nemrég döbbentem rá, hogy már csak néhány alkalom, néhány tanulással töltött péntek és szombat, és vége a sulinak. nem csak egy pár hónapra, hanem végleg. szinte felfoghatatlan, hogy elrepült ez a négy év. a teológiára még kábé féléves hívőként jelentkeztem, azért, hogy „irányítottan” tanulhassak a bibliáról, és fejlődhessen a hitem. arra csak az iskolában jöttem rá, hogy nem egy kezdő hívőnek való a teológia. ennek ellenére csodákat éltem át és nagy nehézségek, megfeszített erő és hegymagas hit által eljutottam ide, az utolsó félév végére. hiányozni fog minden.
most szombaton zoli bácsi órájáról hoztam el egy kincset. azt mondta, egyszer megkérdezte őt egy katonatársa, miért éri meg neki hívőnek lenni, hiszen neki semmit sem szabad, például rágyújtani egy cigire… ő erre azt mondta: „nekem van szabadságom arra, hogy ne gyújtsak rá. neked ez nincs meg, mert te egy pár órát sem bírsz ki cigi nélkül. hát akkor kinek a rossz, nekem, akinek „tilos”, vagy neked, aki nem tud uralkodni felette?” érdekes. minket, hívőket sokszor nagy bolondnak tartanak, mert például nem gyújthatunk rá, és egyéb „tiltásokat” „kell” betartanunk. pedig nem nagyobb badarság pénzt és időt áldozni valamire, aminek a vége tüdőrák, de legalábbis fulladó tüdő, mélyülő hang, áporodott szájszag, és sárga bőr?
a hívő élet, folytatta zoli bácsi, olyan, mint a versenysport. a végső cél az arany. a sportolónak a dobogón, a hívőnek a mennyben megkapott arany. ezért mond le mindarról, ami a világban „örömforrás”: finom ételekről, nagy lustulásokról, hajnalig tartó dorbézolásról vagy sokszor csak egy jó beszélgetésről. a cél elérése azonban feledtet mindent, amiről le kell mondani, mert egy nagyobb öröm elérése lebeg a szemeink előtt. önkén, bár néha nehezen mondunk le dolgokról, és néha kemény dolgokat vágnak az arcunkba ismerőseink, szeretteink… és néha bizony magunk is azt gondoljuk, lehet, hogy nekik van igazuk, és irányt, életcélt kellene változtatni… de aztán mégis, összeszedve magunkat, elindulunk a cél felé, ahol, tudjuk, vár minket az aranyérem - isten jelenléte. szeretek ilyen célért futni, és jó, hogy ilyen megbízható edzőm van.
apostolok cselekedetei 24:20 „de semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az úr jézustól”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
BTA-Roni 2010.03.16. 08:02:23
Mindig átlapozgatom az oldaladat. Ez az írásod most arra késztetett, hogy írjak hozzá pár sort. Minap gondoltam én is arra, hogy milyen hamar eltelt ez a négy év. Elég sokan kezdtünk, de azért jó páran végig „futottuk” a kijelölt célt. Nem kis küzdelemmel. Nagyon sokat tanultunk. Igazából nekem is a tanárok egyéni bizonyságtétele adott lelkierőt. Mint, ahogy itt említed Zoli bácsit, nekem Bandi bácsi, vagy Pali bácsi órái nyújtottak segítséget. Szívesen emlékszem vissza V. Endre óráira, ami igaz kemény vizsgákkal járt, de a humora páratlan volt, oly annyira, hogy te egy ideig jegyzetelted is az „arany köpéseit”.
Sok minden történ ez idő alatt. Csak elég rád gondolni, hogy ifjú eladó sorban lévő lányként, (rózsaszín biciklivel) jöttél a BTA-ra. Most pedig komoly feleség vagy. A komolyat ne vedd szó szerint, mivel nálad, vidámabb üdítőbbet keresve sem találhatnánk. :D
Szerintem mindegyik osztálytársunk szívesen gondol vissza erre a négy évre. Nem csak a tanulásra, hanem azokra a barátságokra, amik itt születtek. A tanárokra, akik nem csak kimondottan a teológiát tanították, hanem olyan bölcsességet próbáltak belénk plántálni, ami több a teológiai tudásnál.
