myjesus

isten jól sikerült alkotása vagyok. elvégre rögtön bőrkötésben adott ki.

élelmiszerosztás. nagyon szép, na meg látványos cselekedet is ötszáz embert ellátni több kiló kajával. ez látszik kívülről. mi azonban belül vagyunk. számunkra így néz ki: megpróbálunk nem rosszindulatúak vagy rasszisták lenni, mégis, reggel, a nyitás előtt, a „biztonság kedvéért” az ajtó előtt várkozó ötszáz emberre kihívjuk a rendőrséget. kordonokat építünk, könnyelműen asztalokból, amit a nap folyamán simán eltolnak. hogy gyorsabban haladjon a sor, a nyolcféle élelmiszerre kiállított nyolcféle papírt nyolcan írjuk (név, cím, rászorultági kategória). délelőtt tíztől este hatig, étlen-szomjan (vagyis kaptunk egy kólát, hála marcellnek), mosdóba való kimenetel nélkül, folyamatos írással, korrekten.

sokan azt sem tudják, melyik a személyi igazolványuk, vagy ripityára törve, szilánkokban teszik eléd. jópáran kimennek, magukhoz vesznek egy másik személyit, és újból sorban állnak csomagért, totál hülyének nézve minden szeretetszolgát, és vannak, akik hőbörögve árulkodnak nekünk, és szidják ezen csalók édesanyját… szájukból nem apad el a panasz. „miva’? ennyit kell irkálni egy kis segélyért? (nyolc aláírásról van szó). nem érti meg, nekem öt gyerekem van, és kiszúrja a szemem ennyi kajával? édesség nincs? mert a kekszet nem szeretem! reggel kilenc óta itt vagyok, felfogta? én egy szívbeteg asszony vagyok, nem tudok ennyit várni egy kis kajáért… majd bemegyek én a főnökükhöz, mer’ ismerem, oszt megmondom neki, milyen emberek is maguk! na, ide se jövök többet!” (mondtam magamban, jobb is lesz az nekünk... de vajon mit mondott volna jézus? biztos nem ezt.) őszintén szólva, a szívemben nyoma sem volt a szeretetnek, csak nőtt, nőtt bennem a feszültség, a düh, az indulat. a gyűlölet, talán. amikor átvettem a gombás körmöktől elcsúfított, vörösre fagyott kezekből a személyi igazolványt, vagy amikor minket, valamit is adókat szidalmazott az a fogatlan száj, amikor felforult a gyomrom a hónapok óta nem fürdött test szagától, akkor bizton állíthatom, hogy nyoma sem volt bennem a jézusi szeretetnek.

este fél hatkor elindultam, hogy egyek valamit, és odaérjek a syma csarnokba a michael w. smith koncertre, amelynek jegyeit reggel előrelátóan betettem a táskámba. totál leszívott aggyal vánszorogtam el erre a keresztény koncertre, örülni annak, hogy jézus lett életem ura... noha tudom, mert ma (is) bebizonyosodott, hogy csak szerettem volna jézus lába nyomában járni, az ő szeretetét közvetíteni. valójában nem csak, hogy nem követem őt, de az árnyékát is csak kellő távolságból van jogom nézni.

nekem, de nem rólam szólt a starfield nevű előzenekar dala:

"ha teljesen egyedül vagyok, ha mindenki elhagy is, ha az arcomba köpnek, ha gyűlölik a fajtámat, én akkor is felkelek, a szeretetért élek, és válaszolok a hívásra, mert tűz vagyok, és áradás. ha a világ harcban is áll, és eltűnt a kegyelem, amikor az éhező holtan esik össze, míg a gazdag él tovább, én felkelek, és a szeretetért élek. kitárt kezekkel várok rád, istenem, és azért élek, hogy igazságodat hirdessem."

