Olvastam egy könyvet, amiben az író leírta hogyan beszélt egy dzsungelbeli törzs tagjainak Jézusról: "Jézus az élet banánja". :)
Azért mondta ezt, mert ezek az emberek nem ismerték a kenyeret, és a banán volt nekik a fő táplálék, hasonló mint nekünk a kenyér.

A Szent Szellem hármas szolgálata : Ján. 16 :
Istent dicsőíti.,- 14.v. –
a bűnöst meggyőzi.9.v
a szentet tanítja . 13.v.

Három nagy változás :
Amelyet Istennek minden gyermeke átél.
Áthelyezés :a megtérésnél,- Kol.1:13.
Apcs.26:18
Átformálás : őt szemlélve,- Kor.II. 3:18
Róm.12:2
Átváltozás : mikor majd eljön,-Fil.3:21.
Jn.I. 3:2

Járjatok méltóképen :
Istenhez méltóan ,- Th.I. 2:12
Az Úrhoz ( Jézushoz ) méltóan,- Kol. 1:10
Elhivatásokhoz méltóan ,- Ef. 4:1

Jézus ,- ült :
A kútnál fáradtan,-- szolgált,-Jn.4:6
A hajóban,- tanított,- Lk.5:3
Az asztalnál,- közösség,- Lk. 22: 14
A trónon,- befejezte művét ,- Zsid. 1:3
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.

A szeretet négy dimenzióban :
Szélessége ,-- az egész világ
Hosszúsága ,-- örök szeretet
Mélysége ,-- mélyebb,mint a bűn
minden mélysége
Magassága,-- az Isten jelenlétébe emel
--.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.

VAGYOK A KI VAGYOK !
A héber igének nincs időalakja, azaz nem
fejezi ki egyúttal a múlt, jelen vagy jövő időt
Ezért Isten kinyilatkoztatott neve :
„ Vagyok aki vagyok „ Móz.II. 3:14.
Kilenc féléképpen adható vissza.
Ezek közül a középső a „ vagyok aki vagyok „
voltam aki voltam
voltam aki vagyok
voltam aki leszek
vagyok aki voltam
vagyok aki vagyok
vagyok aki leszek
leszek aki voltam
leszek aki vagyok
leszek aki leszek

Ez a név megfelel annak a névnek , amelyet
A Jelenések könyvében ismételten olvasunk.
Jn.Jel.k. 1:4,v. 1:8.v
„ Aki van , aki volt, és aki eljövendő. „
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
SEMMI :
Kor.II. 12:11,- én semmi vagyok,--0
Lk. 11:6,-- nincs semmim-----------0
Jn.15:5,--- semmit sem tudok ------0
A három nulla elé helyezd oda Jézust ,-1
Aki minden, akinek van, aki tud = 1.000

ISTENNEK SZERETETE A KRISZTUSBAN !

Isten fia …. „ szeretet engem és önmagát adta énérettem ..” Gal.2:20
Ebben van a szeretet, nem hogy mi szerettük az Istent, hanem ,hogy ő
szeretett minket és elküldte az ő fiát engesztelésül a mi bűneinkért .Ján.I. 4:10.
Isten pedig az irántunk való szeretetét abban mutatta meg, hogy Krisztus meghalt
érettünk, amikor még bűnösök voltunk. Róm. 5:8
Szeressük ŐT ,mert Ő előbb szeretett minket !. Jn.I. 4:19

ÉSZRE VETTED MÁR ??
hogy a Rómabeliekhez írt levélben több, mint hatvan ótestamentumi idézet van ?
hogy a bibliában 642 személyes meghívás van: „ Jöjj !” ?
a bibliában két névtelen gyermekről van szó. Egy névtelen kislány elmondja azt, amit tudott .Kir.II.5:2. és egy névtelen kisfiú odaadta mindazt , amije volt Jézusnak, Jn. 6:9.
hogy János elmondja ,hogy a „ dicsőség „ amelyet Ézsaiás látott, a RISZTUS DICSŐSÉGE VOLT ? ÉS 6,- JN. 12:41.
hogy Jézus feltámadása azon a napon ment végbe ,amely napon annakidején a bárka megnyugodott az Ararát hegyén ?
hogy az Ótestamentumban az Isten első kérdése ez :HOL VAGY EMBER ?—az Újtestamentumban pedig első kérdése pedig ez :HOL VAN Ő ? Móz.I. 3:9,- Mt.2:2.