„A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató
Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, a kik békességesen munkálkodnak” Jakab 3:17-18
Jut eszembe! Mit fogsz tenni ezek után pénteken és szombaton megmaradó szabad időddel?
sterretje · www.gportal.hu/alekszatim 2010.03.16. 08:50:33
tónibácsi naplója 2010.06.10. 11:57:04
Élt valahol egy kicsi, hétköznapi szent, aki sok éve már igen boldog és megelégedett életet folytatott. Egy nap, amikor éppen a piszkos edényeket mosta el a kolostor konyháján, egy angyal jött hozzá és így szólt:
- Az Úr küldött engem, hogy megmondjam neked: itt az idő, hogy az örökkévalóságba költözzél.
- Hálásan köszönöm az Úristennek, hogy ennyire a gondomat viseli - válaszolt a szent -, ám látod, milyen halom mosatlan edény vár még rám. Nem szeretnék hálátlannak bizonyulni, de igen örülnék, ha a Mennyországba való menetelt kissé elhalaszthatnám.
Az angyal bólintott a szent kérésére, majd csöndesen és alázatosan eltűnt. A kis szent pedig folytatta a mosogatást, mintha mi sem történt volna. Aztán még sok mindent tett-vett heteken, hónapokon át, amikor egy reggel újra megjelent az angyal nála. A szent éppen a virágokat kapálta a kertben. Mindjárt mondta is az angyalnak:
- Látod, mennyi gaz van ebben a kertben! Az örökkévalóság biztosan tud még egy picikét várni rám!
Az angyal mosolygott és ismét eltűnt szótlanul. A kis szent befejezte a munkálatokat a kertben, de aztán rengeteg tennivalója akadt. Mind el kellett végeznie.
A kórházba betegek ápolására hívták. Éppen egy magas lázban szenvedő beteget itatott meg, amikor újra megpillantotta maga mellett az örökkévalóság angyalát. A kis szent kitárta karját a betegek felé, mintha azt akarta volna mondani:
- Látod, mit csináljak? Itt hagyhatom ezeket a szegény betegeket?
Amikor este a kis szent végre cellájába térhetett pihenni, s végignyúlt a kemény deszkákon, ijesztően öregnek érezte magát, sajgott a teste a fáradtságtól és így imádkozott:
- Ó Uram, most már igazán elküldhetnéd angyalodat, ha szívesen látsz a Mennyországban!
Még be sem fejezte a kérést, máris ott állt az angyal az ágya mellett...
Így szólt hozzá a kis szent:
- Kész vagyok, hogy hazatérjek a Mennyországba!
Az angyal erre is bólintott egy nagyot, és csöndesen megszólalt:
- Mit gondolsz, barátom, egész idő alatt hol voltál?
________________________________________________
A test boríték, a lélek a levél. Hiába nézed a borítékot, a levél a fontos.
Mindegyikünk egy levél. Egy levél, amely a születésünkkor van elküldve erre a világra...
ONNAN nem jönnek fölösleges levelek..."
-,-,-,-,-,,,,,-,-,-,-,-,-,,,-,--,,
Te vagy az én erőm,
rólad zeng énekem.
Erős váram Isten,
hűséges Istenem!"
(59. Zsoltár 18.)
Vetés és Aratás 19/4)
EGY KÜLÖNLEGES ÉLET
Egy eldugott faluban született egyszerű kézműves házaspár gyermekeként, majd egy másik faluban növekedett és nevelkedett föl. Harminc éves koráig a helybeli ácsműhelyben dolgozott.
Három éven át mint vándorprédikátor járta az országot. A népszerűtlennek látszó ügyeket védelmezte. A szegények és az elesettek között keresett magának barátokat. Nem vetette meg a társadalomból kiközösítetteket és a törvény megszegőit. Könyvet nem írt, hivatalt nem vezetett. Családot nem alapított, vagyona nem volt.
