neki, de mégis kényelmetlenül érezte magát.
„Hol laktok?” kérdezte a kedves hang. Rick nem akarta megmondani. „Elárulni a rejtekhelyét? Nem! Azt mégsem lehet!” Legszívesebben újra elszaladt volna, de már nem bírt. Nick elkezdett csevegni, és bizalommal megfogta a néni kezét. Ö pedig elindult a gyerekekkel a rejtekhely felé. Útközben azt kérdezte Ricktöl:
„Tudsz olvasni?”
Rick elvörösödött, szégyenlősen válaszolt:
„Csak egy kicsit.”
Közben megérkeztek a fiúk „házához”, ahol folytatódott a beszélgetés:
„Nem számít. Majd még megtanultok mindketten írni és olvasni. Ma viszont már mutatok egy képet.” Egy nagy szív volt látható egy darab papíron, és a szívben egy kereszt.
„Ez egy rejtvény. Gondolkozzatok rajta, hogy vajon mit jelent. Holnap újra eljövök. Ha addig nem tudjátok megoldani a rejtvényt, elmagyarázom.”
Másnap el is jött, ahogy megígérte, és beszélt Isten nagy szeretetéről, és arról is, hogy Jézus elvállalt helyettünk minden büntetést. Rick boldog volt, mikor ezt hallotta: van valaki, aki megérti öt, és még a tartozását is kifizeti. Eszébe jutott az a sok lopott étel, ami miatt éjszakánként annyira félt. Ez minden elmúlt!!! De jó!!!
„Ne menj el többé!” könyörgött a kis Nick – és ekkor mintha álmodtak volna, a legszebb választ kapták:
„Itt maradok nálatok. Veletek akarok lakni.”
Rick és Nick tudta egyszerre: most végre itthon vagyunk. Nincs többé félelem, nincs éhség, nincs piszok és szemét! Minden jó lesz.
Törött cserép
Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt? s mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig volt ez így, nap mint nap, a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a hibátlan edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen látta el a feladatát. De a szegény törött cserép szerfölött szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy az ösvényen a virágok csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
Tanulság: Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.
A legjobbakat kívánom az összes törött cserép barátomnak!
Minden jót!
Boldog ember
Boldog ember az, ki bűnt nem ismer,
Kinek vétke már elfedeztetett.
Néki az Úr bűnt már nem tulajdonít,
Lelkében csalárdság nincsen.
Míg elhallgattam megavultak csontjaim,
Napestig jajgattam, könnyeztem.
Éjjel, nappal éreztem kezeidet
Szívemre, lelkemre nehezedett.
Vétkemet bevallottam,
Bűnöm nem takargattam,
S Te elvetted rólam a bűneim terhét,
Szabad, tiszta szívet adtál nekem.
Vétkemet bevallottam,
Bűnöm nem takargattam,
Boldog ember az, kinek szíve bűntelen,
Lelkében csalárdság nincsen.
tónibácsi naplója 2010.05.28. 15:45:45
A keresztyén kedvesebben néz - úgy, mint Jézus . A keresztyén nagyobb szívvel ad - úgy, mint Isten. Tisztább nyelven beszél - úgy, mint Krisztus. Készségesebben szolgál - úgy, mint Jézus. Nagyobb hittel jár - úgy, mint az Úr. Agapé szeretettel szeret - úgy, mint a Mennyei Atya. Lelki módon gondolkodik - úgy, mint Krisztus. Együttérzéssel észreveszi mások szükségleteit - úgy, mint Jézus. Szeretettel gyógyítja mások sebeit - úgy, mint a Mester. A keresztyén csak akkor képes mindezekre, ha Jézus uralkodik az életében.
A keresztyén és a veszély
Valaki nagyon különös zajra ébredt egy reggel. Amikor odament az ablakhoz, látta, hogy az ablaküvegen belül volt egy lepke, amit kívülről egy veréb próbált elkapni az üvegen át. A lepke nem látta az üveglapot, és minden pillanatban attól tartott, hogy megfogja a veréb, de a veréb sem látta az üveget. A veréb minden pillanatban azt hitte, hogy megfogja a lepkét, pedig egész idő alatt biztonságban volt a lepke, mert az üveg távol tartotta a verébtől. Az a keresztyén, aki Krisztusban él, Isten védelmét élvezi minden veszélyben.
