A nevem: Idő

Nem voltam mindig, és nem is leszek mindig, de most vagyok, hogy megmérjem az életet.
Az emberek várnak rám, alárendelik magukat nekem, félnek tőlem, és Istenen kívül senki sem tud feltartóztatni. Isten a kezében tart, s ha Ő szól, az én utamnak vége…
A legtöbb ember azt hiszi, hogy én mindig leszek. De ez nem igaz. Ha én majd elmúlok, az örökkévalóság jön…
Akkor már késő lesz!
Túl késő lesz a bűnbánatra, túl késő Istennel Jézus Krisztus által megbékülni. Túl késő lesz hinni. Akkor már csak az „örök” lesz: örök békesség és öröm, vagy örök rettegés és ítélet.
Ma van a megváltás napja. Azt, hogy mi leszel az örökkévalóságban, ma döntöd el. Ma még vagyok, és haladok. De eljön egy nap s nem lesz többé így. Akkor már nem leszek veled… s neked nem lesz lehetőséged többé örökkévalóságod felől dönteni!

A szeretet csodája
Ne feledjétek, hogy ...

A kötelesség szeretet nélkül elkedvetlenít…
A felelősség szeretet nélkül kíméletlenség…
Az igazságosság szeretet nélkül megkeményít…
Az okosság szeretet nélkül ravaszság…
A rend szeretet nélkül kicsinyesség…
A barátság szeretet nélkül képmutatás…
Az becsület szeretet nélkül gőg…
A gazdagság szeretet nélkül fösvényesség…
A hit szeretet nélkül vakbuzgóság…
Az élet szeretet nélkül értelmetlen.

Lukátsi Vilma
Megmérettünk

Évnek fordulóján, új élet kezdetén vagy akár olykor „csak úgy” megpróbálhatunk magunkba nézni, és ha dolgainkat merjük odatenni az egyetlen Ige világosságára is, megkapjuk azt, amit a lelke mélyén mindenki érez: az igazságot.
Könnyűnek találtatunk.
Lám, a törvény alatt élő régiek is birkóztak a számvetéssel, az ő mérlegük a Törvény volt, a hiányt tételesen akarták fölszámolni, azért a Tórát magyarázták a Talmuddal, a Talmudot a Misnával – de a hiány megmaradt!
Jézus Krisztus, Aki az idők teljességében jött el, megszánta a hiányt súlyozgató, araszolgató embereket, odahívta őket magához, hogy azután együttesen nézzenek szembe a Törvénnyel:
- Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek… - én pedig azt mondom néktek… - és megpúpozta a mérleg serpenyőjét! Nemcsak hogy a felebarátodat szeresd, hanem az ellenségedet is! Nemcsak hogy ne paráználkodj tettel, a szemedet se engedd oda parázna nézésre!
És merte mondani!
Még azt is merte mondani, hogy a törvényből egy jottát vagy pontocskát sem hagyhatunk el betöltetlenül – és szombatnapon, a törvény nyugodalomnapján meggyógyította a betegeket!
A felhördülésre adott válaszát ezzel zárta le: „A törvény betöltése a szeretetet!” – Isten a szeretet! Nem azért jöttem, hogy a törvényt eltöröljem, hanem hogy betöltsem!
És Ő betöltötte maradéktalanul. Nem a magyarázatokat, a Talmudot, a Misnát, hanem az eredetit, az Istentől adottat. Nem a törvény betűit, hanem a lelkületét. Ő maga töltötte be, az emberré lett Isten.
Ezzel a hittel már odaállhatunk számvetésünk mérlegére.
Könnyűnek találtatunk! Egymagunkban!

De az Úr Jézus azt is mondta: „Ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világnak végezetéig!” – Ebbe az ígéretébe belekapaszkodva tudjuk, hogy Ő maga áll mellénk a mérleg serpenyőjére.
Akkor pedig a mérleg nyelve megmozdul és középre áll!

ha megakarod nézni a tóni bácsi blogját
tonibacsinaploja.blogspot.com/

Horváth Gábor
Ti vagytok a föld sója

„Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só meg ízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.”
Máté 5: 13.