Egyetemre nem járt, nem látogatott el híres világvárosokba. Mindig csak szűkebb hazájában prédikált...
Csak harminchárom éves volt, amikor a közvélemény végleg ellene fordult. Barátai magára hagyták, ő pedig ellenségei kezébe került, akik kigúnyolták és elítélték.
Keresztre feszítették két gonosztevővel együtt. Miközben haldoklott, sorsot vetettek köpenyére, az egyetlen vagyonára, amelyet ezen a földön birtokolt. Miután meghalt, testét egy kölcsönkért sírboltba helyezték.
Azóta kb. 2000 esztendő múlt el. Ma őt tartják az emberiség központi alakjának. A világ valamennyi hadserege, a múltban s jelenben; az összes flotta, amelynek hajói valaha is a tengert szelték; az országok kormányai, melyek valaha is összeültek; és a királyok sokasága, akik eddig uralkodtak - és mindezek együtt - nem hatottak olyan mértékben az emberiség életére, mint ez az egyetlen különleges élet..
.-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,
Ézsaiás próféta könyve 16:5, 17:7-8
"Kegyelem által készül egy trón.
Megingathatatlanul ül azon
Dávid sátorában a bíró,
aki törődik a joggal,
és szorgalmazza az igazságot."
"Azon a napon Alkotójára tekint majd az ember, és meglátja szemével Izráel Szentjét. Nem tekint az oltárokra, keze alkotásaira, meg sem látja, amit ujjaival csinált, a szent fákat és a tömjénező oltárokat."
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,,-,-,-,-
Leleszi Balázs Károly: ÖSSZEKULCSOLT KEZEK
Minden erőm az imára kulcsolt kezemben van. Aprócska templom, az egyetlen immár, ami csak az enyém, amit a hústestem még nem rabolt el tőlem, a falánk ragadozó. Itt a boltozatokat betölti az alázat-lehelet, itt egy reszkető szív harangoz szakadatlan dobogásban. Majd vágyam kiáltássá válik, szörnyű kiáltássá, egeket ostromlón: Mi lesz velem, ha győz a bűn felettem, jaj, a lelkemmel mi lesz, Uram? Mert kialudt a lámpásom, a hit elvesztette reménységét, a békesség a szeretet örömüzenetét.
És ekkor hirtelen zúgó szélvihar támadt. Az ilyen szélviharokban szoktak a lelkek Isten trónusa felé fordulva könyörögni, és megértettem: valaki érettem esedezik, hogy ne kápráztasson el a csúf hamisság, a cifra világ; azért imádkozott, hogy megmaradjon még az utolsó lehetőség, az összekulcsolt kezek temploma, a végső menedék.
S jól imádkozott, mert éreztem: miként jár át az Isten kegyelme, a tiszta nyugodt erő; miként teríti szét rajtam, az elesetten, a bennem lakozó angyal, hálát adva, az Úr pásztorköpönyegét.
Aztán, egyszerre csak a lámpa ég és sugárzik belőle a békesség s a remény… Ó, visszanyert világosság! Ó, visszanyert hit!
