ma reggel azzal fogadott édes drágám, hogy éjjel megpróbálták feltörni az autónkat. nem ez az első eset a társasházban: a zárt garázsban korábban két autó ablakát zúzták be, és több biciklit loptak már el ismeretlenek. sőt pár hónapja a mi tárolónkat is tárva-nyitva találtam... de nem hiányzott semmi. ritkaságszámba menő bringám a dánielével együtt, a porszívó és a műfenyő :) valami csoda folytán érintetlenül maradtak.
a mostani eset mélyebben érintett. az autót ugyanis a szüleimtől kaptuk, és mindig extra adag feszültséggel, ideggel gondolok erre a használati tárgyra: hogyan számolok el vele, ha valami kár éri? ennek ellenére reggel végig áldottam istent a buszon, hogy az autót nem sikerült ellopniuk, "csak" az egyik ajtót feszegették, és tették tönkre rajta a zárat. biztosítónk nincs (vagyis van, de neki fentebb van az irodája), mégis, a társasház üzemeltetője azt mondta, még arra is van esély, hogy az ő biztosítójuk fizet.
ebben az érthetetlen esetben is meg tudtam nyugodni és békém volt, hogy nem lett nagyobb baj... hála ezért istennek! próbákat mindig kapunk, életünk sosem lesz zökkenőmentes, még istennel sem, hiszen a bűn-uralta földön élünk, és (még) nem a mennyben.
ezt a dora rappard verset "kaptam" ma:
csak állj őrt hittel!
csak ne csüggedj el!
nagy a sötét?
múlik már éje,
s új hajnal fénye
ragyog feléd.
csak fegyverben légy!
mert az ellenség
mindig közel!
ám visszaveri
a golgotai
győzelmi jel.
jános 14:27 "békességet hagyok néktek, az én békességemet adom nektek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.