Ez a rövid mondat minden Krisztus tanítványának, hívő embernek a küldetése, életének meghatározója kell, hogy legyen. A sót a mi életünkben a szeretet jelképezi. Csak az Isten szerint való szeretet által lehetünk sók az emberek között. A sót, sóbányákban és a tenger vizéből állítják elő, és addig finomítják, míg alkalmas nem lesz a mindennapi használatra. Minket is ilyen sóként akar használni Isten az Ő kezében. Az Ő szeretete, Szentlelke a mi életünket átakarja formálni, teljesen ki akarja finomítani, hogy be tudjuk tölteni a mi küldetésünket. A szeretet nélkülözhetetlen ennek a küldetésnek a betöltéséhez. A sót leggyakrabban ízesítésre, tartósításra és jég feloldására is használják. A só nélkülözhetetlen a mindennapi életből. A testünkben lévő vérnek az egy százalékát képezi. Továbbá ízetlen, rossz és szinte ehetetlen lenne nagyon sok étel só nélkül. Én nem tudom, hogy a világon élő embereknek hány százaléka azok, akik Jézus Krisztus igaz követői és tanítványai, de nélkülözhetetlenül fontos, hogy rajtuk keresztül szétáradjon Isten szeretete az emberek felé, hogy ez által minél többen megismerjék Őt. A só nagy hatással van a környezetére. Ízessé teszi az ételeket, tartósítja a húst, feloldja a jeget, stb. Gondolkodtunk-e már azon, hogy mi milyen hatással vagyunk a környezetünkre. Mi, amikor a sót betesszük, pl. a levesbe, elvárjuk tőle, hogy megízesítse azt. Vajon mi olyan hatással vagyunk-e az emberek között, és úgy árasítjuk-e szét a szeretet melegét, ahogy azt Isten elvárja tőlünk? Szükséges, hogy betöltekezzünk mindennap Isten szeretetével, nehogy pont, ellenkező hatást érjünk el az emberek között, a mi beszédeinkkel és cselekedeteinkkel, mint ami a mi elhívatásunk és küldetésünk. A sót nem lehet mással helyettesíteni. Hiába teszek egy ételbe paprikát, borsot vagy valami más fűszert, ha egyszer a só hiányzik belőle. Pál apostol így írja a Korinthusbeli gyülekezetnek: „És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.”(I. Kor. 13: 2). Az Ige úgy folytatja, hogy a só, ha meg ízetlenül, akkor nem jó semmire, hanem az emberek kidobják és megtapossák. Nagyon kell vigyáznunk, hogy a szeretet meg ne hidegüljön bennünk, mert akkor Isten nem tud használni minket semmire. Naponként kérjük meg Istent arra, hogy töltse be életünket az Ő szeretetével, hogy fel tudjon használni az emberek megmentésére, és eljuthassunk az örök életre.
Ámen

