Vele együtt ….. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele üldöztetés között is béke és öröm tölthet el. Vele együtt …. Akárhol, a szenvedésben, nélkülözésekben, megvetésben, emlőzésben vagy bármibe egyébben.
Vele együtt ,--- inkább,mint nélküle pompában, fényben, múló dicsőségben. Megnyílik az örökkévalóság kapuja és akik itt vele együtt jártak, ott vele együtt uralkodnak majd.
A békesség titka, vele együtt !

A csak vasárnap vallásos emberre rácáfol a hétköznapi élete.
Vasárnap imádkozik, hétfőn máshangon szól , mit vasárnap énekel .
Ha Krisztus nem Ura az életednek, még sötétben jársz.
,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,

Heine utolsó verse
Uram ! a lantom összetörve,
A Krisztus szikla törte össze.
Könyörgök mostan lent a porban,
Földig alázva, meghajoltan,
Félig holtan :
Uram, bocsásd meg,
Mit eddig daloltam,!
.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,
Rohanó ember főbűne ,hogy nem látja a másik ember nyomorúságát,
sőt magát az embert sem látja már.
Nem törődik vele, csak magának él. Már képtelen kapcsolatot találni a másik
emberhez. Nem nyílik fel a másik előtt ,ezért magányos.

.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.

Gondold el a legnagyobbat Isten felől,--és még mindig kicsinek látod őt ,
Mert ő olyan nagy, hogy a legmerészebb elképzelést is felülmúlja.
.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,.,

IGEN ATYÁM, MERT ÍGY VOLT KEDVES TEN ELŐTTED !!

ha megmutatja bűnömet --- nem akarom igazolni magamat .
ha kedvem ellenére vezet----nem keresem a könnyebb utat.
ha szenvedés gyötör,--------- nem akarok panaszkodni .
ha meggyőz,hogy nincs igazam,--- nem keresem az igazamat.
ha összetör és megaláz ,------nem akarom „ megtartani „ az életemet .
ha rám nehezedik a kereszt ,--- nem teszem le.
ham a szolgálat terhes és hiábavaló ,--- nem csüggedek.
ha mellőznek,--------------------- nem húzódom vissza .
ha rágalmaznak,------------------- nem védem magamat.