I N N E N O N N A N …….
Szállj alá !
Földi szolgálat elején felszólította a sátán Jézust, bizonyítsa be, hogy ő az Isten Fia :
Vesse le magát a templom párkányáról.
Szolgálata végefelé felszólították, bizonyítsa be ,hogy ő Isten Fia : szálljon le a keresztről!
Kezdettől végig kísérte őt a hang : Vesd alá magadat ! Szállj le ! A kísértő azt sugallta : ha megteszed, megcsodálnak majd az emberek és hisznek benned.
De Jézus útja, az engedelmesség útja , ezt kizárta. A hit útja nem a szenzációkeresés útja . A szenvedés , a kereszthalál lett a mi szabadításunk és a győzelem a sátán felett.

Nincsen itt maradandó városunk l, hanem a jövendőt keressük .Zsid. 13:14.
Mindenki tudja, hogy van egy földi élet, amely nem tart örökké . De hogy van egy másik élet, amely örökké tart, azt sokan nem tudják és nem is akarják tudni, mert félnek tőle. Mi űzi el ezt a félelmet, mi ad bizonyosságot afelől, hogy van maradandó, van ami örök, van soha el nem múló boldog élet ? Csak az a tudat, hogy ott a mi szerető Atyánk vár ránk, aki többé nem az ítélettel közeledik, hanem Krisztus Jézus ban megbékélt velünk., Ha 4 ha elfogadjuk felajánlását mit tesz Krisztus Jézus , „ Én vagyok az Élet, és Én vagyok az Út, és Én vagyok az Igazság „

A bűn és a három kereszt ::
Az egyik lator, aki káromolta az Urat :
Bűn volt benne és rajta ,
a bűn rajta maradt .
A másik lator, aki imádkozott az Úrhoz :
Bűn volt benne és rajta ,
a bűn nem maradt rajta.
Jézus , a mi Urunk : Bűn nem volt benne ,
de a mi bűneinket magára vette .

Miről ismerték fel a feltámadott Urat ?
Mária : a jó Pásztor hangját ismerte fel.
Ján. 20: 16.v
Az emmauszi tanítványok :
A közösség jele :- a kenyér megtörése által Lk. 24: 31
Tamás :. A sebhelyeket, szenvedése és a megváltás bizonyítékait látta.
Jn. 20: 27.v
János :a bőséges hallfogásról . Ján. 21: 7
Péter : János bizonyságtételére.Ján.-21:7.

Négy dolog az evangéliumról :Róm. 1: 16.v
1,- nem kell szégyellnem,
2,- nem vallok szégyent,
3,- Isten ereje mutatkozik meg benne,
4,- minden hívőnek üdvössége,
Tekints Jézusra ! ………..
Ezért szent atyámfiai,m mennyei elhívásnak részesei, tekinsetek
Vallásunk apostolára és főpapjára , Jézusra . Zsid. 3:1
Ő felvitetett a mennybe Mk, 16: 19.
Ő áthatolt az egeken , Zsid. 4:14 ,
Ő az egeknél magasságosabb lett Zsid. 7: 26.
Ő minden égnél feljebb ment Ef. 4: 10.
Az új teremtésről :
Újjászületés --- a bejárat,- Ján. 3:3
Az új ember----az altvalója,-Kol.3:10.
Az új élet------ a megnyilvánulása,-Róm.6:4.
Az új ének------a dallama,- Zsolt. 40: 4.
Az új út------- az országútja ,- Zsid 10: 20.
Az új város ---- a központja ,- Jn,Jel. 21: 2.

