Gondolatok Istenről
,,Isten nem fogja megkérdezni, milyen autón jártatok,
csak azt, hogy felvettetek-e olyanokat, akiknek nem volt kocsijuk.

Isten nem fogja tudakolni, hány négyzetméteres villában laktatok,
csak azt, hány ember előtt állt nyitva az otthonotok.
Istent nem fogja érdekelni, hány terítőtök volt a szekrényetekben,
csak az, hány embernek segítettetek, hogy terített asztala legyen.

Isten kérdése nem az lesz, milyen magas fizetést értetek el,
hanem hogy feladtátok-e személyiségeteket, hogy elnyerjétek azt.
Istennek közömbös, milyen beosztásig emelkedtetek,
ám érdekli, hogy képességeitek legjavát mozgósítottátok-e
feladataitok végzése során.

Isten nem kérdi majd, hogy hány barátot szereztetek,
csak azt, hányan neveznek meg titeket barátjukként.
És azt sem kérdi majd, milyen környéken laktatok,
csak azt, vajon segítségére voltatok-e a körülöttetek lakóknak.

Isten előtt mindegy, milyen volt a bőrötök színe,
ám cseppet sem mindegy, milyen volt a jellemetek!

Isten nem tudakolja majd, miért kerestétek oly hosszasan a megváltást,
csupán mennyei helyekre vezet és semmiképpen sem a pokol kapujához!

És aligha érdekli, hány példányban sokszorosítottátok a fentieket,
csak az, hogy ugyan miért röstelltétek a barátaitok kezébe adni...''

Mi a szeretet ?
Mi is a szeretet, tudom? nem tudom? lehet hogy értem? nem értem!
Naponta, óránként percenként találkozunk ezzel a gondolattal.
Szeretnék szeretni, de nem tudok. Mi a szeretet? Hogy kell szeretni?
Én nagyon szeretem. Én mindenkit szeretek! Csak. - De. - Talán. - Lehet.
Ugye, hogy nem tudsz szeretni...!?
Szabad akarat. (teremtéskor szabad akarattal lettél megáldva, mint Istenből
kivált szikra)
Elfogadás. (ha szabad akarattal vagy megáldva, mint mindenki, egyet tehetsz: el
kell fogadnod.)
Rend. (ha az előzők működnek - benned - ekkor alakul ki a rend)
Egység. (a hármasságot követi az egység)
Teremtő . (a négyesség teremtő erőt hoz számodra)
Eggyé válás. (beléphetsz az egybe, melyet követi a)
Teljesség. (itt vagy Istennél, a szikra megérkezett)
Istentől lettél. Istenné lettél, mert Isten maga a szeretet. Testvérem! Tudsz szeretni?

Kor.II.5:7…” Mert hitben járunk nem látásban !”
A keresztyén ember általában tudatában van annak, hogy Isten törődik vele, de mikor Isten elkezd bennünket felhasználni vállalkozásaiban, szánalmas képet vágunk, próbákról és nehézségekről beszélünk. Holott Isten egész idő alatt a kötelességünket végezteti velünk csupán, jelentéktelen emberekkel „.Mert ha mindent megteszünk is csupán csak rest szolgák vagyunk „Senki nem szeretne szellemileg jelentéktelen lenni, ha segíteni tudna magán. De elvégezhetjük – e kötelességünket, amikor Isten már bezárta az üdvösség kapuját ? Sokan keresztyének közül mindig szeretnének dicsfényben kivilágított szentek lenni, már itt e földi életben Túláradó ihletettséggel, hogy Isten angyalai folyton velük foglalkozzon csupán. Az aranyba metszett szent nem jó semmire nem igazi, nem alkalmas a hétköznapi életre, egyáltalán nem hasonló Istenhez. Pedig” Isten az Ő képére és hasonlatosságára formálta az embert. „ Mi itt a földi életben férfiak és nők vagyunk, nem földre szállt angyalok, hogy elvégezzük a munkát a világon, mégpedig azzal a végtelen hatalommal végezzük el, amely szembe tud nézni a nehézségekkel, hiszen felülről születtünk. „Mer mindent néktek adott az én Atyám!” Ha megpróbáljuk vissza idézni az ihletettség ritka pillanatait, ez annak a jele, hogy nem Istent magát keressük. Bálványunkká lettek azok a pillantatok amikor Isten jött és beszélt hozzánk, és makacskodunk, hogy tegye meg újra, holott Isten azt kívánja,hogy hitben járjunk. Sokan keresztyének közül leheveredve megállapítják, „ Addig mitsem tehetnek, míg Isten nem jelenik meg nekem ,” Nem fog megjelenni, és ihletettesség nélkül kelünk majd fel megint anélkül, hogy Isten csak átfutóan is érintett volna. De azután meglepődünk : „ Ó, hiszen Ő egész idő alatt itt volt és én nem is vettem észre !”
….” Lábnyomok…”!
Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam, s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk : Két pár lábnyom a parti homokon,ahogy Ő mindi9g ott járt velem.
De ahogy az út végén visszanéztem, itt – amott csak egy pár láb nyoma látszott, éppen ahol az életem próbás,nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz : „ amikor életem kezedbe tettem, s követődnek szegődtem Mesterem, azt ígérted, soha nem hagysz el engem, minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve,a legnehezebb úton, legkínosabb napokon át mégsem látom szent lába nyomát ! Csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen. Elhagytál a legnagyobb ínségben ?
Az Úr kézenfogott, szemembe nézett : „Gyermekem, sose hagytalak el téged ! Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy pár láb nyomát , mert s a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordoztalak ! / németből : Túrmezei Erzsébet ford./
Ne a ritka pillanatoknak éljünk ! Azok csak meglepetések. Isten megérint majd minket sugallatával, amikor látja, hogy már nem vagyunk abban a veszélyben, hogy az elfordítana minket tőle. Nem kell szabályt csinálnunk a sugalmazás pillanataiból !
Szabályunk a kötelességteljesítés