3. Történik-e ilyen ma is? ----5----
Hogyne történne! Hiszen a feltételek változatlanul adottak. Változatlanul mindnyájan rászorulunk arra, hogy Isten Szentlelke újjáteremtsen, mert a bűn annyira megrontott minket, hogy itt nem javítgatásra van szükség, hanem új teremtésre. És változatlanul hatalmasan munkálkodik a teremtő Szentlélek. Ma is hangzik a Jézus keresztjéről szóló igehirdetés. Ma is lehet az Úr Jézus Krisztusban hinni. Ma is kérdezik sokan: mit cselekedjünk, hogy megváltozzék az életünk? S a Szentlélek ma is hatalmasan újjá tudja formálni az életünket.
Mondok erre egy régebbi példát és néhányat a napjainkból.
A régebbi a XIX. századból való. A híres angol igehirdető Spurgeon tizenöt éves volt, amikor egy hóvihar bekergette egy kis templomba. Ott éppen istentisztelet készülődött, csak a vihar miatt nem érkezett meg az igehirdető. Némi várakozás után felkelt valaki a padokból, felolvasott a Bibliából, és egyszerű szavakkal elkezdte azt magyarázni. Feltűnt neki a karzaton egy ismeretlen fiatalember, Spurgeon. Egészen személyesen megszólította őt, és rámutatott: az a fiatalember ott, szomorú arccal ül. Fiatalember, nézzen fel Jézusra! És elmondta még háromszor ezt a felszólítást.
Spurgeon komolyan vette. Sok mindent tudott már Jézusról, mert hívő szülei voltak, de nem volt személyes kapcsolata Jézussal. Azon az estén nemcsak felnézett, hanem szó szerint azt csinálta, amit itt olvastunk az igében: "Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." Utólag leírta, hogy a szíve mélyéről segítségül hívta azt a Jézust, akiről sok mindent tudott, de akit nem ismert. És a békétlen szívébe békesség költözött, egészen megváltozott az élete - erről az édesanyja beszélt a későbbiekben, hogy mennyire megváltozott. Utána sokakat ő vezetett az Úr Jézushoz.
Nem kell azonban ennyire visszamennünk, mert Isten kegyelméből itt ülnek közöttünk sokan, akik ha most lenne időnk, alkalmunk, elmondanák, hogyan állította meg őket az élő Jézus Krisztus a nagy rohanásban. Hogyan hullott le a szemükről a hályog. Hogyan vezette el őket igazi önismeretre. Hogyan ragyogott fel előttük Jézus Krisztusnak a kegyelme és változott meg az életük.
Az egyik szilveszter délután egy fiatalember céltalanul erre kóborolt. Tele volt a szíve keserűséggel, csalódással. Azon gondolkozott, hogy így nem érdemes tovább élni. Aztán feltűnt neki, hogy itt ki van világítva ez az épület, és sokan jönnek ide. Bejött megnézni, mi van itt. Akkor kezdődött az óévi istentiszteletünk. Utólag elmondta, hogy a két oszlop között megállva, úgy érezte: elejétől a végéig ez neki szól. Aztán jött még hallgatni az igét, s egyszer szíven találta őt az ige - ahogy olvastuk a pünkösdi történetben -, kinyitotta a szívét az Úr Jézus előtt, és azóta is az Ő boldog tanítványa. Sok gondja van ma is, de boldog és elégedett ember.
Valakinek egyszer hirtelen meghalt a férje és évek múlva sem tudta feldolgozni. Tele volt önsajnálattal, keserűséggel, és csak a veszteségét tudta emlegetni. Egy pünkösdi istentiszteleten arról volt szó, hogy a Szentlélek vígaszaló. Az igehirdető kibontotta, hogy ez a szó azt is jelenti: pártfogó, sőt védőügyvéd. Bátorít, bíztat minket, és különösen azokat vigasztalja és bátorítja, akiknek nincs pártfogójuk. Utólag mondta el ez az asszony, hogy miközben hallgatta az igehirdetést, meggyógyult a lelke. S hogy meggyógyult, annak mi vagyunk a tanúi, mert nemcsak az önsajnálattól szabadult meg, hanem felszabadult arra, hogy ő vigasztaljon másokat. És Isten Szentlelke különösen használja őt gyászolók vigasztalására.
Elmondta egy fiatalember, hogyan került az alkoholnak, később a kábítószernek a rabságába. Sokszor akart szabadulni, soha nem sikerült. Egyszer elhívta egy ismerőse egy református közösségbe, ahol ilyen fiatalokkal foglalkoztak. Az első, ami meglepte, hogy őt ott szeretik és emberszámba veszik. A második, amin elcsodálkozott, miután hallott sok mindent Istenről, hogy Isten őt már jóval előbb szerette és elfogadta. Aztán egyszer ő is segítségül hívta az Úr nevét. És átélte, mit jelent a szabadulás.
Azt, hogy nemcsak a rabságból, a kényszerből szabadul meg, hanem még a kívánságtól és a gondolattól is.
És nemcsak ez az életünk telik el másként, ha Jézus Krisztus Úr lesz valakinek az életében és így a Szentlélek beköltözik a szívébe, hanem egészen másként lépnek ki ebből az életből azok, akik ezzel a hittel és bizonyossággal teszik ezt.
Egy idős asszony betegágya mellett ültem nemrégen a kórházban, aki elmondta, hogy hirtelen súlyosbodott a betegsége. Emberileg, orvosilag nem sok ideje van hátra. A férje elesett még a háborúban, egyedül nevelt fel négy gyereket. Őt idézem: három pici volt, a negyedik még a hasamban. Nem tudnám megmondani, miből taníttattam ki és házasítottam ki őket. De az én Istenem mindenben gondoskodott rólunk.
Kedvesen magyarázta nekem: tudja, maga, hogy amit az Úr Jézus a Szentlélekről tanított, az szó szerint igaz? Mert a Szentlélek adott nekem tanácsot mindig, amikor küszködtem a kamasz fiaimmal. A Szentlélek adott bátorságot, amikor védenem kellett a kis családot. A Szentlélek engedte, hogy minden hajnalban, amikor kinyitottam a Bibliát, valamit megérthettem belőle és a végigkísért egész nap. A Szentlélek adott nekem igazi vigasztalást. Most pedig - folytatta - boldogan megyek haza az én Megváltómhoz, aki hűséges volt hozzám egész életemben, és helyet készített nekem az atyai házban. De addig is, amíg itt tart, vigasztalom a betegtársakat - és körbe mutatott a kórteremben.
Amikor néhány nap múlva újra mentem, üres volt az ágya. Az egész kórterem sírt, és sírtak a nővérek. Az egyikük ezt mondta: én nem vagyok hívő, de ez a néni a mennyországból hozott ide valamit közénk.
Nem is tudta, milyen igazat mondott, hiszen aki az Úr Jézussal összeköti az életét itt a földön, és akinek adja az Ő Szentlelkét, az belépett a mennyországba, annak elkezdődik az örök élet, az üdvösség már itt a földön. S az viszi magával mindenüvé ezt a kis mennyországot. Ezt tapasztalhatták meg ott azok, akik körülötte voltak.
Ezt a munkát akarja elvégezni bennünk Isten Szentlelke, hogy már itt újra közösségbe kerüljünk Istenünkkel, és elmondhassuk, hogy hiszem, hogy az örök élet már e földön az enyém lett. Az Atya szeretete ezt lehetővé teszi, Jézus Krisztus kereszthalála ezt hozzáférhetővé tette, és a Szentlélek a mienkké, saját kincsünkké teszi.
Hadd bátorítsak mindenkit: hívjuk segítségül az Úr nevét. Mert aki segítségül hívja, annak belép az életébe, az másként tölti el ez a néhány évtizedet, és az üdvözül - ahogy a Bibliában olvastuk.
Hívd segítségül az Úr Jézus nevét még ma! Másként telik el az életed, és másként telik el az örökkévalóság: nem Jézus nélkül, hanem vele együtt tölthetjük azt.