A hívásra így feleltek : Itt vagyok !
Ábrahám,- Móz.I. 22:1
József,- Móz.I. 37:13
Mózes,- Móz.II 3:4
Sámuel,- Sám.I. 3:4
Dávid,- Sám.II. 15: 26
Ézsaiás,- És. 6:8.
Mária,- Lk. 1: 38.
Jézus ,- Jn. 17: 12, És.8:18.

Igehirdetés : Pünkösd ----1---- Apcs. 2: 1-20
Szeretettel köszöntöm a gyülekezetet pünkösd szép ünnepén. . Bárcsak mindnyájan átéreznénk, milyen nagy kiváltság, hogy Isten örök szeretettel szeret bennünket, és ennek a jele az is, hogy van szava hozzánk. Öröm az, hogy most, mint egy nagy gyülekezet - mint egy nagy család - hallgathatjuk az Ő igéjét és imádhatjuk Őt a határokon innen és túl, t a templomban, otthon, vagy egy kórházban, egyedül vagy másokkal együtt, valamilyen bánatnak a súlya alatt, vagy éppen csendes örömmel a szívünkben.
Szeretnék mindenkit egy szép pünkösdi jókívánsággal köszönteni, amit Pál apostol így írt Rómába: "A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes az örömmel és a békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által." (Róm 15,13)
Mi történt tulajdonképpen pünkösdkor? Hogyan történt? És történik-e ehhez hasonló ma is? Erre a három kérdésre keressünk választ a felolvasott igéből.

2. És hogyan történt ez? ---4---- 43--47
Mi magyarázza azt, hogy nemcsak az apostolok élték át ezt a változást és kapták a Szentlélek erejét, hanem ott mindjárt több ezer ember, azóta meg sok millióan? Mi ennek a magyarázata? Mit tettek ezek az emberek azért, hogy ennek a csodának a részesei lehessenek?
Hallgatták Péter prédikációját, aki Jézusról beszélt nekik. Ennyit tettek. Hallgattak egy igehirdetést, ami az Úr Jézus Krisztus kereszthalálának és feltámadásának a jelentőségéről szólt, s miközben ezt hallgatták, döbbenten arra a felismerésre jutottak, hogy a bűn nélküli Isten Fiának miattuk kellett meghalnia. Jézus Krisztus a kereszten nem a saját bűnei büntetését szenvedte el, mert neki nem voltak bűnei, hanem az ő bűneik büntetését. Éppen ezért ezt az ítéletet Isten még egyszer rajtuk már nem hajtja végre.
Mindez tipikusan a Szentlélek munkája. Aki meggyőz minket arról, hogy mimindennel vétkeztünk Isten és egymás ellen. Amikor végre fájni kezd az embernek az, ami bűn. Addig észre sem vette, esetleg dicsekedett vele, vagy természetesnek tartotta. Egyszerre bűnnek látja a saját bűnét (nem a másokét), és fájni kezd. De felragyog mellette a kegyelem is, hogy Isten ezekre a bűneinkre teljes bocsánatot adott már akkor, amikor Jézus meghalt. És akinek a szívében ez a bűnbánat és a bocsánatba vetett hit, a Jézusba vetett hit ott van, az kinyitotta a szívét Jézus előtt. Annak az életébe belép a feltámadott Krisztus, és aki Jézust kapta, az az Ő Szentlelkét is kapta.
Így történt az, hogy kapták ott ők, és kaptuk azóta nagyon sokan. Mert Jézus előtt az akadály mindig a fel nem ismert, a meg nem bánt bűn. De amikor felismeri, megvallja, és komolyan veszi, hogy erre bocsánatot kapott úgy, hogy ő semmit nem tett azért, Jézus tett meg mindent, akkor Jézus belép egy ember életébe, és vele együtt mindig kapjuk az Ő Szentlelkét.
Így mondja ezt itt Péter a csodálkozó sokaságnak, amikor azt kérdezik: "Mit tegyünk most, atyámfiai, férfiak?" "Térjetek meg (ez a kifejezés azt is jelenti: bánjátok meg bűneiteket), ennek a jeleként keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevébe, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát."
Péter ezzel azt mondta, hogy emberek, van szabadulás, mert van Szabadító. Nem hízelgett a hallgatóságnak, mert rájuk mutat: Ezt a Jézust ti feszítettétek keresztre gonosz kezeitekkel. De akármit tettetek, vagy valaki akármennyire elrontotta az életét, lehet újra kezdeni, sőt lehet újat kezdeni a feltámadott Krisztussal. Ezért lett Ő emberré, ezért halt meg, ezért támadott fel, és ezért árasztotta most ki az Ő Szentlelkét. Mindenki megnyithatja a szívét előtte, Ő ott rendet teremt, békességet ajándékoz. Bizonyossá tesz, hogy bocsánatot kaptunk. Visszavezet Istenhez, akit otthagytunk, és végre visszazökken a kizökkent életünk a helyére. A helyén lesz az ember. Tud helyesen gondolkozni, helyesen beszélni, és azzal fogja eltölteni ezt a rövid földi életet, amire Isten azt neki adta. Mindez a Szentlélek munkája.
Ez azonban azzal kezdődik: hallgatták az igét, megbánták a bűneiket, bizonyosak lettek a bocsánatról és kapták a Szentlélek ajándékát. A befogadott ige által végezte el mindezt az életükben Isten. A Biblia tanítása szerint ez a sorrend megfordíthatatlan.