----------------------------------------------
tónibácsi naplója 2010.06.16. 11:32:26
Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél, és reméltem, hogy beszélni fogsz hozzám, még ha csak egy pillanatra is, vagy megkérdeznéd a véleményemet, vagy megköszönnéd azt a jót, ami tegnap történt veled. De észrevettem nagyon elfoglalt voltál. Egyszer egy ideig várnod kellet, 15 percig tétlenül üldögéltél. Aztán láttam, beszélni akarsz velem, de te e helyett telefonhoz rohantál, és felhívtad egy barátod, hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat. Egész nap türelmesen néztelek. Végsõsoron azt hittem, több dolgod volt annál mintsem, hogy szakítani tudnál, volna rám egy kis idõt. Észrevettem, hogy ebéd elõtt körülnéztél. Talán kínosnak érezted, hogy hozzám szólj, ezért nem hajtottad meg fejed. Mikor három vagy négy asztallal odébb néztél, láttad, amint néhány barátod röviden beszél hozzám, mielõtt enni kezdet. Te nem tetted. Rendben. De még van idõ, és remélem, hogy egyszer majd fogsz velem beszélni. Hazamentél. Úgy tûnt, sok dolgod van. Miután néhányat elvégeztél, bekapcsoltad a tévét. Nem tudom, szereted-e a tévét vagy sem, de megy benne, te csak ülsz, és gondolatok nélkül nézed a mûsort. Ismét türelmesen vártam, míg tévézés közben megvacsoráltál, de most sem szoltál hozzám. Lefekvéskor, túl fáradtnak látszottál. Jó éjt kívántál a családodnak, majd bezuhantál az ágyba és pillanatok alatt el is elaludtál. Ez érthetõ, mert talán fel sem tudod fogni, hogy én mindig ott vagyok melletted. Türelmesebb vagyok, mint gondolnád. Meg akarlak tanítani arra is, hogy légy türelmes másokkal. Nagyon szeretlek téged, és minden nap várok egy fejbólintásra, egy imára vagy a szíved hálatelt részére. Nagyon nehéz egyoldalúan beszélgetni. Nos, te ismét felkelsz és én újra várni, fogok rád a szeretettemmel. Remélem, ma szánsz rám egy kevés idõt. Legyen szép napod! Barátod, Isten
..
Mese két kislányról, a sárról és a virágokról
Egyszer volt, hol nem volt, két kislány elment az erdõbe virágot szedni.
Ahogy mentek, sütött a nap, nevetgéltek és futkároztak örömükben.
Élvezték egymás társaságát és a természet szabadságát.
Ám hirtelen beborult felettük az ég és szakadni kezdett az esõ.
A kislányok már nagyon bent voltak az erdõben és megijedtek.
Mindkettõ behúzódott egy-egy odvas fába, mindegyik a magáéba.
Ott várták meg, amíg eláll az esõ.
Az esõzés után sarassá és mocsarassá vált a talaj.
Az egyik kislány elindult megkeresni a másikat.
Ahogy szaladt, elcsúszott és elesett. Még a füle is saras lett.
Magával nem törõdve felkelt és sietett megkeresni elveszett társát.
Amikor megtalálta õt, látta, hogy be van szorulva az odúba és nem tud kijönni, ezért benyújtotta kezét:
- Fogd meg a kezem! - mondta.
- De hiszen te csupa mocsok vagy! Nem fogom meg, mert összesarazom magam vele.
- Igen, tudom, hogy koszos vagyok, de semmi bajom. Majd otthon anyu megfürdet.
- De az új ruhácskámat is összesarazod. Ne érj hozzám.
- Várnak odakint a virágok! Kérlek, gyere ki. A kedvemért.
- Nem kellenek a virágok.
- Neked adom azokat a virágokat is, amit magamnak szedtem volna. Kérlek...
- Nem bánom.
Erre amaz megragadta a szép új ruhájánál fogva és kihúzta a keskeny odúból.
Az úton hazafelé már nem számított az elõbb még durcás leánykának a sár és a piszok, mert az együtt leszedett virágok öröme elfeledtette vele.
És amikor hazaértek, édesanyja már várta õt egy forró teával.
- Anyu, ezt neked szedtük - fakadt sírva. - Ne haragudj, ha tönkretettem az új ruhácskámat. - És elmesélte a történetet.
Édesanyja könnyekre fakadva átölelte õt. A sár nem érdekelte.
- Most látom csak igazán, mennyire szeretsz engem. Tessék, neked adom az én legszebb ruhámat.
És miután megfürdette, ráadott egy másik, sokkal szebb ruhát.
Kis barátnõje pedig örömmel tért haza. S úgy tûnik, üres kézzel, de mi tudjuk az igazságot.