Isten gazdag áldását kívánom mindenkinek

3. Történik-e ilyen ma is? ----5----
Hogyne történne! Hiszen a feltételek változatlanul adottak. Változatlanul mindnyájan rászorulunk arra, hogy Isten Szentlelke újjáteremtsen, mert a bűn annyira megrontott minket, hogy itt nem javítgatásra van szükség, hanem új teremtésre. És változatlanul hatalmasan munkálkodik a teremtő Szentlélek. Ma is hangzik a Jézus keresztjéről szóló igehirdetés. Ma is lehet az Úr Jézus Krisztusban hinni. Ma is kérdezik sokan: mit cselekedjünk, hogy megváltozzék az életünk? S a Szentlélek ma is hatalmasan újjá tudja formálni az életünket.
Mondok erre egy régebbi példát és néhányat a napjainkból.
A régebbi a XIX. századból való. A híres angol igehirdető Spurgeon tizenöt éves volt, amikor egy hóvihar bekergette egy kis templomba. Ott éppen istentisztelet készülődött, csak a vihar miatt nem érkezett meg az igehirdető. Némi várakozás után felkelt valaki a padokból, felolvasott a Bibliából, és egyszerű szavakkal elkezdte azt magyarázni. Feltűnt neki a karzaton egy ismeretlen fiatalember, Spurgeon. Egészen személyesen megszólította őt, és rámutatott: az a fiatalember ott, szomorú arccal ül. Fiatalember, nézzen fel Jézusra! És elmondta még háromszor ezt a felszólítást.
Spurgeon komolyan vette. Sok mindent tudott már Jézusról, mert hívő szülei voltak, de nem volt személyes kapcsolata Jézussal. Azon az estén nemcsak felnézett, hanem szó szerint azt csinálta, amit itt olvastunk az igében: "Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." Utólag leírta, hogy a szíve mélyéről segítségül hívta azt a Jézust, akiről sok mindent tudott, de akit nem ismert. És a békétlen szívébe békesség költözött, egészen megváltozott az élete - erről az édesanyja beszélt a későbbiekben, hogy mennyire megváltozott. Utána sokakat ő vezetett az Úr Jézushoz.
Nem kell azonban ennyire visszamennünk, mert Isten kegyelméből itt ülnek közöttünk sokan, akik ha most lenne időnk, alkalmunk, elmondanák, hogyan állította meg őket az élő Jézus Krisztus a nagy rohanásban. Hogyan hullott le a szemükről a hályog. Hogyan vezette el őket igazi önismeretre. Hogyan ragyogott fel előttük Jézus Krisztusnak a kegyelme és változott meg az életük.
Az egyik szilveszter délután egy fiatalember céltalanul erre kóborolt. Tele volt a szíve keserűséggel, csalódással. Azon gondolkozott, hogy így nem érdemes tovább élni. Aztán feltűnt neki, hogy itt ki van világítva ez az épület, és sokan jönnek ide. Bejött megnézni, mi van itt. Akkor kezdődött az óévi istentiszteletünk. Utólag elmondta, hogy a két oszlop között megállva, úgy érezte: elejétől a végéig ez neki szól. Aztán jött még hallgatni az igét, s egyszer szíven találta őt az ige - ahogy olvastuk a pünkösdi történetben -, kinyitotta a szívét az Úr Jézus előtt, és azóta is az Ő boldog tanítványa. Sok gondja van ma is, de boldog és elégedett ember.
Valakinek egyszer hirtelen meghalt a férje és évek múlva sem tudta feldolgozni. Tele volt önsajnálattal, keserűséggel, és csak a veszteségét tudta emlegetni. Egy pünkösdi istentiszteleten arról volt szó, hogy a Szentlélek vígaszaló. Az igehirdető kibontotta, hogy ez a szó azt is jelenti: pártfogó, sőt védőügyvéd. Bátorít, bíztat minket, és különösen azokat vigasztalja és bátorítja, akiknek nincs pártfogójuk. Utólag mondta el ez az asszony, hogy miközben hallgatta az igehirdetést, meggyógyult a lelke. S hogy meggyógyult, annak mi vagyunk a tanúi, mert nemcsak az önsajnálattól szabadult meg, hanem felszabadult arra, hogy ő vigasztaljon másokat. És Isten Szentlelke különösen használja őt gyászolók vigasztalására.