III. Az élő víz forrása és növekedése után, lássuk annak hatását is.
Rendkívül érdekes, szinte hihetetlen dolgokat mond el a próféta erről a vízről: "És amikor visszatértem, ímé a folyó partján igen sok fa volt mindkét felől. És mondá nékem: ez a víz a keleti tájékra folyt ki és a lapályra megy alá, és a tengerbe szalad, és meggyógyul a víz. Minden élő állat, mely nyüzsög, ahova ez a folyam bemegy, élni fog... és meggyógyulnak; és él minden... benne a halak, mint a nagy tenger halai." "A két partján mindenféle ennivaló gyümölcs fája növekedik. Leveleik nem hervadnak el és gyümölcseik el nem fogynak; havonta új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizük onnét a szenthelyből folyt ki; és gyümölcseik eledelre, leveleik orvosságra valók." (Ez 47,9-12)

Szó szerint a Holt-tenger vizének "meggyógyulásáról" van szó: arról a tengerről, melynek vize olyan sós, hogy az ember teste sem merül alá... Ez a tenger, melyben nincs élet, az élet folyója miatt nyüzsögni fog a halak sokaságától. "Élni fog minden, valahova ez a folyó bemegy." Abban az országban ahol a harmat és egy-egy oázis rendkívüli értékkel bír, most egy olyan folyót kap, amely megváltoztatja a tájat: a sivár, kihalt, élettelen puszta és tenger, egyszerre élő, friss, gyógyító földdé válik a szenthelyből eredő forrás révén. Ha Isten keresztülvezet egy folyamot a sivatagon, az kizöldül. (Példa reá Egyiptom, a Szaharában.) Más szóval ha elhelyez egy hívő embert a hitetlenek között - a prófétai látomását alkalmazva - hívőkké lesznek mások is, áldássá válik élettelen puszta és tenger, egyszerre élő, friss, gyógyító földdé válik a szenthelyből eredő forrás révén. Ha Isten keresztülvezet egy folyamot a sivatagon, az kizöldül. (Példa reá Egyiptom, a Szaharában.) Más szóval ha elhelyez egy hívő embert a hitetlenek között - a prófétai látomását alkalmazva - hívőkké lesznek mások is, áldássá válik környezte számára.

Áldás árad ott, ahol megjelenik egy hívő
ember. Annak jelenléte, beszéde, indulata, viselkedése az emberek felé megváltoztatja a helyzetet. Más lesz a légkör körülötte. Mintha tűz áradna belőle, élet, Isten lelkének ereje! "Élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből..."
Miért vagyunk sokszor olyan hidegek, szárazak, megfáradtak? Hiszen van forrás, amiből meríthetünk! Láttam embereket, akik ha megjelentek, ott mindjárt viszály, megnemértés, pártoskodás született, a problémák összekuszálódtak, megkötözöttség vett erőt a többieken is. Nem áldás áradt belőlük, hanem átok. Nem élet, hanem halál! De ne legyünk mi ilyenek. Hiszünk-e igazán Jézus Krisztusban? "Akik hisznek énbennem, élő
víznek folyamai ömlenek annak belsejéből." Vettetek-e Szent Lelket, amikor hívőkké lettetek? Más ember lettél? Ha igen, ezt meg fogják látni, érezni a körülötted élő emberek. "Tégy Uram engem áldássá!" - legyen ez most mindannyiunk kívánsága.