Krisztus testének tagja
Egy idős asszony elfogadta Krisztust Megváltójának, és olyan nagy örömet talált ebben, hogy állandóan dicsőítette Istent, és elmondta másoknak is az örömét. Egy napon az egyik barátja így szólt hozzá: "Úgy látszik, túlságosan bizonyos vagy az üdvösségedben. Én nem lennék annyira biztos, mert tegyük fel, az Úr megengedné, hogy kicsússz a kezéből." Az idős asszony ezt felelte: "Nem teheti, mert én vagyok az egyik ujja."
tónibácsi naplója 2010.06.02. 16:45:47
Egy hegedűművész hangversenyt adott. A terem zsúfolásig megtelt. A művész felvette hegedűjét és olyan remekül játszott, hogy az egészen elragadta a hallgatóságot. Egyszerre csak mindenki nagy meglepetésére földhözvágta és darabokra törte a hangszert. Ez egy olcsó értéktelen hangszer volt, - mondta a művész. Azt szerettem volna önöknek bemutatni, hogy nem annyira a hangszer a fontos, hanem az aki a hangszeren játszik.
Egyszerre
Egy asszony hűségesen járt az Istentiszteleti alkalmakra. Férje majdnem minden este részegen jött haza, s feleségét durva szavakkal, néha tettlegesen is bántalmazta. A feleség egyre jobban megértette Isten szavát. Úgy szerette volna magát teljesen átadni Istennek, de férjére és otthonára gondolva, még habozott. A gyülekezet tagjai szeretettel erősítették, hogy ne halogassa, ragadja meg a kegyelmet, míg végre így kiáltott:"Történjék bármi, én szabad akarok lenni, kegyelmet akarok nyerni!" S az Úr kezébe tette életét. Egy órával később otthon várta férjét. Amint az belép, az asszony csodálkozva látja, férje kedvesen szelíden mosolyog. Közelebb jön hozzá, megfogja kezét s közli vele, hogy mától kezdve keresztyén életet akar élni. A férj is ott volt az Evangélizáción, de a tömegben nem látták egymást s csak otthon tudták meg, hogy mindketten kegyelmet nyertek.
Most vagy soha
Egy fiatal azt álmodta, hogy egy keskeny folyó partján haladt. A folyó túlsó oldalán gyönyörű vidéket és fényes alakokat látott, akik integettek neki, hogy menjen át. De a fiatal a folyó innenső oldalát is szépnek találta és elhatározta, hogy egy darabig még itt marad, szétnéz és élvezi az életet. "Majd átugrom én még később is ezen a kis patakon" - gondolta magában és tovább ment. De nemsokára látta, hogy a folyó egyre szélesebb lesz. Már - már aggódni kezdett miatta, de ismét megnyugtatta magát, hogy majd lel olyan helyet, ahol szűkebb lesz a folyó medre s ismét folytatta útját. A folyó pedig mindig szélesebb és szélesebb lett, s mindig nagyobb lett a távolság közte és a szép ország között. Ekkor nagy, erős hangon azt kiáltotta valaki:"Ugorj át azonnal." Ekkor felébredt s megértette, hogy most vagy soha. Ha most meg nem tér, elveszett. Ennek a megértése nyomán azonnal átadta életét Jézus Krisztusnak.
Változtasd meg a nevedet!
Nagy Sándor hadseregében volt egy katona, akit szintén Nagy Sándornak hívtak. Míg a vezér híressé lett hősiességéről, addig a katona nagyon gyáva volt. A fővezér egyszer nagy felháborodással így szólt hozzá: "Vagy változtasd meg a nevedet, vagy pedig az életedet". Ha valaki Jézuskövető, Kerssztyénnek vallja magát, kell, szükséges, hogy az hasolítson is hozzá! Lehet, okan ezért nem szeretik a kresztyén nevet, mert nem akarnak az életükön változtatni!.
tónibácsi naplója 2010.06.04. 15:24:28
Valaki azt mondta, hogy az első évszázadban az evangéliumot nagyon találékony módszerrel adták tovább. Személyes evangelizáló módszernek nevezték és igazán eredményes volt. Eredményesebb, mint a mi mai telefonos, televíziós és egyéb módszerünk. A samáriai asszony Jézussal való találkozása után elvitte az evangéliumot a városba, és sokan hittek Jézusban az asszony beszédéért.