Elmondta egy fiatalember, hogyan került az alkoholnak, később a kábítószernek a rabságába. Sokszor akart szabadulni, soha nem sikerült. Egyszer elhívta egy ismerőse egy református közösségbe, ahol ilyen fiatalokkal foglalkoztak. Az első, ami meglepte, hogy őt ott szeretik és emberszámba veszik. A második, amin elcsodálkozott, miután hallott sok mindent Istenről, hogy Isten őt már jóval előbb szerette és elfogadta. Aztán egyszer ő is segítségül hívta az Úr nevét. És átélte, mit jelent a szabadulás.
Azt, hogy nemcsak a rabságból, a kényszerből szabadul meg, hanem még a kívánságtól és a gondolattól is.
És nemcsak ez az életünk telik el másként, ha Jézus Krisztus Úr lesz valakinek az életében és így a Szentlélek beköltözik a szívébe, hanem egészen másként lépnek ki ebből az életből azok, akik ezzel a hittel és bizonyossággal teszik ezt.
Egy idős asszony betegágya mellett ültem nemrégen a kórházban, aki elmondta, hogy hirtelen súlyosbodott a betegsége. Emberileg, orvosilag nem sok ideje van hátra. A férje elesett még a háborúban, egyedül nevelt fel négy gyereket. Őt idézem: három pici volt, a negyedik még a hasamban. Nem tudnám megmondani, miből taníttattam ki és házasítottam ki őket. De az én Istenem mindenben gondoskodott rólunk.
Kedvesen magyarázta nekem: tudja, maga, hogy amit az Úr Jézus a Szentlélekről tanított, az szó szerint igaz? Mert a Szentlélek adott nekem tanácsot mindig, amikor küszködtem a kamasz fiaimmal. A Szentlélek adott bátorságot, amikor védenem kellett a kis családot. A Szentlélek engedte, hogy minden hajnalban, amikor kinyitottam a Bibliát, valamit megérthettem belőle és a végigkísért egész nap. A Szentlélek adott nekem igazi vigasztalást. Most pedig - folytatta - boldogan megyek haza az én Megváltómhoz, aki hűséges volt hozzám egész életemben, és helyet készített nekem az atyai házban. De addig is, amíg itt tart, vigasztalom a betegtársakat - és körbe mutatott a kórteremben.
Amikor néhány nap múlva újra mentem, üres volt az ágya. Az egész kórterem sírt, és sírtak a nővérek. Az egyikük ezt mondta: én nem vagyok hívő, de ez a néni a mennyországból hozott ide valamit közénk.
Nem is tudta, milyen igazat mondott, hiszen aki az Úr Jézussal összeköti az életét itt a földön, és akinek adja az Ő Szentlelkét, az belépett a mennyországba, annak elkezdődik az örök élet, az üdvösség már itt a földön. S az viszi magával mindenüvé ezt a kis mennyországot. Ezt tapasztalhatták meg ott azok, akik körülötte voltak.
Ezt a munkát akarja elvégezni bennünk Isten Szentlelke, hogy már itt újra közösségbe kerüljünk Istenünkkel, és elmondhassuk, hogy hiszem, hogy az örök élet már e földön az enyém lett. Az Atya szeretete ezt lehetővé teszi, Jézus Krisztus kereszthalála ezt hozzáférhetővé tette, és a Szentlélek a mienkké, saját kincsünkké teszi.
Hadd bátorítsak mindenkit: hívjuk segítségül az Úr nevét. Mert aki segítségül hívja, annak belép az életébe, az másként tölti el ez a néhány évtizedet, és az üdvözül - ahogy a Bibliában olvastuk.
Hívd segítségül az Úr Jézus nevét még ma! Másként telik el az életed, és másként telik el az örökkévalóság: nem Jézus nélkül, hanem vele együtt tölthetjük azt.