Az összetört hegedű
Egy hegedűművész hangversenyt adott. A terem zsúfolásig megtelt. A művész felvette hegedűjét és olyan remekül játszott, hogy az egészen elragadta a hallgatóságot. Egyszerre csak mindenki nagy meglepetésére földhözvágta és darabokra törte a hangszert. Ez egy olcsó értéktelen hangszer volt, - mondta a művész. Azt szerettem volna önöknek bemutatni, hogy nem annyira a hangszer a fontos, hanem az aki a hangszeren játszik.
Egyszerre
Egy asszony hűségesen járt az Istentiszteleti alkalmakra. Férje majdnem minden este részegen jött haza, s feleségét durva szavakkal, néha tettlegesen is bántalmazta. A feleség egyre jobban megértette Isten szavát. Úgy szerette volna magát teljesen átadni Istennek, de férjére és otthonára gondolva, még habozott. A gyülekezet tagjai szeretettel erősítették, hogy ne halogassa, ragadja meg a kegyelmet, míg végre így kiáltott:"Történjék bármi, én szabad akarok lenni, kegyelmet akarok nyerni!" S az Úr kezébe tette életét. Egy órával később otthon várta férjét. Amint az belép, az asszony csodálkozva látja, férje kedvesen szelíden mosolyog. Közelebb jön hozzá, megfogja kezét s közli vele, hogy mától kezdve keresztyén életet akar élni. A férj is ott volt az Evangélizáción, de a tömegben nem látták egymást s csak otthon tudták meg, hogy mindketten kegyelmet nyertek.
Most vagy soha
Egy fiatal azt álmodta, hogy egy keskeny folyó partján haladt. A folyó túlsó oldalán gyönyörű vidéket és fényes alakokat látott, akik integettek neki, hogy menjen át. De a fiatal a folyó innenső oldalát is szépnek találta és elhatározta, hogy egy darabig még itt marad, szétnéz és élvezi az életet. "Majd átugrom én még később is ezen a kis patakon" - gondolta magában és tovább ment. De nemsokára látta, hogy a folyó egyre szélesebb lesz. Már - már aggódni kezdett miatta, de ismét megnyugtatta magát, hogy majd lel olyan helyet, ahol szűkebb lesz a folyó medre s ismét folytatta útját. A folyó pedig mindig szélesebb és szélesebb lett, s mindig nagyobb lett a távolság közte és a szép ország között. Ekkor nagy, erős hangon azt kiáltotta valaki:"Ugorj át azonnal." Ekkor felébredt s megértette, hogy most vagy soha. Ha most meg nem tér, elveszett. Ennek a megértése nyomán azonnal átadta életét Jézus Krisztusnak.

É N E K
E bűnös világra, sírva jöttem én, mezítelen voltam, nincstelen szegény.
Atyám már akkor is, törődött velem, jó szülőkre bízta, harmat-életem.

Kis családi fészek, volt az otthonom, abban telt el gyermek és ifjú korom.
Vergődtem a bűnben, Jézus rám talált, Ő, aki legyőzött ördögöt s halált!

Fölemelt a porból, mert szánt engemet, értem a bűnösért, mennyit szenvedett.
Golgota keresztjén, vérrel áldozott, hogy én igaz legyek, Ő lett átkozott!

Csak így menthette meg, árva lelkemet, kaphassak a mennyben, örök lakhelyet.
Dicsőség Jézusnak, a mit tett velem, hiszen csodákból áll, egész életem!
Halleluja !!

ZSOLTÁR

Égi Atyám, most, hogy fekete felleg
borult az igaz útra s tébolyogva
járok, s alattam süpped a morotva,
e siralmak völgyén, ím esdekellek:

igazgasd lépteim, s te szent kegyelmed
lámpását gyújtsd fel bennem, hogy lobogva
égjen, s az ösvényt újra megmutassa,
melyet bolyongó lelkem elfelejtett.

S mielőtt behavazná a sivár tél
e fürtöket, s napom gyarló világát
a végleges sötétség el nem oltja:

add, hogy lábaim utad megtalálják,
s öltözködvén kéklő mennyei tollba,
Uram, legeltess, Uram, adj te kvártélyt!