Lehet, hogy még meg is szidták érte, nem tudom, de õt ez már nem érdekelte. Valóban, jobb adni, mint kapni. S ez, talán megvallhatjuk, a megbocsátásra is igaz: Ne légy fölöttébb igaz, és ne bölcselkedj fölöslegesen: miért pusztulnál bele?!
(Prédikátor könyve 7,16.)
tónibácsi naplója 2010.06.20. 20:52:20
Szegények, csonkák, bénák:
"Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkalábúakat, sántákat, vakokat: És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor." /Lukacs 14:13-14/
Egy gyülekezettel, vagy egy egyénnel is előfordulhat hogy annyira `elszellemiesedik` hogy elfelejtkezik olyan fontos dolgokról, mint a szegényekkel, betegekkel való törődés.
Ismerek egy gyülekezetet, ahol tényleg biblikus és jó a tanítás ,a tagok szeretik egymást azt hallottam egy nyomorék hivő nőtől hogy senki nem látogatja meg és nemigen barátkoznak vele. Ezt már egy másik nyomorék lánytól is hallottam. Miféle bizonyság ez? És ha mi lennénk az ő helyükben? Próbáljuk meg kicsit átérezni a helyzetüket.
Szívesen hívunk meg testvéreket akikkel Mi jól érezzük magunkat, akik érdekes, jópofa dolgokat mondanak, de Jézus azt mondja hogy ne ezeket hívjuk meg, hanem akik Szerencsétlenek és kevésbé `népszerűek`.
Erről beszél Jakab apostol, amikor azt mondja: "Mert ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyűrűs férfiú fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szennyes ruhában; És rátekintek arra, a kin a fényes ruha van, és azt mondjátok néki: Te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: Te állj ott, vagy ülj ide az én zsámolyom mellé: Nem mondtatok-e ellent magatoknak, és nem lettetek-e gonosz gondolkozású bírákká?.........De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói." /2:2-4,9/
Kövessük Jézust ebben is, aki nem vetette meg a leprásokat sem, hanem hozzájuk ért és meggyógyította őket és kegyelmesen bánt a szegényekkel ,a társadalom kivetetteivel és a betegekkel.
Nem mintha ebből igazulnak meg, vagy emiatt lennének keresztények, hiszen van sok hitetlen jótékonykodó is, hanem azért mert ebben is Krisztus követői akarunk lenni és mert ez is a hit cselekedete amiről Jakab apostol ugyanabban a fejezetben beszel /2:14-26/.
Nem beszélve arról hogy Jézus mondja azoknak akik törődtek a szerencsétlen testvérekkel: "Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg." /Máté25:40/
Bizonyságot szeretnék tenni, magamról szintén ez igével kapcsolatban. Tavaly a jobb lábam teljesen érzéstelen lett . Ez év Január 6.-án műtöttek, és utána nagyon hosszú ideig kórházba voltam . Nagyon rá mutatott az Úr ki az aki testvér a bajban.
Láttam, hogy szabadultak meg minél előbb a szülőtől a gyermekek, mert nem akarták ápolni.
Viszont nem feledkeztek meg addig kedvesek lenni míg az idős szülő nem mond le javukra a vagyonáról. Hálát adok, hogy bent a kórházban is segíteni tudtam, ha keveset is a betegtársaimnak, bizonyságot tettem nővérnek, orvosnak, betegnek. Köszönöm, hogy nem hiába történt. Az Úrnak terve van az életemmel. Nagyon hálás vagyok az Úrnak megtartó kegyelméért és szeretetéért.
Amikor egy Ige megszólalt belülről egy halk figyelmeztetés „
"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." (Filippi 4:12) ..Valószínű egy újabb műtét elé kel néznem és nem hosszú időre engedtek ki a kórházból.
Köszönöm mind azoknak, akik ezekben a nehéz óráimba mellette voltak- vannak.
Ilyenkor valóban látni mikor testvér a testvér. Próbálok mindenkit elérni, akik a baráti körömbe tartoztak a régi multyn sajnos az nem működött és megkellet szüntetni.