III. Az élő víz forrása és növekedése után, lássuk annak hatását is.
Rendkívül érdekes, szinte hihetetlen dolgokat mond el a próféta erről a vízről: "És amikor visszatértem, ímé a folyó partján igen sok fa volt mindkét felől. És mondá nékem: ez a víz a keleti tájékra folyt ki és a lapályra megy alá, és a tengerbe szalad, és meggyógyul a víz. Minden élő állat, mely nyüzsög, ahova ez a folyam bemegy, élni fog... és meggyógyulnak; és él minden... benne a halak, mint a nagy tenger halai." "A két partján mindenféle ennivaló gyümölcs fája növekedik. Leveleik nem hervadnak el és gyümölcseik el nem fogynak; havonta új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizük onnét a szenthelyből folyt ki; és gyümölcseik eledelre, leveleik orvosságra valók." (Ez 47,9-12)

Szó szerint a Holt-tenger vizének "meggyógyulásáról" van szó: arról a tengerről, melynek vize olyan sós, hogy az ember teste sem merül alá... Ez a tenger, melyben nincs élet, az élet folyója miatt nyüzsögni fog a halak sokaságától. "Élni fog minden, valahova ez a folyó bemegy." Abban az országban ahol a harmat és egy-egy oázis rendkívüli értékkel bír, most egy olyan folyót kap, amely megváltoztatja a tájat: a sivár, kihalt, élettelen puszta és tenger, egyszerre élő, friss, gyógyító földdé válik a szenthelyből eredő forrás révén. Ha Isten keresztülvezet egy folyamot a sivatagon, az kizöldül. (Példa reá Egyiptom, a Szaharában.) Más szóval ha elhelyez egy hívő embert a hitetlenek között - a prófétai látomását alkalmazva - hívőkké lesznek mások is, áldássá válik élettelen puszta és tenger, egyszerre élő, friss, gyógyító földdé válik a szenthelyből eredő forrás révén. Ha Isten keresztülvezet egy folyamot a sivatagon, az kizöldül. (Példa reá Egyiptom, a Szaharában.) Más szóval ha elhelyez egy hívő embert a hitetlenek között - a prófétai látomását alkalmazva - hívőkké lesznek mások is, áldássá válik környezte számára.