(Jékely Zoltán fordítása)

Szerző: Jean-Antoine de Baif

Jean-Antoine de Baif (francia, 1532-1589):
ZSOLTÁR

A hegyek csúcsán kutató szememmel
föltekintettek: van-e még segítség?
Óh, segítséget csak az Úr, az ég s föld
Istene küldhet.

Ő ügyel rá, hogy soha lábad itten
meg ne csusszanjon. Soha ő nem alszik.
Ő ügyel rád és soha, míg a föld él,
nem fog aludni.

Éberen virraszt a vak éjszakában,
őrzi Izraelt. A nagy Isten, Ő nyújt
pajzsot és árnyat te föléd is; egyre
jobbodon áll ő.

Dél-verő izzó ragyogása, kétes
fénye a holdnak neked ím nem árthat;
mind a veszélytől Uram ím megőriz:
lelkedet óvja.

Amidőn bentről kifelé felindulsz,
amidőn kintről befelé törekszel:
véd ezentúl és megelőz akárhol
mindig az Isten.

(Illyés Gyula fordítása)

A 4 LEGFONTOSABB IGAZSÁG, AMIT TUDNOD KELL!

1. Isten szeret téged, és csodálatos terve van az életeddel!
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” /János 3,16/

2. Az ember bűnössé lett, mert elfordult Istentől, és nem hallgatott rá.
Ezért elszakadt Tőle, és nem tapasztalta meg szeretetét, és életére vonatkozó tervét.
„Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.” /Róma 3,23/

3. Jézus Krisztus, Isten egyetlen megoldása az ember bűnére.
Általa megismerheted és megtapasztalhatod Isten szeretetét, és életedre vonatkozó tervét.
„Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” /Róma 5,8/

4. Bűnbánatot kell tartanunk, és személyesen el kell fogadnunk Jézus Krisztust
életünk Urának.
Csak így ismerhetjük meg Isten szeretetét, és életünkre vonatkozó tervét.
„Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az Ő nevében.” /János 1,12/

Már most megismerheted Istent, ha hittel így imádkozol:

„Úr Jézus, szükségem van Rád!
Köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten!
Kinyitom az életem ajtaját, és elfogadlak Téged, mint Megváltómat és Uramat.
Kérlek, bocsásd meg minden bűnöm, és foglald el életem trónját!
Köszönöm, hogy örök életet adsz nekem!
Kérlek, formálj olyanná, amilyenné akarod, hogy legyek!
Ámen!

A világ
Moodyhoz, a híres evangélistához beállított egyszer egy ember ezzel a kérdéssel: "Mivel én megtértem, ugye most szakítanom kell a világgal?" Moody így válaszolt: "Nem kell szakítania, hanem tegyen vallomást Jézusról mindenütt és akkor majd a világ fog igen gyorsan szakítani önnel".Ha tehát szeretnénk,hogy mind jobban távol kerüljünk „E”világtól, tegyünk bátran mindenkor,mindenüt bizonyságot Jézusról !
Napfény a szívben
Egy fiatal leány nagyon elégedetlen volt otthonával. Mindig körülményeire panaszkodott és emiatt állandóan bosszús és rosszkedvű volt. Egy napon találkozott barátnőjével, aki csodálkozva látta, hogy folyton rosszkedvű barátnője vidám, derűs arccal integet feléje. Mikor közelébe ért, megkérdezte tőle:"Talán megváltoztak nálatok a körülmények, hogy ilyen vidám vagy?" "Nem - válaszolta a leány, - én változtam meg".
Amint vagyok
Az 1800 - as évek első felében, egy kis városban táncmulatság volt készülőben. Egy fiatal leány, Elliot Sarolta, boldogan ment szabónőjéhez, hogy megrendelje báli ruháját. Útközben találkozott lelkipásztorával, aki megkérdezte tőle, hogy hová megy, s igen komolyan figyelmeztette a fiatal leányt, hogy ne menjen el a táncmulatságra. De a leány hallani sem akart erről, sőt sértődötten azt felelte, hogy törődjön a tiszteletes úr a maga dolgával. A bálban táncolt egész reggelig, az udvarlók körülrajongták., mégsem tudott igazán örülni. Mindig eszébe jutott lelkipásztora intése. Három napig gyötörte a lelkiismeretét. Végül nem bírta tovább, terhével a lelkipásztorához menekült és azt mondta: "Három nap óta én vagyok a legboldogtalanabb leány a világon. Mit tegyek, hogy Isten gyermeke lehessek?" - "Add át magad gyermekem, úgy amint vagy, Isten Bárányának". - Úgy amint vagyok? - kérdezte ijedten a leány, - hát tudja azt a tiszteletes úr, hogy én vagyok a világ legnagyobb bűnöse;" - "Éppen ezt kell hinned - felelte a lelkész. - Jöjj csak úgy amint vagy". A fiatal leány követte a tanácsot, nyomorúságában segítségül hívta az Urat, s az Úr csodálatos békességgel töltötte meg a szívét. Asztalhoz ült és még aznap megírta ezt az éneket:
"Amint vagyok sok bűn alatt, De mert hallom hívó szavad,
S mert értem áldozád Magad, Bárány Jézus jövök."