Áldjon az Úr minden olvasót.
Szeretettel
tónibácsi naplója 2010.06.21. 14:07:07
Lehet, hogy te nem ismersz engem, de én mindent tudok rólad. Zsoltárok 139,1
Azt is tudom, hogy pontosan mikor ülsz le, és mikor állsz fel. Zsoltárok 139,2
Minden utadat jól ismerem. Zsoltárok 139,3
Még a hajszálaidat is mind számon tartom. Máté 10,29-31
Mert képmásomra teremtettelek téged. 1Mózes 1,27
Anélkül, hogy tudnád, bennem élsz, mozogsz, létezel. Apostolok Cselekedetei 17,28
Az én nemzetségem vagy. Apostolok Cselekedetei 17,28
Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek. Jeremiás 1,4-5
Kiválasztottalak magamnak, a teremtés kezdetén. Efezus 1,11-12
Nem véletlen születtél, életed minden napja megíratott az én könyvemben. Zsoltárok 139,16
Én határoztam el születésed pontos idejét, és azt is, hogy hol fogsz élni. ApostolokCselekedetei 17,26
Csodálatosan teremtettelek meg. Zsoltárok 139,14
Én formáltalak anyád méhében. Zsoltárok 139,13
Én hoztalak a világra születésed napján. Zsoltárok 71,6
Hamisan képviseltek azok, akik nem ismernek engem. János 8,41-44
Nem zárkóztam el tőled, és nem vagyok haragtartó, hanem teljes szeretettel tekintek rád. 1János 4,16
Vágyom arra, hogy szeretetemmel elhalmozzalak. 1János 3,1
Csupán azért, mert a gyermekem vagy és én Atyád vagyok. 1János 3,1
Többet adok neked, mint valaha földi apádtól kaphatnál. Máté 7,11
Mert én vagyok a tökéletes Apa. Máté 5,48
Minden jó ajándék számodra, amelyet elfogadsz, az én kezemből ered. Jakab 1,17
Mert gondoskodom rólad és megadok mindent, amire szükséged van. Máté 6,31-33
A jövődre vonatkozó terveim mindig reménnyel vannak teli. Jeremiás 29,11
Mert örök szeretettel szeretlek téged. Jeremiás 31,3
Annyiszor gondolok rád, mint ahány homokszem van a tengerparton. Zsoltárok 139,17-18
Örvendek neked hangosan énekelve. Zofóniás 3,17
Sohasem unok bele abba, hogy jót tegyek veled. Jeremiás 32,40
Mert az én kincsem vagy. 2Mózes 19,5
Teljes szívemmel és lelkemmel vágyok arra, hogy örök életet adjak neked. Jeremiás 32,41
Hatalmas és csodálatos dolgokat akarok mutatni neked. Jeremiás 33,3
Megtalálsz, ha teljes szíveddel keresel engem. 5Mózes 4,29
Gyönyörködj bennem és megadom szíved kérését. Zsoltárok 37,4
Hiszen a jónak akarása is az én ajándékom benned. Filippi 2,13
Mindent megteszek érted, sokkal bőségesebben, mint ahogy azt el tudnád képzelni. Efezus 3,20
Én vagyok a leghűségesebb bátorítód. 2Thesszalonika 2,16-17
Atyád vagyok, aki minden nyomorúságodban megvígasztal. 2Korinthus 1,3-4
Ha a szíved összetört, akkor közel vagyok hozzád. Zsoltárok 34,19
Mint ahogy a pásztor karjára veszi a bárányát, aképpen hordozlak szívemen téged. Ézsaiás 40,11
Egy nap minden könnyet letörlök a szemeidről. Jelenések 21,3-4
És megszabadítlak földi fájdalmaidtól. Jelenések 21,3-4
Atyád vagyok, és fiamként szeretlek, mint ahogyan Jézust szeretem. János 17,23
Mert Jézusban láthatod, hogy mennyire szeretlek. János 17,26
Ő az én tökéletes képmásom. Zsidókhoz 1,3
Azért küldtem el Fiamat, hogy bebizonyítsa, veled vagyok és nem ellened. Róma 8,31
És elmondja, hogy nem rovom fel vétkeidet. 2Korinthus 5,18-19
Jézus azért halt meg, hogy egymással megbékéltessünk. 2Korinthus 5,18-19
Az ő halála volt a szeretetemnek legmélyebb kifejezése. 1János 4,10
Feladtam mindent, amit szerettem, azért hogy megnyerjem a te szeretetedet.