A KITILTOTT ISTEN VÁLASZA
Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviselőit: Ha van Isten,
miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja
világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket?
Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre:
Az ismert amerikai lelkész, Billy Graham leányával, Anne Grahammel
készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson
riporternő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel
kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?
Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:
Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek
óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és
távozz az életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott.
Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha
egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén?

O Hare (akit meggyilkoltak) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az
iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.
Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát
iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd
felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben.
Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a
gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük
megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett).
És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt
mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha
nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az
iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a
diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és
semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt
mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt
végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek.
És azt mondtuk, rendben.
Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg
fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak,
és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk,
rendben.
Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt
mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha
elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem
számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg
van munkánk és a gazdaság jól működik.
Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen
gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket
elérhetővé tette az interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad
szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.
És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv- műsorokat és
mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott
szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek
bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a
gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat
dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz
hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd
menjenek.
Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a
gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és
rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az
idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és
keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok
köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt
aratja.
"Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek
az osztályban? Tisztelettel: egy Érintett Tanuló"

És a válasz?
"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten."

Furcsa, milyen egyszerű az embereknek kivetni, kidobni Istent,
zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak,
miért megy a világ a Pokolba.
Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de
megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki
"Hiszek egy Istenben", miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén
hisz az Istenben!
Furcsa, hogy milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire
nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek
ezreit és azok bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról
szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják,
mielőtt továbbítanák.
Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok
szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való
nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken. Furcsa,
hogyan lehet valaki Krisztusért lángoló vasárnap és láthatatlan
keresztény a hétköznapokban.
Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint az,
hogy mit mond Isten felőlem! Gondolkozol?
Add tovább az üzenetet, ha úgy gondolod, hogy megéri! Ha nem, akkor
csak szabadulj meg tőle. Senki sem fogja megtudni, hogy ezt tetted.
Azonban, ha kidobod ezt az elmélkedést, akkor ne panaszkodj arról,
hogy milyen rossz bőrben van ez a világ!

A KITILTOTT ISTEN VÁLASZA
Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviselőit: Ha van Isten,
miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja
világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket?
Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre:
Az ismert amerikai lelkész, Billy Graham leányával, Anne Grahammel
készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson
riporternő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel
kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?
Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:
Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek
óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és
távozz az életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott.
Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha
egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén?