Gondolatok a bűnről
- A bűn az Isten akaratával való ellenkezésből ered, vagyis az isteni törvénynek gondolatban, kívánságban, szóban vagy tettben való megszegése.
- A bűn magához szorítja a bukott ember természetét, ahogy az óriáskígyó átfonja áldozatát.
- Ha a bűnt kituszkoljuk a főkapun, betolakodik a hátsó ajtón, vagy bemászik az ablakon, vagy leereszkedik a kéményen.

- A bűnt el kell törölni a Megváltó vérével, nem pedig betakarni a vallásosság köpenyével. A bűn és köztünk felállítandó fal nem lehet soha túl széles, vagy túl magas.

Évekkel ezelőtt nagy vulkánkitörés következett be Washington államban, a St. Helen hegyen. Már azelőtt is az emberek állandó veszélyben voltak a hegy körül, mert figyelmen kívül hagyták az útlezárásokat. Ezért a vulkánkitöréskor számosan meghaltak és megsebesültek. Még ha a fizikai veszély a küszöbön áll is, az emberek nem engedelmeskednek az előírásoknak. A bűn és az engedetlenség mindig életveszéllyel és pusztulással jár.

A feljegyzés szerint az egyik híres prédikátor templomában volt egy óra, ami hírhedt volt pontatlanságáról. Néha sietett, máskor késett, és nem tudták megjavítani. Végül, amikor már széles körben elterjedt a híre, a prédikátor feliratot tett az órára: "Ne a mutatókat hibáztasd, a baj mélyebben van." Ugyanez érvényes az emberekre is: a baj mélyebben van, mint ami a felszínen látszik.

- Nem, a dolog csak el van halasztva az utolsó ítéletig. Új lakóház külső munkálatait vállalta el egy szakember. A szerződésnek megfelelően igyekezett a legjobban elvégezni a munkát. Sikeresen be is fejezte. Egy másik mester az emeleti fürdőszobában végzett valamilyen munkát. Egy este nyitva felejtette a csapot. A víz megtöltötte a kádat, elárasztotta a helyiséget és áthatolva a falon, tönkretette a ház földszinti külső vakolatának egy jó részét. Senki sem ismerte el a hibát, így a mesternek újra kellett csinálnia a külső munkát. Amikor a munkát befejezte, valaki megjegyezte:
- Ez kellemetlen volt, de ezzel az ügy mégiscsak lezárult.
Erre a megjegyzésre a mester - aki keresztyén volt - így felelt:

Két jó barát egy gyönyörű épület mellett ment el, melyet pompás kert vett körül. "Vajon mennyit érhet ez a villa?" - kérdezte az egyik. - "Nem tudom mennyit, kérnek érte - mondta a másik. - Azt azonban tudom, hogy az első tulajdonosnak mennyibe került". - "Mennyibe?" kérdezte az előbbi. "A lelkébe" - volt a felelet.

A fiú összeveszett édesapjával, és a földre lökte. Ezután hajánál fogva elkezdte húzni ki a szobából. A küszöbnél az apa felkiáltott: "Csak eddig fiam és ne tovább, eddig a küszöbig húztam én is a hajánál fogva az apámat. A bűneink következménye előbb vagy utóbb utolér bennünket.

Egy arab mese beszél egy tevéről, amelyik egy sátorhoz érve, bedugta az orrát s mivel semmi ellenállásra sem talált, első lábával is belépett, s lassan egészen bement. Most már rászólt az arab, hogy ez a sátor két lakónak igen szűk.
"Úgy, - mondta a teve - jó lesz tehát, ha azon igyekszel, hogy elhagyd a sátrat."
Így fészkeli be magát a bűn is szívünkbe, míg egészen úrrá lesz felette.