„elgondoltalak, megformáltalak, nőnek teremtettelek, hogy hordozd szépségemet. a szívemből egy részt adtam neked, hogy szebbé tedd vele az életet, bárhová mégy, melegséget vigyél, mint nap az égen. ékkövem vagy, szépségem vagy, erőm és hűségem adtam neked. ékkövem vagy, szépségem vagy, törékeny virágom vagy. a kertemben öntözlek, törékeny virágom vagy, akit féltőn szeretek.”

ez lett a huszonkettedik baptista nőkonferencia dala. a dal a fotók vetítésével, csodás zenészekkel előadva könnyeket csalt a szemembe, de szerintem így volt ezzel mind a háromszázharminchárom konferenica-résztvevő, a százötven debcereni vendéglétóval együtt. a péntektől vasárnapig tartó összejövetel hullámzó volt, legalábbis számomra. egy átlagos, nem kifejezetten magasröptű tanítás után kiállt egy néni, és úgy éreztem, leszállt a menny. tíz percig beszélt csupán, de amit mondott, azt soha nem fogom elfelejteni. „kedves testvérnők! isten négy gyermeket ajándékozott nekünk, ebből kettőt sajnos vissza is vett. az életben maradtak közül a leányom siketnéma, a fiam mozgássérült. a lányom megedződött az évek során a nehézségekben. istenhez közelálló, hívő ember lett. a fiamat féltettük, óvtuk, ő egy kicsit jobban ránk van szorulva, de isten kiigazította nevelésben elkövetett hibánkat, és ma már ő is önálló. hét éve tudtuk meg, hogy a férjem rákos. azóta is járjuk a kórházakat, ahol a férjem mindig elmondja betegtársainak, hogy isten csodálatos. az úr meg tud gyógyítani, de ha nem teszi is, a férjem kész arra, hogy hazamenjen az ő teremtőjéhez. csodás életet adott isten. ha járom az országot, mindig eszembe jut, hogy itt is tudtunk szolgálni, ott is segítettünk. az úr hatalmasan megajándékozott minket.” nem tudom, tudnék-e egy ilyen életre ajándékként tekinteni… ő tudott, hála istennek.

délután nagyon érdekes szemináriumok voltak, alig tudtam választani. volt előadás fiatal házasoknak, lelki növekedésre vágyó időseknek, tartottak lelkigondozást, kiscsoportot az egészséges életmód jegyében, de én végül a kreatív evangelizációra ültem be. arról volt szó, nőként hogyan lehet a hitről beszélni kreatív női alkalmak alatt, mire kell ügyelni, hogyan kell megszervezni egy ilyet. közben készítettünk egy fotóalbumot a fóti lelkipásztorné irányításával (aki egyébként egy tündér, nekem nagyon szimpatikus volt a személye, a tanítása, az, ahogy bánt velünk). este előadásokat hallhattunk az idén négyszáz éves európai baptizmus nőalakjairól (hm, hmm... voltak ugyanis, nem kevesen…), és egy misszionárius leány is megosztotta velünk tapasztalatát arról, hogyan szolgált két évig egy hajón, amelynek utasai, többek között ő is, huszonnégy országba jutott el ételt osztva, iskolát építve, jézust hirdetve. számomra ezek maradtak meg, égtek be szívembe, raktározódtak el elmémbe életem első baptista nőkonferenciájáról.

képeket is mutatok (főleg a konferencia idején kiállított foltvarrós munkákról):