O Hare (akit meggyilkoltak) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az
iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.
Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát
iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd
felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben.
Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a
gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük
megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett).
És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt
mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha
nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az
iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a
diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és
semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt
mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt
végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek.
És azt mondtuk, rendben.
Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg
fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak,
és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk,
rendben.
Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt
mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha
elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem
számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg
van munkánk és a gazdaság jól működik.
Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen
gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket
elérhetővé tette az interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad
szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.
És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv- műsorokat és
mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott
szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek
bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a
gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat
dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz
hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd
menjenek.
Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a
gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és
rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az
idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és
keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok
köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt
aratja.
"Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek
az osztályban? Tisztelettel: egy Érintett Tanuló"

És a válasz?
"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten."

Furcsa, milyen egyszerű az embereknek kivetni, kidobni Istent,
zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak,
miért megy a világ a Pokolba.
Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de
megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki
"Hiszek egy Istenben", miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén
hisz az Istenben!
Furcsa, hogy milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire
nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek
ezreit és azok bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról
szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják,
mielőtt továbbítanák.
Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok
szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való
nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken. Furcsa,
hogyan lehet valaki Krisztusért lángoló vasárnap és láthatatlan
keresztény a hétköznapokban.
Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint az,
hogy mit mond Isten felőlem! Gondolkozol?
Add tovább az üzenetet, ha úgy gondolod, hogy megéri! Ha nem, akkor
csak szabadulj meg tőle. Senki sem fogja megtudni, hogy ezt tetted.
Azonban, ha kidobod ezt az elmélkedést, akkor ne panaszkodj arról,
hogy milyen rossz bőrben van ez a világ!

Az összetört hegedű
Egy hegedűművész hangversenyt adott. A terem zsúfolásig megtelt. A művész felvette hegedűjét és olyan remekül játszott, hogy az egészen elragadta a hallgatóságot. Egyszerre csak mindenki nagy meglepetésére földhözvágta és darabokra törte a hangszert. Ez egy olcsó értéktelen hangszer volt, - mondta a művész. Azt szerettem volna önöknek bemutatni, hogy nem annyira a hangszer a fontos, hanem az aki a hangszeren játszik.
Egyszerre
Egy asszony hűségesen járt az Istentiszteleti alkalmakra. Férje majdnem minden este részegen jött haza, s feleségét durva szavakkal, néha tettlegesen is bántalmazta. A feleség egyre jobban megértette Isten szavát. Úgy szerette volna magát teljesen átadni Istennek, de férjére és otthonára gondolva, még habozott. A gyülekezet tagjai szeretettel erősítették, hogy ne halogassa, ragadja meg a kegyelmet, míg végre így kiáltott:"Történjék bármi, én szabad akarok lenni, kegyelmet akarok nyerni!" S az Úr kezébe tette életét. Egy órával később otthon várta férjét. Amint az belép, az asszony csodálkozva látja, férje kedvesen szelíden mosolyog. Közelebb jön hozzá, megfogja kezét s közli vele, hogy mától kezdve keresztyén életet akar élni. A férj is ott volt az Evangélizáción, de a tömegben nem látták egymást s csak otthon tudták meg, hogy mindketten kegyelmet nyertek.
Most vagy soha
Egy fiatal azt álmodta, hogy egy keskeny folyó partján haladt. A folyó túlsó oldalán gyönyörű vidéket és fényes alakokat látott, akik integettek neki, hogy menjen át. De a fiatal a folyó innenső oldalát is szépnek találta és elhatározta, hogy egy darabig még itt marad, szétnéz és élvezi az életet. "Majd átugrom én még később is ezen a kis patakon" - gondolta magában és tovább ment. De nemsokára látta, hogy a folyó egyre szélesebb lesz. Már - már aggódni kezdett miatta, de ismét megnyugtatta magát, hogy majd lel olyan helyet, ahol szűkebb lesz a folyó medre s ismét folytatta útját. A folyó pedig mindig szélesebb és szélesebb lett, s mindig nagyobb lett a távolság közte és a szép ország között. Ekkor nagy, erős hangon azt kiáltotta valaki:"Ugorj át azonnal." Ekkor felébredt s megértette, hogy most vagy soha. Ha most meg nem tér, elveszett. Ennek a megértése nyomán azonnal átadta életét Jézus Krisztusnak.