Áldás árad ott, ahol megjelenik egy hívő
ember. Annak jelenléte, beszéde, indulata, viselkedése az emberek felé megváltoztatja a helyzetet. Más lesz a légkör körülötte. Mintha tűz áradna belőle, élet, Isten lelkének ereje! "Élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből..."
Miért vagyunk sokszor olyan hidegek, szárazak, megfáradtak? Hiszen van forrás, amiből meríthetünk! Láttam embereket, akik ha megjelentek, ott mindjárt viszály, megnemértés, pártoskodás született, a problémák összekuszálódtak, megkötözöttség vett erőt a többieken is. Nem áldás áradt belőlük, hanem átok. Nem élet, hanem halál! De ne legyünk mi ilyenek. Hiszünk-e igazán Jézus Krisztusban? "Akik hisznek énbennem, élő
víznek folyamai ömlenek annak belsejéből." Vettetek-e Szent Lelket, amikor hívőkké lettetek? Más ember lettél? Ha igen, ezt meg fogják látni, érezni a körülötted élő emberek. "Tégy Uram engem áldássá!" - legyen ez most mindannyiunk kívánsága.

Hogyan él a keresztyén?
A keresztyén kedvesebben néz - úgy, mint Jézus . A keresztyén nagyobb szívvel ad - úgy, mint Isten. Tisztább nyelven beszél - úgy, mint Krisztus. Készségesebben szolgál - úgy, mint Jézus. Nagyobb hittel jár - úgy, mint az Úr. Agapé szeretettel szeret - úgy, mint a Mennyei Atya. Lelki módon gondolkodik - úgy, mint Krisztus. Együttérzéssel észreveszi mások szükségleteit - úgy, mint Jézus. Szeretettel gyógyítja mások sebeit - úgy, mint a Mester. A keresztyén csak akkor képes mindezekre, ha Jézus uralkodik az életében.

A keresztyén és a veszély
Valaki nagyon különös zajra ébredt egy reggel. Amikor odament az ablakhoz, látta, hogy az ablaküvegen belül volt egy lepke, amit kívülről egy veréb próbált elkapni az üvegen át. A lepke nem látta az üveglapot, és minden pillanatban attól tartott, hogy megfogja a veréb, de a veréb sem látta az üveget. A veréb minden pillanatban azt hitte, hogy megfogja a lepkét, pedig egész idő alatt biztonságban volt a lepke, mert az üveg távol tartotta a verébtől. Az a keresztyén, aki Krisztusban él, Isten védelmét élvezi minden veszélyben.
Krisztus testének tagja
Egy idős asszony elfogadta Krisztust Megváltójának, és olyan nagy örömet talált ebben, hogy állandóan dicsőítette Istent, és elmondta másoknak is az örömét. Egy napon az egyik barátja így szólt hozzá: "Úgy látszik, túlságosan bizonyos vagy az üdvösségedben. Én nem lennék annyira biztos, mert tegyük fel, az Úr megengedné, hogy kicsússz a kezéből." Az idős asszony ezt felelte: "Nem teheti, mert én vagyok az egyik ujja."