A személyes evangelizálás rendszere
Valaki azt mondta, hogy az első évszázadban az evangéliumot nagyon találékony módszerrel adták tovább. Személyes evangelizáló módszernek nevezték és igazán eredményes volt. Eredményesebb, mint a mi mai telefonos, televíziós és egyéb módszerünk. A samáriai asszony Jézussal való találkozása után elvitte az evangéliumot a városba, és sokan hittek Jézusban az asszony beszédéért.
Köszönöm, János! Egy 16 éves fiú elfogadta Krisztust Megváltójának, és azonnal bizonyságot tett erről egyik osztálytársának. Ez a barátja megtért, és szinte egész további életüket ugyanabban a városban élték. Az egyik iskolaigazgatóként, a másik kamionsofőrként. Amikor csak találkoztak, a kamionsofőr megbiccentette a sapkáját és így szólt: "Köszönöm János!" Amikor az igazgató elmondta ezt az esetet, megjegyezte: "Tudom, hogy mit mond akkor, amikor a mennyben találkozom vele az aranyutcán. Ugyanazt mondja, amit ma reggel is mondott: - Köszönöm János, köszönöm!"
Az élet órája
"Az élet óráját csak egyszer húzzák föl, és senki nem tudja, hogy az óramutatók mikor állnak meg, kés? Este, vagy kora reggel. A vagyon elvesztése nagyon elszomorító, de az egészség elvesztése még inkább elkeserít, míg az ember lelkének elvesztése olyan kár, amit többé nem lehet helyreállítani." Miközben ezeket, a sorokat elolvastuk, 39-en haltak meg. Óránként 5500 embernek kell találkoznia Teremtőjével. Mit cselekszünk azért, hogy elvigyük nekik az evangéliumot, és ne jussanak a pokolba?
Elvesztett bizonyságtétel
Valakinek volt egy énekes kanárimadara, és úgy gondolta, hogy tavasztól kezdve nem tartja a házban a madarat. Elhatározta, hogy a nyári időre felfüggeszti a madár kalitkáját egy nagy fa alatt az udvaron. A fán számos veréb lakott, és mielőtt a madár gazdája rájött volna, hogy mi történik, a kanárimadár elvesztette énekeit. Rossz társaságban volt egész nyáron, és a régi szép énekek soha többé nem tértek vissza, csak a csiripelés folytatódott egyhangú monotonsággal. Vannak hitvalló keresztyének, akik valamikor csodálatosan tettek bizonyságot Krisztusban rejtett életükről, de elvesztették bizonyságtételüket, mert rossz barátokat választottak.

Egyszer? bizonyságtétel
Egy püspök egy idős bíró betegágyánál ült, és fennkölt témákat hozott elő, amikor a haldokló férfi udvariasan így szólt: "Bocsásson meg, de tudja, hogy én a valósággal nézek szembe. Lenne szíves úgy beszélni velem, mint ahogy egy utcagyerekkel beszélne?" A püspök csöndesen így szólt: "Ön bűnös, mint én is. Jézus meghalt a mi bűneinkért. Bízzék benne, mint egy kisgyermek!" A bíró ezt válaszolta: "Köszönöm, püspök úr. Ezt elfogadom. Ez békét ad nekem."