Változtasd meg a nevedet!
Nagy Sándor hadseregében volt egy katona, akit szintén Nagy Sándornak hívtak. Míg a vezér híressé lett hősiességéről, addig a katona nagyon gyáva volt. A fővezér egyszer nagy felháborodással így szólt hozzá: "Vagy változtasd meg a nevedet, vagy pedig az életedet". Ha valaki Jézuskövető, Kerssztyénnek vallja magát, kell, szükséges, hogy az hasolítson is hozzá! Lehet, okan ezért nem szeretik a kresztyén nevet, mert nem akarnak az életükön változtatni!.

Megkértem Istent...

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de Õ azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Õ veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Õ azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke nem kapni, megszerezni kell.
Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Õ azt mondta: nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Õ azt mondta: nem.
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól, és közelebb visz Hozzá.
Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlõdést, de Õ azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a fejlõdés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.
Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy, ahogyan Õ szeret engem.
Erre azt felelte: látom, már kezded érteni.
Kértem erõt...
És Isten adott nehézségeket, amelyek erõssé tesznek.
Kértem bölcsességet...
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot,
És Isten adott veszélyeket, hogy legyõzzem azokat.
Kértem adjon szeretetet...
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
Semmit sem kaptam, amit akartam.
Megkaptam mindent, amire szükségem volt.
Kértem kegyelmet...
És Isten adott lehetőségeket.
És imáim meghallgatásra leltek.

Mennyibe kerül egy csoda ?? (Igaz történet )