Ki-ki a maga helyén!
Gyöngyike nagy igyekezettel a késeket tisztította. Közben halkan dúdolt egy éneket.
E bűnös világnak sötét éjjelén Ki-ki világítson a maga helyén.”
- Mit bajlódsz annyit a késekkel? – kérdezte Márta.
- Mert az én helyemen így világíthatok – felelte vidáman Gyöngyike. – Hiszen tudod: „Ki-ki világítson a maga helyén” és én minden tőlem telhetőt megteszek.
- Én nem pocsékolnám így az erőmet – mondta Márta – úgy sem veszi észre senki.
- De Jézus látja – mondta Gyöngyike és újból énekelt: „Ki-ki világítson a maga helyén”.
- Ha ez a gyermek minden tőle telhetőt megtesz – mondta magában elgondolkozva Márta – én is vigyázok munkámra. Ha az Úr látja a késeket, látja azt is, hogy sütöm ki a húst. És kiválóan készítette el.
- Márta, ma a húst különösen jól sütötted ki – mondta Emma.
- Gyöngyikének köszönhetem – felelte Márta örömtől kipirult arccal és elmondta a kések történetét. Emma éppen ruhát vasalt a testvérének. Fáradt és ideges volt. Ilonkának ugyan mindegy, hogy milyen lesz; sietek vele – gondolta. De mikor meghallotta a kések történetét, igyekezett a lehető legszebben kivasalni.
- Milyen szépen vasaltad ki a ruhámat! – mondta Ilonka.
Emma nevetve felelte:
- Gyöngyikének köszönheted.
Ilonka barátnője állított be. Társaságba hívta őt.
- Nem mehetek – felelte Ilonka – Bibliaórára kell mennem, mert ott van a helyem.
- Hogy értsem ezt, hogy ott a helyed? – Erre Ilonka elmondta neki Gyöngyike késeinek történetét. Barátnője elgondolkozva szólalt meg:
- Nos, ha nem akarsz velem jönni, akkor én megyek veled.
- Nagy segítségünkre voltak ma az éneklésnél – mondta az igehirdető hazafelé menet. – Nem is gondoltam, hogy eljönnek.
- Gyöngyikénk indított erre – mondta Ilonka. – Ő mindig a lehető legjobbra törekszik, még akkor is, ha csak evőeszköz-tisztításról van szó. - És még egyszer elmondták a történetet.
- Mégis bemegyek ide még egyszer – mondta az igehirdető, miközben megállt egy kis szegényes ház előtt. – Tegnap ugyan azt gondoltam, semmi értelme, de mégis, meg kell tennem minden lehetőt.
A házban egy beteg feküdt. Sokszor próbáltak már vele beszélni, mielőtt meghal, az egy szükséges dologról, de a beteg hallani sem akart róla. Most a látogató azzal állított be, hogy egy kis történetet akar elmondani neki. És Gyöngyikéről beszélt neki, a késeiről, a maga kis helyéről, és arról a vágyakozásról, hogy mindig a tőle telhető legjobbat tegye, és Jézus világíthasson az ő kicsi helyén; meg arról, hogy mi minden lett ebből egy nap alatt.
A beteg a szemeit törölgette és csendesen megszólalt:
- Én mindig csak füstölgök az én helyemen, ahelyett, hogy világítanék. Szeretném végre igazán megtalálni a helyemet. Gyöngyike Jézusa nekem is segít majd.

Így Gyöngyike sok jót tett azon a napon anélkül, hogy tudott volna arról. A Szentlélek így hoz elő kis dolgokból is sok áldást. Másnap reggel ismét rendesen végezte a munkáját és vidáman énekelte:

Jézus szól: világíts szép ékesen,
Mint a kicsi lámpa, tisztán fényesen,
E bűnös világnak sötét éjjelén
Ki-ki világítson a maga helyén.
Persze olyanok is voltak, akik semmibe se vették Gyöngyike késeinek történetét, de ez mit sem változtat azon, hogy amit Gyöngyike az Úrban cselekedett, abból észrevétlen hatások áradtak ki hívők és hitetlenek felé egyaránt, anélkül, hogy Gyöngyike csak egyet is észrevett volna belőle. Voltak, akiknek áldásra volt, másoknak ítéletre hozott az, hogy semmibe se vették.
És te? Kettő közül vajon melyik vagy te ?