lustaságomnak "köszönhetően" lemaradtunk a gyülekezetben a közösségi vasárnapról, (mivel nem sütöttem-főztem semmit, nem volt orcánk maradni a közös étkezésen). így, amikor hazaértünk az istentiszteletről, lelkiismerettől vezérelt, kampányszerű takarításba és „kertészkedésbe” kezdtem. minden virágot átültettem, súroltam, húztam-nyúztam, elfáradtam…:)
egy rövid pihenőre mentem csak be az erkélyről (ezt csúfoljuk mi kertnek, igen...), amikor megláttam, hogy édes drágám az igazak álmát alussza. már majdnem bepöccentem, hogy hát miért is nem segít nekem ez a drága jó ember (alaptalanul, hiszen nem beszéltük meg, hogy egész délután szorgoskodunk, meg sem ígérte, meg semmi…).
aztán „elszámoltam tízig”, vagyis eszembe jutott, hogy eldöntöttem, mielőtt bármikor is dühbe gurulnék, valami jóra gondolok… mondjuk istenre. eszembe is villant egy kedves tanítása. az, amikor azt mondja, a férfi a család feje, a nő pedig a szíve (bár ez utóbbit nem olvastam a bibliában). és a megnyugtató gondolat ezután jött: a fej, az agy néha meg kell, hogy pihenjen, hogy új erőre kapjon, a szív viszont nem állhat le egy percre sem. mégis, mindig van ereje dobogni.
így hagytam a „fejet” tovább pihenni, én pedig „dobogtam” tovább boldogan.
1korinthus 11:3 „minden férfiúnak feje a krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Judit70 · http://janos738.blogspot.com/ 2010.04.03. 13:02:57
Ennek köszönhetően lemaradtatok a díjnyertes rakott krumplimról.(népiesebb nevén rakott burgonya)
Sajnálom...
pétestvér 2010.05.06. 23:31:09
tónibácsi naplója 2010.05.19. 17:03:51
I. Az élő víz forrása Isten jelenléte, a templom. A Templomból, még pontosabban a szentek szentjéből ömlik ez az áldás a világra. A megváltás is Jeruzsálemből, a zsidók közül támadt. Ábrahámnak azt ígérte az Úr, hogy benne áldatnak meg a föld minden nemzetségei (1Móz 12,3), és úgy is történt, mert a Messiás a zsidók közül támadt.
De most azokról van szól, akik Jézus Krisztusban hisznek: azok fognak áldásul lenni a "sivatagban". "Aki hisz énbennem annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek." Isten jelenléte e vízforrás! Nélküle üres a meder! "Vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok, és lesztek nékem tanúim..." (ApCsel 1,8) Aki részese lett a Szent Lélek ajándékának, annak belsejéből ömlik az erő. Az újjászületés folytán testünk a Szentlélek temploma lesz: "Nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a Szentléleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok." (1Kor 6,19) Ez a templom a forrása az "élő víz" folyamainak. Csakis akkor "van erő, csodát tevő!" ha Isten temploma lett az életünk. Érvényes-e ez reád? Átadtad-e magad Istennek, hogy életed áldássá, forrássá tegye?
A felhívást most a zsoltáros intézi felénk: "Kívánjátok az Urat és az Ő erejét"! (Zsolt 105,4) Másképp nagy lelki szárazság, üres meder, élettelen szerkezet az istentiszteletünk! Megvan a kegyesség látszata, de hiányzik az erő! (2Tim 3,5) Az életünk pedig öncélú, kárt okozó "fertőzött víz", e nélkül a forrás nélkül. Élő vizet kérjetek! Isten jelenlétében éljetek! "Ti vagytok a föld sója; ti vagytok a világ világossága" - mondta az Úr Jézus. (Mt 5,13-14) A megváltott és Szentlélekkel betöltött ember áldott hatást gyakorol környezetére! "Átmenvén e siralom völgyén, forrássá teszik azt!" (Zsolt 84,7) Ilyen ember pedig akkor lehetsz, ha hiszel Jézus Krisztusban. Ne legyen elcsépelt kegyes szó a hit: sokkal komolyabb dolog ez, minthogy visszaélhetnénk vele. Higgy! - vagyis bízd életed Reá! Vond be Jézus Krisztust terveidbe, döntéseidbe, gondolataidba, érzéseidbe. Semmit se tégy nélküle. Fogadd be ot! Így lesz életed forrássá.