Tess a korához képest érett nyolcéves volt, amikor hallotta Anyut és a Aput kisöccsérõl, Andrew-ról beszélni. Annyit tudott csak, hogy testvére nagyon beteg, és hogy teljesen kifogytak a pénzbõl. A következõ hónapban egy háztömbbe költöznek, mert Apunak nincs pénze az orvos és a ház költségeire.
Csak egy sürgõs és igen drága mutét mentheti meg Andrew-t, de úgy tünt, senki sem akar kölcsönt adni rá. Hallotta, amint Apu kétségbeesetten azt suttogta a könnyezõ Anyunak: “Már csak egy csoda mentheti meg Andrew-t.” Tess a szobájába ment, és egy befõttes üveget húzott elõ a szekrényben lévõ rejtekhelyrõl. Az összes pénzérmét kiöntötte a padlóra, és alaposan megszámolta õket.
Háromszor is. A teljes összegnek tökéletesen egyeznie kell. Nem hibázhat. Óvatosan visszatéve az érméket az üvegbe, és a tetejét rácsavarva, kislisszant a hátsó ajtón. Hat háztömbnyi utat kellett megtennie Rexall Gyógyszertáráig, amelynek egy nagy Indiánfõnök tábla függött a bejárata fölött. Türelmesen várta, hogy a gyógyszerész figyelmet szenteljen rá, de az túlságosan el volt foglalva. Tess mocorogni kezdett, lábaival csoszogó hangot adva. Semmi. Megköszörülte a torkát a legrondább hangot kiadva, amit csak tudott. Nem használt.
Végül elõvett egy negyeddollárost az üvegbõl, és lecsapta az üvegpultra. Ez megtette a hatását!
- Hát te mit akarsz? - kérdezte a gyógyszerész bosszús hangon. - Éppen a Chicagoban élõ testvéremmel beszélgetek, akivel évtizedek óta nem találkoztam - mondta anélkül, hogy választ várt volna.
- Nos, a testvéremrõl akarok magával beszélni - válaszolta Tess ugyanolyan bosszús hangon. - Nagyon, nagyon beteg .. és én egy csodát akarok venni neki.
- Tessék? Mit mondtál? - kérdezte a gyógyszerész.
- Andrew-nak hívják, és valami rossz dolog növekszik a fejében, és Apu azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg. Szóval mennyibe kerül egy csoda?
- Mi itt nem árulunk csodákat, kislányom. Sajnálom, de nem segíthetek - mondta a gyógyszerész kissé megenyhülve.
- Figyeljen ide, van pénzem, hogy kifizessem. Ha nem elég, megszerzem a többit. Csak mondja meg, hogy mennyibe kerül egy csoda.
A gyógyszerész testvére egy jól öltözött férfi volt. Lehajolt, és megkérdezte a kislányt:
- Miféle csodára van szüksége a testvérednek?
- Nem tudom - válaszolta Tess könnyes szemekkel. - Csak azt tudom, hogy igazán beteg, és Anyu szerint műtétre van szüksége. De Apu nem tudja kifizetni, így hát én erre akarom fordítani a pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicagói férfi.
- Egy dollár tizenegy cent - válaszolta Tess alig hallhatóan. - Ez az összes pénzem, de tudok még szerezni, ha kell.
- Micsoda véletlen egybeesés - mosolyodott el a férfi. - Pontosan egy dollár tizenegy cent az ára a kistestvéreknek való csodának. - Egyik kezével elvette a pénzt, a másikkal megfogta a kislány kesztyus kezét. - Vezess oda, ahol laktok. Szeretném meglátogatni a testvéredet, és találkozni a szüleiddel. Nézzük rendelkezem-e olyan csodával, amilyenre szükséged van.
A jól öltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebész, az agy- és idegsebészetre szakosodva. A műtét mindenféle díj nélkül, költségmentesen történt, és az ellátás addig tartott, amíg Andrew jobban nem lett és haza nem mehetett.
Anyu és Apu boldogan beszéltek az események láncolatáról, ami ide vezetett.
- Az a műtét - suttogta Anyu - valóban egy csoda volt. Kíváncsi vagyok mennyibe kerülhetett?
Tess mosolyra fakadt. õ pontosan tudta, hogy mennyibe kerül egy csoda ... egy dollár tizenegy centbe ... és egy kisgyermek hitébe.
A csoda nem a természeti törvények felfüggesztése, hanem egy magasabb törvényszerüség müködése

Megkértem Istent...

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de Õ azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Õ veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Õ azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke nem kapni, megszerezni kell.
Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Õ azt mondta: nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Õ azt mondta: nem.
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól, és közelebb visz Hozzá.
Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlõdést, de Õ azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a fejlõdés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.
Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy, ahogyan Õ szeret engem.
Erre azt felelte: látom, már kezded érteni.
Kértem erõt...
És Isten adott nehézségeket, amelyek erõssé tesznek.
Kértem bölcsességet...
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot,
És Isten adott veszélyeket, hogy legyõzzem azokat.
Kértem adjon szeretetet...
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
Semmit sem kaptam, amit akartam.
Megkaptam mindent, amire szükségem volt.
Kértem kegyelmet...
És Isten adott lehetőségeket.
És imáim meghallgatásra leltek.

