tudom, hogy ezt szégyellni kellene, nem blogot írni róla, de mindegy… a lényeg, hogy eddig nem nagyon tudtam semmit sík sándorról, csak annyit, hogy szegeden egyetemi könyvesboltot neveztek el róla. most azonban egy tanárom felhívta rá a figyelmemet, nevezetesen arra, hogy ő költőien lefordította a zsoltárok könyvét. (ha te sem tudtál sík sándorról semmit, tégy ellene, kattints ide).
elkezdtem kutatni a könyvesboltokban, de nem találtam meg a keresett művet, így az antikvárium pont hun kerestem tovább, ahol találtam is egy példányt. ezt vettem át tegnap, és rögtön bele is szerelmesedtem. egyik kedvencemet, a százharmincnyolcadik zsoltár egy részletét megosztom veled:
„mert te formáltad a veséket bennem,
anyám méhében te formáltál engem.
dícsérlek, hogy olyan csodásan lettem,
hogy csodás vagy minden művedben.
én lelkemet is látod teljesen,
nem volt előtted rejtve lényegem,
mikor alkottál a rejtek ölében,
amikor formáltál a föld mélyében.
szemeid látták minden tettemet,
és könyvedben megírva mindenek,
számlálva vannak a napok előre, még meg sem lettenek.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.