Róma 8, 32
Ha befogadod fiamat, Jézust, úgy engem fogadsz be. 1János 2,23
És soha, semmi nem választhat el téged az én szeretetemtől. Róma 8,38-39
Gyere haza, és a legnagyobb ünnepséget rendezem a tiszteletedre, amelyet a mennyország valaha is látott. Lukács 15,7
Én mindig Atya voltam, és mindig Atya leszek. Efezus 3,14-15
Az én kérdésem ez: Akarsz-e az én a gyermekem lenni? János 1,12-13
Várok rád. Lukács 15,11-32
tónibácsi naplója 2010.06.22. 14:25:40
ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket: A nyolc boldogság "Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.
Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.
Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.
Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.
Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.
Az apostolok feladata
Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák.
Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.
S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban.
Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!
Az ószövetségi törvény tökéletesítése
Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni.
Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik.
Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja őket, az nagy lesz a mennyek országában.
Ezért mondom nektek: ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.
A harag
Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé.
Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.
Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened,
hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat.
Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj.
Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.
A házasságtörés
Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot.
Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele.
Ezért ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson.
Ha jobb kezed visz bűnbe, vágd le és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested pokolba kerüljön.
Ezt is előírták: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet.
Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - hacsak nem paráznasága miatt -, okot ad neki a házasságtörésre. S aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör.
Az eskü
Hallottátok ezt a régieknek szóló parancsot is: Ne esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet.
Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek, sem az égre, mert az Isten trónja,
sem a földre, mert az lába zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa.
Még saját fejedre se esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni.
Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való.
A rosszat jóval kell viszonozni
Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért.
Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is!
Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is!
S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira!
Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg!
Az ellenség szeretete
Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.
Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért!
Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is.
Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is?
S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is?
Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!
tónibácsi naplója 2010.06.23. 15:37:53
Naponként kell találkoznom az Úr Jézussal .
Néhány éve közölték velem, hogy adnak mellém egy segédlelkészt. Ó, gondoltam, semmi szükségem erre. Elvégzem én a munkámat.
Évek múltak, s az ifjú ember még mindig ott volt. De a helyzet igen megváltozott. Már nem is tudtam meglenni nélküle. Nem volt nap, amelyen szükségem ne lett volna a segítségére és hozzászólására. Ha elutazott, úgy véltem, hogy mindjárt rosszra fordul minden.
Így van ez, csak még sokkal inkább az Úr Jézussal. Amikor először találkoztam Vele, még nem tudtam, hogy mennyire szükségem van Rá. De bizony úgy lett, hogy mindennap találkoznom kell Vele.
Hadd idézzem Spurgeont. Ezt mondja:
Szíve vérével mosott meg a bűneimből s a megigazulás ruhájába öltöztetett. Mindenhatóságára volt szükség ahhoz, hogy legyen belőlem valami. Még most is úgy megyek Hozzá napról-napra, mint szegény koldus. Nem mehet el tőlem sohasem, hogy utána ne kiáltanék: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
.-,--,-,-,-,-,-,-,-,-,,--,-,-,-,---,-,-,-,
Wilhelm Busch:
KRISZTUS VAGY ANTIKRISZTUS
(1945. tavaszán történt, Németországban...)
Kétségbeesetten küzdöttem a házamért. A két nappal azelőtti légitámadás az egész várost lángtengerbe borította.