Mennyibe kerül egy csoda ?? (Igaz történet )

Tess a korához képest érett nyolcéves volt, amikor hallotta Anyut és a Aput kisöccsérõl, Andrew-ról beszélni. Annyit tudott csak, hogy testvére nagyon beteg, és hogy teljesen kifogytak a pénzbõl. A következõ hónapban egy háztömbbe költöznek, mert Apunak nincs pénze az orvos és a ház költségeire.
Csak egy sürgõs és igen drága mutét mentheti meg Andrew-t, de úgy tünt, senki sem akar kölcsönt adni rá. Hallotta, amint Apu kétségbeesetten azt suttogta a könnyezõ Anyunak: “Már csak egy csoda mentheti meg Andrew-t.” Tess a szobájába ment, és egy befõttes üveget húzott elõ a szekrényben lévõ rejtekhelyrõl. Az összes pénzérmét kiöntötte a padlóra, és alaposan megszámolta õket.
Háromszor is. A teljes összegnek tökéletesen egyeznie kell. Nem hibázhat. Óvatosan visszatéve az érméket az üvegbe, és a tetejét rácsavarva, kislisszant a hátsó ajtón. Hat háztömbnyi utat kellett megtennie Rexall Gyógyszertáráig, amelynek egy nagy Indiánfõnök tábla függött a bejárata fölött. Türelmesen várta, hogy a gyógyszerész figyelmet szenteljen rá, de az túlságosan el volt foglalva. Tess mocorogni kezdett, lábaival csoszogó hangot adva. Semmi. Megköszörülte a torkát a legrondább hangot kiadva, amit csak tudott. Nem használt.
Végül elõvett egy negyeddollárost az üvegbõl, és lecsapta az üvegpultra. Ez megtette a hatását!
- Hát te mit akarsz? - kérdezte a gyógyszerész bosszús hangon. - Éppen a Chicagoban élõ testvéremmel beszélgetek, akivel évtizedek óta nem találkoztam - mondta anélkül, hogy választ várt volna.
- Nos, a testvéremrõl akarok magával beszélni - válaszolta Tess ugyanolyan bosszús hangon. - Nagyon, nagyon beteg .. és én egy csodát akarok venni neki.
- Tessék? Mit mondtál? - kérdezte a gyógyszerész.
- Andrew-nak hívják, és valami rossz dolog növekszik a fejében, és Apu azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg. Szóval mennyibe kerül egy csoda?
- Mi itt nem árulunk csodákat, kislányom. Sajnálom, de nem segíthetek - mondta a gyógyszerész kissé megenyhülve.
- Figyeljen ide, van pénzem, hogy kifizessem. Ha nem elég, megszerzem a többit. Csak mondja meg, hogy mennyibe kerül egy csoda.
A gyógyszerész testvére egy jól öltözött férfi volt. Lehajolt, és megkérdezte a kislányt:
- Miféle csodára van szüksége a testvérednek?
- Nem tudom - válaszolta Tess könnyes szemekkel. - Csak azt tudom, hogy igazán beteg, és Anyu szerint műtétre van szüksége. De Apu nem tudja kifizetni, így hát én erre akarom fordítani a pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicagói férfi.
- Egy dollár tizenegy cent - válaszolta Tess alig hallhatóan. - Ez az összes pénzem, de tudok még szerezni, ha kell.
- Micsoda véletlen egybeesés - mosolyodott el a férfi. - Pontosan egy dollár tizenegy cent az ára a kistestvéreknek való csodának. - Egyik kezével elvette a pénzt, a másikkal megfogta a kislány kesztyus kezét. - Vezess oda, ahol laktok. Szeretném meglátogatni a testvéredet, és találkozni a szüleiddel. Nézzük rendelkezem-e olyan csodával, amilyenre szükséged van.
A jól öltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebész, az agy- és idegsebészetre szakosodva. A műtét mindenféle díj nélkül, költségmentesen történt, és az ellátás addig tartott, amíg Andrew jobban nem lett és haza nem mehetett.
Anyu és Apu boldogan beszéltek az események láncolatáról, ami ide vezetett.
- Az a műtét - suttogta Anyu - valóban egy csoda volt. Kíváncsi vagyok mennyibe kerülhetett?
Tess mosolyra fakadt. õ pontosan tudta, hogy mennyibe kerül egy csoda ... egy dollár tizenegy centbe ... és egy kisgyermek hitébe.
A csoda nem a természeti törvények felfüggesztése, hanem egy magasabb törvényszerüség müködése