Te mire építesz?
Egy híres igehirdető egyszer az imádságról beszélt. Többek között ezeket mondta:
- Ha a pénzben látjuk nehézségeink megoldását, a pénztől elvárható eredményekhez jutunk. Ha a szervezettségre alapozunk, megkapjuk azt, amit a szervezettség nyújthat. Ha a képzettségben bízunk, a képzettség is megadja, ami tőle elvárható. Ha az ékesszólásra építünk, az is megadja a te lelked nyugalmát. Nem akarom lekicsinyíteni ezeknek a tényezőknek a jelentőségét, mert mindegyik jó a maga nemében és a maga helyén, de ha az imára alapozunk, akkor azt kapjuk meg, amit Isten adhat!
Az, hogy az ébredés még mindig várat magára, nagyrészt annak köszönhető, hogy az emberek az odaszánt imaéletet kihagyva, más módszerekkel akarták elérni az ébredést. Sok mindent megtapasztaltunk már, de az ébredést csak akkor fogjuk átélni, ha az Isten szerinti úton közeledünk felé. Ez az út pedig az odaszánt, magunkat és másokat is meggazdagító imaélet.
Milyen az imaéleted?
Némely ember imaélete olyan, mint a rángatós kút: csak különféle nyomorúságok, betegségek rángatják meg alkalmilag. Másoké olyan, mint az artézi kút: ezek követik az Úr intéseit, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni. De van ennél magasabb fokozat is: a szökőkút, amikor a szív úgy megtelik hálával és dicsérettel, hogy mindig ujjongva szökik elő belőle az imádság. Tudunk-e olyan lelkesen imádkozni az ébredésért, mint ahogyan a szökőkút lövelli az ég felé a vizet?
A mester kezében
Egy kanna megkevert festék használatra készen állt a padlón. A festék beszélni kezdett:
- Most kifestem szépen a lakást és gyönyörű lesz.
Erre az asztalon heverő ecset is megszólalt:
- Tulajdonképpen a lakást én festem ki, nélkülem mit sem csinálhatsz.
A létra sem maradt csendben:
- Ugyan, mire mentek nélkülem - jegyezte meg önhitten.
A szobába lépő festő hallva a társalgást, magában ezt gondolta:
- Úgy látom jobban teszem, ha egy szabadnapot csinálok magamnak. Majd meglátjuk mi történik.
Kiderült, hogy a festék, az ecset és a létra semmire sem mehet a festő nélkül. Vele azonban az egész lakást széppé tehetik.
Ma a legnagyobb probléma az egyházakban és gyülekezetekben, hogy - festékként, ecsetként és létraként, - a Mester nélkül végzik munkájukat. Amíg ezen a területen nem történik változás, addig az ébredés csupán elérhetetlen álom marad. Ha azonban készek vagyunk a mester kezében eszközökké lenni, akkor elkezdődik az Istentől jövő csoda.

Boldog ember

Boldog ember az, ki bűnt nem ismer,
Kinek vétke már elfedeztetett.
Néki az Úr bűnt már nem tulajdonít,
Lelkében csalárdság nincsen.

Míg elhallgattam megavultak csontjaim,
Napestig jajgattam, könnyeztem.
Éjjel, nappal éreztem kezeidet
Szívemre, lelkemre nehezedett.

Vétkemet bevallottam,
Bűnöm nem takargattam,
S Te elvetted rólam a bűneim terhét,
Szabad, tiszta szívet adtál nekem.

Vétkemet bevallottam,
Bűnöm nem takargattam,
Boldog ember az, kinek szíve bűntelen,
Lelkében csalárdság nincsen.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
KRISZTUS URALMA A HÍVŐ FELETT !!
"Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok" (Jn 13,13).
Urunk sohasem hangsúlyozta tekintélyét. Sohasem mondta: "Meg kell tenned." Teljesen szabadon hagyott minket, olyan szabadon, hogy akár arcába is köphetünk, mint ahogy meg is tették ezt; olyan szabadon, hogy megölhetjük - mint ahogy meg is tették: és nem szól rá egy szót sem. De amikor élete bennem megszületett váltsága által, azonnal elismerem, hogy teljes fennhatóságú joga van felettem. Erkölcsi uralom ez: "Méltó vagy..." (Jel 4,11). Csak a méltatlan részem vonakodik meghajolni a méltó előtt. Ha találkozom valakivel, aki szentebb nálam és mégsem ismerem el méltó voltát, s nem engedek annak, amit mond és ami megállja a helyét, akkor nyilvánvalóvá válik a bennem levő méltatlan rész. Isten embereket használ a nevelésünkre, akik kicsit tovább jutottak, mint mi - nem értelmileg, hanem szentség tekintetében -, míg végre magának az Úrnak uralma alá jutunk, s akkor már egész életünk afelé van beállítva, hogy neki engedelmeskedjünk.
Ha Urunk megkövetelte volna az engedelmességet, akkor mint rabszolgahajcsárnak nem lenne tekintélye felettünk. Ő soha nem erőlteti az engedelmességet, de amint meglátjuk Őt, azonnal engedelmeskedünk neki, így Urunkká lesz és szüntelen az Ő imádatában élünk. Aszerint növekedhetem a kegyelemben, ahogyan az engedelmességet felfogom. Az engedelmesség szót ki kell emelnünk a mocsárból. Az engedelmesség az apa és fiú közti viszonyra vonatkozik, nem az úr és a szolga viszonyára. "Én és az Atya egy vagyunk." Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet" (Zsid 5,8). Isten Fia engedelmes volt küldetéséhez mint Megváltó - mégpedig azért, mert Fiú volt, és nem azért, hogy fiúvá lehessen.