A világ
Moodyhoz, a híres evangélistához beállított egyszer egy ember ezzel a kérdéssel: "Mivel én megtértem, ugye most szakítanom kell a világgal?" Moody így válaszolt: "Nem kell szakítania, hanem tegyen vallomást Jézusról mindenütt és akkor majd a világ fog igen gyorsan szakítani önnel".Ha tehát szeretnénk,hogy mind jobban távol kerüljünk „E”világtól, tegyünk bátran mindenkor,mindenüt bizonyságot Jézusról !
Napfény a szívben
Egy fiatal leány nagyon elégedetlen volt otthonával. Mindig körülményeire panaszkodott és emiatt állandóan bosszús és rosszkedvű volt. Egy napon találkozott barátnőjével, aki csodálkozva látta, hogy folyton rosszkedvű barátnője vidám, derűs arccal integet feléje. Mikor közelébe ért, megkérdezte tőle:"Talán megváltoztak nálatok a körülmények, hogy ilyen vidám vagy?" "Nem - válaszolta a leány, - én változtam meg".
Amint vagyok
Az 1800 - as évek első felében, egy kis városban táncmulatság volt készülőben. Egy fiatal leány, Elliot Sarolta, boldogan ment szabónőjéhez, hogy megrendelje báli ruháját. Útközben találkozott lelkipásztorával, aki megkérdezte tőle, hogy hová megy, s igen komolyan figyelmeztette a fiatal leányt, hogy ne menjen el a táncmulatságra. De a leány hallani sem akart erről, sőt sértődötten azt felelte, hogy törődjön a tiszteletes úr a maga dolgával. A bálban táncolt egész reggelig, az udvarlók körülrajongták., mégsem tudott igazán örülni. Mindig eszébe jutott lelkipásztora intése. Három napig gyötörte a lelkiismeretét. Végül nem bírta tovább, terhével a lelkipásztorához menekült és azt mondta: "Három nap óta én vagyok a legboldogtalanabb leány a világon. Mit tegyek, hogy Isten gyermeke lehessek?" - "Add át magad gyermekem, úgy amint vagy, Isten Bárányának". - Úgy amint vagyok? - kérdezte ijedten a leány, - hát tudja azt a tiszteletes úr, hogy én vagyok a világ legnagyobb bűnöse;" - "Éppen ezt kell hinned - felelte a lelkész. - Jöjj csak úgy amint vagy". A fiatal leány követte a tanácsot, nyomorúságában segítségül hívta az Urat, s az Úr csodálatos békességgel töltötte meg a szívét. Asztalhoz ült és még aznap megírta ezt az éneket:
"Amint vagyok sok bűn alatt, De mert hallom hívó szavad,
S mert értem áldozád Magad, Bárány Jézus jövök."

Gondolatok a bűnről
- A bűn az Isten akaratával való ellenkezésből ered, vagyis az isteni törvénynek gondolatban, kívánságban, szóban vagy tettben való megszegése.
- A bűn magához szorítja a bukott ember természetét, ahogy az óriáskígyó átfonja áldozatát.
- Ha a bűnt kituszkoljuk a főkapun, betolakodik a hátsó ajtón, vagy bemászik az ablakon, vagy leereszkedik a kéményen.

- A bűnt el kell törölni a Megváltó vérével, nem pedig betakarni a vallásosság köpenyével. A bűn és köztünk felállítandó fal nem lehet soha túl széles, vagy túl magas.

Évekkel ezelőtt nagy vulkánkitörés következett be Washington államban, a St. Helen hegyen. Már azelőtt is az emberek állandó veszélyben voltak a hegy körül, mert figyelmen kívül hagyták az útlezárásokat. Ezért a vulkánkitöréskor számosan meghaltak és megsebesültek. Még ha a fizikai veszély a küszöbön áll is, az emberek nem engedelmeskednek az előírásoknak. A bűn és az engedetlenség mindig életveszéllyel és pusztulással jár.

A feljegyzés szerint az egyik híres prédikátor templomában volt egy óra, ami hírhedt volt pontatlanságáról. Néha sietett, máskor késett, és nem tudták megjavítani. Végül, amikor már széles körben elterjedt a híre, a prédikátor feliratot tett az órára: "Ne a mutatókat hibáztasd, a baj mélyebben van." Ugyanez érvényes az emberekre is: a baj mélyebben van, mint ami a felszínen látszik.

- Nem, a dolog csak el van halasztva az utolsó ítéletig. Új lakóház külső munkálatait vállalta el egy szakember. A szerződésnek megfelelően igyekezett a legjobban elvégezni a munkát. Sikeresen be is fejezte. Egy másik mester az emeleti fürdőszobában végzett valamilyen munkát. Egy este nyitva felejtette a csapot. A víz megtöltötte a kádat, elárasztotta a helyiséget és áthatolva a falon, tönkretette a ház földszinti külső vakolatának egy jó részét. Senki sem ismerte el a hibát, így a mesternek újra kellett csinálnia a külső munkát. Amikor a munkát befejezte, valaki megjegyezte:
- Ez kellemetlen volt, de ezzel az ügy mégiscsak lezárult.
Erre a megjegyzésre a mester - aki keresztyén volt - így felelt:

Két jó barát egy gyönyörű épület mellett ment el, melyet pompás kert vett körül. "Vajon mennyit érhet ez a villa?" - kérdezte az egyik. - "Nem tudom mennyit, kérnek érte - mondta a másik. - Azt azonban tudom, hogy az első tulajdonosnak mennyibe került". - "Mennyibe?" kérdezte az előbbi. "A lelkébe" - volt a felelet.