Köröskörül feladták a küzdelmet. Ott már csak kormos fekete falak álltak, halvány füst szállt fel belőlük. Nem sok mentenivaló maradt. A két felső emelet kiégett, de úgy gondoltam, ha sikerülne a tüzet elhárítanom, legalább az értékes könyveimet és néhány bútorunkat megmenthetném.
Szemem begyulladt a füsttől és fáradtságtól, a kezem összeégettem. Hosszú botokkal próbáltuk a tüzet szétkotorni. Víz már régóta nem létezett.
- Nocsak! - Mindenki fölfigyelt. - Mi ez? Valóban. Halljátok? Szól a telefon.
Tiszta nevetség volt, hogy a lerombolt, égő házban, ahova fentről benézett a kéklő tavaszi ég, csöngött a telefon. Berohantam.
- Itt a Gestapo. Azonnal jöjjön ide!
- Nem tudok. Az utolsó holmim ég.
- Ha az Államrendőrség hívja önt, azonnal meg kell jelennie. Fél órán belül várjuk!
Ott ültem hát a Gestapo irodájában egy elegáns hivatalnok előtt, aki csak futólag nézett összeégett ruhámra, aztán közölte az egyik kimondhatatlanul nevetséges tilalmat, amivel az evangéliumi ifjúsági munkát állandóan gyötörték.
- Lenne csak a maga gondja az enyém - szaladt ki a számon, de aztán magam is megijedtem ettől a gondolattól. A magas állású úr nagyon irgalmas volt.
- Hogyhogy? - kérdezte.
- Nézze, itt egy világ süllyed el, és ön nem átall egy ilyen dolog miatt ide rendelni?
A férfi egyszerre nagyon komoly lett:
- Nekünk fontos ez az ügy. Ide hallgasson, mi pontosan megfigyeltük önt, és megállapítottuk, hogy egyetlen istentiszteletet vagy ifjúsági órát sem hagyott el. Amikor a termeik éa templomaik romba dőltek, lementek a pincébe, és ha beomlott a pince, berendezkedtek a következőben.
Mosolyognom kellett:
- Hát igen, az evangélium diadalmenete megy tovább.
A férfi fölcsattant:
- És a mi világnézeti küzdelmünk is megy tovább! Akkor is, ha a világ elsüllyed.
Egymás szemébe néztünk, és mindketten éreztük a másikban a félelmetes elszántságot.
- Ön tehát ezzel elismeri - mondtam lassan -, hogy ennek a szörnyűséges időnek a témája: Krisztus vagy Antikrisztus.
- Ebben igazat adok magának. A kérdés csak az, hogy az önök elképzelt Jézus Krisztusa továbbra is fogságban tartja-e az agyvelőket - vagy pedig mi uralkodunk és a mi világnézetünk. Egyedül erről van szó ebben az időben. Az összes többi csak kísérőzene.
Nem tehettem mást, odanyújtottam a kezem:
- Habár világok választanak el minket egymástól, teljesen egyetértek önnel, függetlenül mindazoktól, akik képtelenek fölfogni, miről van szó.
Aztán még megmondhattam neki, hogy Jézus Krisztus nem elképzelés, hanem Ő él.
Csak amikor hazamentem, jutott eszembe ismét az égő házam. Teljesen megfeledkeztem róla.
És ez így volt jó. Hiszen nem házról és vagyonról volt most szó. A szívem minden nyomorúság ellenére ujjongott, hogy szolgálhattam egy olyan Úrnak, akinek biztos a győzelme, mióta így kiáltott a Golgotán: "Elvégeztetett!"
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-
EGY VILLOGÓ FÉNYCSŐ TANÍTÁSA:
Világítani akarok, vagy villogni?
Fénycső is villog - kialvás előtt...
(vö.: Példabeszédek 11:2)
1."Hernyó a pillangónak: Légy türelmes velem, Isten még nem fejezett be!"
2."Légy olyan, mint a madár, mely alól ha kivágják a fát, nem a mélybe zuhan, hanem a magasba száll."
Tan mese .