baptista nők konferenciája 2009

egy elfuserált vizsga és egy sikeresebb palacsintasütés után szerettem volna felhangolni magam. :) elkezdtem hát olvasni egy könyvet, amely az ima és a lelki alkat kapcsolatáról szól. terveztem hosszabban írni róla, de nincs rá időm, így kimásoltam a harmat kiadó recenzióját (domján adrien írta, akit egyébként ismerek még azokból az időkből, amikor a katolikus igen c. lapba írtunk). amit én tennék hozzá, az az, hogy ez a remek könyv az elején bővebben ír a lelki alkatokról, jellemzőikről, ami tök jó, egyértelmű, lényegre rátapintósos. a leírás alapján én a gondolkodó tipusba tartozom (nem röhögni!). olyan igaz dolgokat ír le, hogy leesett az állam. egy gondolkodó valakinek a gondolataira kíváncsi, lehet, hogy évek múlva nem emlékszik az illető nevére (ez egy érzelmes tipussal nem fordulhatna elő), de a gondolataira, arra, hogy mit mondott, biztos emlékezni fog. „a gondolkodó tipus ésszerűen gondolkodva közelít istenhez. neki nem az a fontos, hogy érezze isten jelenlétét, hanem az, hogy új gondolatok árja öntse el, amikor imádkozik. még füzetet is vezet, amibe följegyzi ezeket a felfedezéseket (vagy blogot ír?)”. találó, döbbenetes, nagggyon jó. de íme a recenzió:

„kell-e mindenkinek imádkozni? mindenkinek ugyanúgy kell imádkozni? ilyen és ehhez hasonló kérdéseinkre pablo martínez vila imádság és lelki alkat című könyvében találtam válaszokat. a spanyol származású hívő pszichiáter a pszichológia oldaláról közelíti meg az imádság témáját. a temperamentumok szerinti imádság bemutatásával véget vet sok fölösleges lelkifurdalásnak, önmarcangolásnak. "vérmérsékletünk, személyiségünk és pillanatnyi körülményeink nem akadályok, hanem kiegészítők, amelyek egyéni hitéletünknek megkülönböztető jelleget adnak" - hangzik a bátorítás azok felé, akik elégedetlenek imaéletükkel. a gondolkodó, az érző, az intuitív és az érzékelő típusú imádkozók bemutatásával, nehézségeik és előnyeik kiemelésével tudatosítja bennünk, milyen erőforrásokkal rendelkezünk, illetve milyen veszélyekkel kell szembenéznünk.

a szerző kitér olyan gyakori pszichológiai ellenvetésekre is, melyek megkérdőjelezik az imádság értékét, jelentőségét, mint például: az imádság pusztán önszuggesztió, az imádság előre meghatározott reakció, az imádság gyerekes illúzió, továbbá párhuzamot von a keresztény imádság és a keleti meditáció közt, kiemelve a különbségeket. a könyv erénye, hogy mindvégig hangsúlyozza: az ima nem teljesítmény, célja nem az, hogy jól járjunk, vagy, hogy jól érezzük magunkat, ez legfeljebb velejárója. az ima: találkozás és együttlét istennel. az imát, mint egzisztenciális gyógymódot állítja elénk, amelyben a gyógyulás legfőbb eszköze egy igazi kapcsolat, ahol a "szeretett személlyel együtt lenni a kommunikáció legmagasabb formája."

zsoltárok 139:1 „uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.”

volt egyszer három fa. egymás mellett nőttek az erdőben, jó barátok voltak. egy napon elmondták egymásnak, mik szeretnének lenni, ha majd nagyok lesznek. „ha felnövök, faragott kincsesláda szeretnék lenni, teli ragyogó drágakövekkel” - mondta az első fa. „ha felnövök, hatalmas hajó szeretnék lenni – mondta a második. a királyt, a kapitányt, vagy egy nagy kutatót viszek majd.” a harmadik fa közben az ágait rázta. „én egyáltalán nem szeretném, hogy feldolgozzanak - mondta. - szeretnék itt maradni, ahol vagyok, és minden évben egyre magasabbra nőni, hogy én lehessek az erdő legmagasabb fája. ha aztán rám néznek az emberek, látják, hogy istenre mutatok.”

teltek-múltak az évek, és egyszer csak három favágó érkezett az erdőbe. ”végre! - kiáltott fel az első fa, amikor az első favágó kezdte kivágni őt. - most fog valóra válni az álmom, hogy kincses ládika leszek.” „remek! - kiáltotta a második fa, amikor a második favágó őt kezdte kivágni. - most megvalósulhat az álmom, hogy vitorlás hajó legyek.” „jaj, ne! - kiáltott fel a harmadik fa, amikor a harmadik favágó őt kezdte kivágni. – így már nem tudom többé isten felé irányítani az emberek tekintetét.”