A fiú összeveszett édesapjával, és a földre lökte. Ezután hajánál fogva elkezdte húzni ki a szobából. A küszöbnél az apa felkiáltott: "Csak eddig fiam és ne tovább, eddig a küszöbig húztam én is a hajánál fogva az apámat. A bűneink következménye előbb vagy utóbb utolér bennünket.

Egy arab mese beszél egy tevéről, amelyik egy sátorhoz érve, bedugta az orrát s mivel semmi ellenállásra sem talált, első lábával is belépett, s lassan egészen bement. Most már rászólt az arab, hogy ez a sátor két lakónak igen szűk.
"Úgy, - mondta a teve - jó lesz tehát, ha azon igyekszel, hogy elhagyd a sátrat."
Így fészkeli be magát a bűn is szívünkbe, míg egészen úrrá lesz felette.

A tízparancsolat
A 10 nagy szabadság
Egy kisfiútól megkérdezték egyszer: >>Mi a keresztyén vallás?<<
Erre õ így válaszolt: >>A keresztyén vallás az, amikor azt mondják, hogy nem szabad.<<
Sokan vannak akik így gondolkodnak.
És ha megkérdezzük, miért viselkednek ilyen különös módon, akkor a Tízparancsolatra hivatkoznak:
>>Abban mindenre azt mondják, ne tedd ezt, vagy ne tedd azt!<<
Óriási tévedés!
Isten nem kényúr, hanem szabadító. Õ megszabadította Izraelt, az Õ népét az egyiptomi rabságból.
Majd elvezette őket a Sínai hegyhez. S a Sínai hegyen világosan elmagyarázta nekik, milyen nagy szabadságban élhetünk Istennel.
Tíz mondatban közölte ezt velük.
A tízből nyolc tagadó mondat, kettő pedig állítás. De a tízből egy sem tiltó mondat!
Hanem ahelyett mindegyik így kezdődik:
>>Én, az Isten, és te, az ember, mostantól kezdve egymáshoz tartozunk. És ha együtt maradunk, akkor így fog kinézni az életed:
Nem lesznek idegen isteneid.
Tisztelni fogod az én nevemet.
Nem fogod magad halálra hajszolni.
Családod körében emberséges életet fogsz élni? <És így tovább.
A tízparancsolat az Istentől megnyert nagy szabadság tíz mondata.
1. Első parancsolat
Én az Úr vagyok, a te Istened: ne legyenek más isteneid!
Nincs szükséged arra, hogy félelmek között élj!
Nem kell félned sem a csillagok hatalmától, sem az emberek hatalmától;
Nem kell féltened sem pénzedet, sem szórakozásaid örömét. Ha félve csüggesz ezeken, rabszolgájuk leszel.
Én, a mindenható Isten, a te segítőtársad akarok lenni.
Igazodj énhozzám, és akkor szabad leszel.
2. Második parancsolat
Én az Úr vagyok, a te Istened: ne alkoss magadnak képet énrólam!
Nincs szükséged arra, hogy neked bármit bemeséljenek -
sem szektaprédikátorok, sem a világnézetek apostolai, sem a mindenkori világmegváltók, sem a gátlástalan egoisták.
Ezek mindnyájan hamis képet alkotnak maguknak Istenről, a világról és önmagukról.
Én, a mindenható Isten, a te tanító mestered akarok lenni.
Igazodj az én beszédemhez, mert az én Igém igazság.
3. Harmadik parancsolat
Én az úr vagyok, a te Istened: ne élj vissza az én nevemmel!
Nincs szükséged arra, hogy segítségemet kikényszerítsd -
sem kegyes teljesítményeiddel, sem ostoba fogadkozásokkal, sem álszent fecsegéssel, sem önző céljaidnak keresztyén köntösbe bújtatásával.
Mert mindez azt jelenti: csalétekként használod az én nevemet.
Én, a mindenható Isten, önként vagyok a te barátod.
Igazodj én hozzám, és a te imádságod nem hangzik hiába.
4. Negyedik parancsolat
Én az úr vagyok, a te Istened: az ünnepnapot szenteld meg!
Nincs szükséged arra, hogy halálra hajszold magad -
sem a megállás nélküli munkával, sem az élvezetek szüntelen hajszolásával, sem aggodalmaskodással, sem azzal az örökös félelemmel, hogy >>jaj le ne késsek!<<
Mert mindez csak betegesen görcsössé tesz és megfoszt az élet minden örömétől.
Én, a mindenható Isten, a te mestered vagyok.
Igazodj énhozzám, és életed teljességre jut.
5. Ötödik parancsolat
Én az úr vagyok, a te Istened: tiszteld atyádat és anyádat.
Nincs szükséged arra, hogy örökösen ellenkezz és lázongj -
sem szüleid ellen, sem tanítóid ellen, sem a fennálló erkölcsök ellen.
Az élet jó rendjei elleni lázadás éppen úgy megfoszt szabadságodtól, mint a vak engedelmesség.
Én, a mindenható Isten, a te mennyei Atyád vagyok.
Megengedheted magadnak azt, hogy a szeretet rendjébe illeszkedj és így nyerd el a szabadságodat.
6. Hatodik parancsolat
Én az úr vagyok, a te Istened: ne ölj!
Nincs szükséged arra, hogy embertársadat konkurenciának tekintsd -
akit minden áron meg kell előznöd, akit szakmailag, politikailag vagy személy szerint >>ki kell nyírnod<<.
Az ilyen magatartás nem arról fog tanúskodni, hogy erős és belevaló vagy, hanem arról, hogy gyenge vagy és gyáva.
Én, a mindenható Isten, a te oltalmazód vagyok.
Megengedheted magadnak, hogy embertársadat élni segítsd.
7. Hetedik parancsolat
Én az úr vagyok, a te Istened: ne paráználkodj!
Nincs szükséged arra, hogy >>kitombold magad<< -
sem ocsmány beszéddel, sem fülledt, nappali álmodozással, sem önkielégítéssel, sem úgy, hogy másokat saját ösztöneid kielégítésére kihasználsz.
Ne foszd meg magad a szerelem karikatúrái által a szerelem tiszta örömétől!
Én, a mindenható Isten, a te boldogságod szerzője vagyok.
Megengedheted magadnak, hogy várj arra a társra, akit én rendelek neked.
8. Nyolcadik parancsolat
Én az úr vagyok, a te Istened: ne lopj!
Nincs szükséged arra, hogy becstelen úton gazdagodj meg -
sem lopás által, sem üzleti csalás által, sem azzal, hogy akár felebarátodat, akár az államot megcsald ..
Amennyit ilyen úton szerzel, ugyanannyit veszítesz is önbecsülésedből és békességedből.
Én a mindenható Isten, gondoskodom rólad.
Megengedheted magadnak, hogy adj, ahelyett, hogy végy.
9. Kilencedik parancsolat
Én az úr vagyok, a te Istened: ne hazudj!
Nincs szükséged arra, hogy az igazságtól eltérj -
sem azért, hogy embertársadat befeketítsd, sem azért, hogy kudarcodat leplezd, sem önnön kényelmed érdekében, sem pedig azért, mert mások úgy óhajtják.
A hazugság az emberi együttélést hosszú távon pokollá teszi.
Én, a mindenható Isten, bízom benned.
Megengedheted magadnak, hogy te is bízz másokban, és bizalmat ébressz bennük.
10. Tizedik parancsolat
Én az úr vagyok, a te Istened: ne irigykedj!
Nincs szükséged arra, hogy irigykedj -
sem a mások vagyonára, sem a mások tudására, sem a mások jóságára, sem a mások sikereire.
Ha a másét irigyeled, megfosztod magad attól, hogy örülj a sajátodnak.
Én, a mintaható Isten, minden jónak adományozója vagyok.
Megengedheted magadnak, hogy örülj annak, ami a másé