Köszönöm, János! Egy 16 éves fiú elfogadta Krisztust Megváltójának, és azonnal bizonyságot tett erről egyik osztálytársának. Ez a barátja megtért, és szinte egész további életüket ugyanabban a városban élték. Az egyik iskolaigazgatóként, a másik kamionsofőrként. Amikor csak találkoztak, a kamionsofőr megbiccentette a sapkáját és így szólt: "Köszönöm János!" Amikor az igazgató elmondta ezt az esetet, megjegyezte: "Tudom, hogy mit mond akkor, amikor a mennyben találkozom vele az aranyutcán. Ugyanazt mondja, amit ma reggel is mondott: - Köszönöm János, köszönöm!"
Az élet órája
"Az élet óráját csak egyszer húzzák föl, és senki nem tudja, hogy az óramutatók mikor állnak meg, kés? Este, vagy kora reggel. A vagyon elvesztése nagyon elszomorító, de az egészség elvesztése még inkább elkeserít, míg az ember lelkének elvesztése olyan kár, amit többé nem lehet helyreállítani." Miközben ezeket, a sorokat elolvastuk, 39-en haltak meg. Óránként 5500 embernek kell találkoznia Teremtőjével. Mit cselekszünk azért, hogy elvigyük nekik az evangéliumot, és ne jussanak a pokolba?
Elvesztett bizonyságtétel
Valakinek volt egy énekes kanárimadara, és úgy gondolta, hogy tavasztól kezdve nem tartja a házban a madarat. Elhatározta, hogy a nyári időre felfüggeszti a madár kalitkáját egy nagy fa alatt az udvaron. A fán számos veréb lakott, és mielőtt a madár gazdája rájött volna, hogy mi történik, a kanárimadár elvesztette énekeit. Rossz társaságban volt egész nyáron, és a régi szép énekek soha többé nem tértek vissza, csak a csiripelés folytatódott egyhangú monotonsággal. Vannak hitvalló keresztyének, akik valamikor csodálatosan tettek bizonyságot Krisztusban rejtett életükről, de elvesztették bizonyságtételüket, mert rossz barátokat választottak.
Egyszer? bizonyságtétel
Egy püspök egy idős bíró betegágyánál ült, és fennkölt témákat hozott elő, amikor a haldokló férfi udvariasan így szólt: "Bocsásson meg, de tudja, hogy én a valósággal nézek szembe. Lenne szíves úgy beszélni velem, mint ahogy egy utcagyerekkel beszélne?" A püspök csöndesen így szólt: "Ön bűnös, mint én is. Jézus meghalt a mi bűneinkért. Bízzék benne, mint egy kisgyermek!" A bíró ezt válaszolta: "Köszönöm, püspök úr. Ezt elfogadom. Ez békét ad nekem."
tónibácsi naplója 2010.06.14. 17:09:38
Kis történet kedves embereknek! Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el. A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy picike helyet kaptak a hideg pincében. Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt. Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt: "A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak." A következő éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek. Miután azok azt a kevés ételt is megosztották velük, amilyük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol õk jót aludtak. Amikor a következő napon a nap felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét. Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn. A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen. Az első embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki, vádolta. A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük. "A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak, mondta ismét az idősebb angyal." Amikor a nagyház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg. Amikor a utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a halál angyala, hogy elvigye a feleségét. Helyette odaadtam a tehenet. "A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak." Néha pontosan az a jó, ami történt csak a dolgok nem annak mutatkoznak, aminek kellene. Ha bízol, csupán arra kell hagyatkoznod, hogy minden eredménynek megvan az előnye. Amíg nem telik el egy kis idő, ezt nem veszed észre.... Néhány ember eljön az életünkbe, és gyorsan elmegy... Néhány ember barát lesz és marad egy kicsit... gyönyörű nyomokat hátrahagyva a szívünkön ...
A tegnap: történelem. A holnap: misztérium. A ma: ajándék