myjesus

"a szeretetben élők mélyre látnak, a reménységben élők messze látnak, a hitben élők mindent másképp látnak."

na, most szólj hozzá!

ők olvasnak engem:

free counters

kincsre leltem jézusban

Daisypath Anniversary tickers

2010.02.05. 22:58 sterretje

vajon jól élek?

valahogy mindig „úgy alakul”, hogy ha a hitem egy kicsit megbillen, találkozom valakivel, akinek élete, hite és bizonysága visszaállít a megfelelő egyensúlyi állapotba. hitemet nehéz megtartanom. van olyan, hogy nap mint nap át kell gondolnom az életem, meg kell erősítenem magam abban, (vagy hagynom magam megerősíteni isten által), hogy igen, amit érzek, amit megélek, az valós, létező, igaz.

 

hiszen sokszor van, hogy „a világ” józanságával felráz, és rám üvölt: „normális vagy? így nem lehet csinálni, szállj le a földre, menj el pénzt keresni, szabadulj föl, szórakozz… és kezdj el élni, mert ez nem élet.” és a könnyeimen át már tényleg nem tűnik az élet "működőképesnek", boldognak jézussal. sokkal inkább egy múló bolondságnak, amely akadályoz a normális életvitelben.

 

és ilyenkor, amikor a gyanú, hogy „rosszul élek”, beárnyékolja pillanataimat, óráimat, (de napoknál sosem többet), megjelenik valaki, aki felráz, visszaterel. most egy lánnyal találkoztam, akivel a jeligébe készítettem beszélgetést. három éve jár jézussal, és a depresszióból való szabadulás, az asztmából és a gerincbántalmakból való gyógyulás csak egy pár példa arra, hogy milyen csodákat élt, él meg.

 

azt mesélte, jézus nap mint nap tanítja őt. egyszer várt valakire, és nagyon hideg volt. már-már azon kezdett mérgelődni, hogy emiatt a valaki miatt fog megbetegedni ebben a cudar időben. két út volt előtte: vagy vádolni fogja őt, vagy önsajnálatba temetkezik… de aztán eszébe jutott, hogy van még egy lehetőség: a biblia szerint lehetőségünk van eldönteni, min gondolkodjunk (ld. a pár nappal ezelőtt idézett filippi 4:8). csak azokon, amik jók és tiszták. így elhatározta, jót fog gondolni, sőt imádkozik azért, akit olyan reménytelenül vár. "bárcsak mindig le tudnánk küzdeni az önzésünket, és nem magunkat sajnálni, hanem másokért élni!" - mondta befejezésül.

 

amikor ilyen isten-vezette életekről hallok, mindig erősebb gyökeret ereszt bennem a hit, a jézus iránti elköteleződés, és tudom, tudom, tudom, hogy jó irányba megyek. tudom, hogy „jól élek”.

 

5 mózes 5:33 „mindig azon az úton járjatok, a melyet az úr, a ti istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön”

1 komment

Címkék: világ józanság csoda bolondság könnyek szabadítás


A bejegyzés trackback címe:

https://myjesus.blog.hu/api/trackback/id/tr721732996

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lilelijah 2010.12.27. 15:45:17

Nekem is szoktak ilyen gondolataim lenni, hogy mielőtt keresztény voltam, jobb volt az életem. Nem bántottak azért, mert hittem valakiben (nem hittem senkiben), nem fájt, ha valaki azt mondta, nem hisz Istenben (én se hittem), nem tört meg annyira a nyomor (hiszen ő tehet róla), nem ejtett kétségbe ismerőseim, rokonaim, barátaim tönkrement vagy rossz irányba tartó élete (ő dolguk). Mióta Jézussal élek, ezek a dolgok izgatnak, idegesítenek, fájnak, elszomorítanak... - mióta Jézussal élek, "rosszabb lett az életem", mert jobban érdekelnek az emberek és Isten szeretete szorongat... És már nem is számolom, hányszor habzik a szám ima közben, hogy ez se jó meg az se és holnaptól nem jövök... - és másnap (vagy még aznap) megint ott vagyok... Van egy pont, ahonnan már nincs visszaút... Hála Istennek, hogy már elértem ezt a pontot... :)
süti beállítások módosítása