egy angliából hazahozott könyvet olvasok. beth redman: i wanna be… a woman of god, vagyis istennek tetsző asszony akarok lenni, ez a címe. érdekes fejezetek következnek egymás után, melyek taglalják, hogy egy nőnek hogyan kell uralkodia tudnia dühén, hogyan viselkedhet úgy, hogy jó legyen körülötte élni. elmagyarázza, hogy helyesen kell értékelnünk magunkat ahhoz, hogy mások felé tudjunk szolgálni. a példabeszédek harmincegyet hozza fel, melyben egy aktív, a belső szépségre ügyelő, de a külsőt sem elhanyagolható, nyugodt, függőség-mentes nőről olvashatunk. ő lehet a példaképünk. fontos ugyanis, hogy kit választunk példaképnek.
egy verset is találtam a könyvben, melyet egy alkoholista anya lánya írt, arról, hogy az ő tragikusnak induló élete hogyan változott meg gyökeresen jézus segítségével. megpróbáltam lefordítani a verset, előre is bocs a rímes-rémes bukfencekért:
ott voltál-e az első pofonnál,
amikor a tányér csapódott, és sújtott az ököl?
ahogy összerogytam, a te karjaid fogtak-e föl?
a könnyár az enyém volt, vagy a tiéd?
amikor a sarki pocsolyában dideregtem,
a te öled volt-e, amelyben ültem?
ott voltál akkor?
ott voltál, atyám?
a tű szúrásánál, mi villámként csapott,
amint a hajamat tépték,
életem általad védelmet kapott?
a te árnyékod volt ott velem
sötét szobám rejtekén?
láttad-e, hogy megvernek, hogy vétkezem,
térdelek és meghallgatásra éhezem?
atyám, tényleg ott voltál?
ott voltál, mikor véget ért;
mikor szívem kettényílt?
menthetetlennek tűnt nekem,
mígnem rád talált az életem.
sírtál, mikor szavam szegtem?
jézus, a te szíved is összetörtem?
ott voltál.
szárnyaidon tengereken menekültem át,
megmutattad a megnyugvás országát.
elengedtél egy nyugalmas helyen,
kegyelmed soha nem feledem.
zsoltárok 34:18 „közel van az úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.”