A KITILTOTT ISTEN VÁLASZA
Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviselőit: Ha van Isten,
miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja
világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket?
Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre:
Az ismert amerikai lelkész, Billy Graham leányával, Anne Grahammel
készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson
riporternő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel
kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?
Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:
Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek
óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és
távozz az életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott.
Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha
egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén?

O Hare (akit meggyilkoltak) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az
iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.
Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát
iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd
felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben.
Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a
gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük
megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett).
És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt
mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha
nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az
iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a
diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és
semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt
mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt
végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek.
És azt mondtuk, rendben.
Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg
fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak,
és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk,
rendben.
Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt
mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha
elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem
számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg
van munkánk és a gazdaság jól működik.
Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen
gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket
elérhetővé tette az interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad
szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.
És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv- műsorokat és
mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott
szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek
bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a
gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat
dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz
hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd
menjenek.
Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a
gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és
rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az
idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és
keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok
köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt
aratja.
"Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek
az osztályban? Tisztelettel: egy Érintett Tanuló"

És a válasz?
"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten."

Furcsa, milyen egyszerű az embereknek kivetni, kidobni Istent,
zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak,
miért megy a világ a Pokolba.
Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de
megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki
"Hiszek egy Istenben", miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén
hisz az Istenben!
Furcsa, hogy milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire
nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek
ezreit és azok bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról
szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják,
mielőtt továbbítanák.
Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok
szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való
nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken. Furcsa,
hogyan lehet valaki Krisztusért lángoló vasárnap és láthatatlan
keresztény a hétköznapokban.
Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint az,
hogy mit mond Isten felőlem! Gondolkozol?
Add tovább az üzenetet, ha úgy gondolod, hogy megéri! Ha nem, akkor
csak szabadulj meg tőle. Senki sem fogja megtudni, hogy ezt tetted.
Azonban, ha kidobod ezt az elmélkedést, akkor ne panaszkodj arról,
hogy milyen rossz bőrben van ez a világ!