a favágók elvitték a három fát, amelyek közül kettő számára sokat ígérőnek nézett ki a jövő. de nemsokára mindhármuknak el kellett temetniük az álmaikat. ahelyett, hogy szép kincses ládikát faragtak volna belőle, az első fát állatoknál használatos etetővályúvá dolgozták fel. kecses vitorlás helyett egyszerű halászcsónak lett a második fából. a harmadik fából pedig semmi sem készült. csak gerendát fűrészeltek belőle, és otthagyták az építőmunkás kertjében.

évek teltek el. a három fa lassacskán megtanult együtt élni széttört álmaival. egy hideg, téli estén aztán egy csapásra megváltozott az első fa élete. egy csecsemő született ezen az éjjelen. nem egy közönséges gyermek. angyalok énekeltek. pásztorok és királyok jöttek, hogy meglátogassák. amikor az első fa felfogta, mi is történt, szíve megtelt örömmel. „mégiscsak megvalósultak az álmaim – mondta. nem raknak ugyan tele arannyal és drágakövekkel, de én ringattam a világ legnagyobb kincsét.”

telt-múlt az idő, és egy napon végre megváltozott a második fa élete is. kint volt éppen a tó közepén, amikor szörnyű vihar kerekedett. erősen fújt a szél, és olyan magasra csaptak a hullámok, hogy a kis csónak már azt gondolta, el fog süllyedni. ám ekkor valami hihetetlen dolog történt. a rajta tartózkodó férfiak egyike felállt. ”hallgass el!”- mondta, és a hullámok engedelmeskedtek neki. amikor a második fa megértette, mi is történt, ujjongani kezdett. „mégis csak megvalósultak az álmaim - mondta. - nem szállítottam ugyan nagy felfedezőt, de a legnagyobb királyt vihettem.”

nem sokkal ezután a harmadik fa élete is megváltozott. jött egy ács, és elvitte magával. megrökönyödésére azonban nem valami szép dolgot készített belőle, még csak nem is valami hasznosat. ehelyett durva fakeresztet ácsoltak belőle.” az a fajta kereszt ez, amit a katonák használnak bűnözők kivégzésére.” - gondolta a fa rémülten. valóban a vesztőhelyre vitték. ott a dombtetőn rászögeltek egy halálra ítélt férfit. nem egy szokásos bűnöző volt, akinek a saját bűntettei miatt kellett bűnhődnie. igazából ártatlan volt. jézus krisztus volt ő, isten fia, aki a világ bűneiért halt meg.

amikor a harmadik fa rájött, mi is történt, ujjongott a szíve az örömtől. „mégiscsak megvalósulnak az álmaim - mondta. - nem leszek ugyan a legmagasabb fa az erdőben, de ettől a naptól kezdve, mint jézus krisztus keresztje, újból és újból istenre irányítom majd az emberek tekintetét.”

néha úgy látszik, a dolgok nem úgy sikerülnek, ahogy szeretnénk. de tudhatjuk, hogy istennek terve van velünk. ha benne bízunk, nagyszerű ajándékokat kaphatunk tőle. végül mindhárom fa megkapta, amiről álmodott, csak nem úgy, ahogy előre elképzelték. nem mindig tudjuk, istennek milyen terve van velünk. de azt tudhatjuk, ha az ő útjai nem is a mi útjaink, akkor is minden a javunkra szolgál. (róma 8:28)

régen nem áztam-fáztam már annyit, mint ezen a hétvégén a westend tetején. soul & gospel fesztiválon voltunk, és gyakorlatilag mindkét nap szakadt az eső. a tetőkert még így is megtelt, rengetegen voltunk, és, hála a szervezők előrelátásának, (és a kétszázötven forintért árult esőkabátjuknak) nem áztunk el teljesen, és nem kellett idejekorán hazafelé venni az irányt.

nálam a tuti befutó a bpa gospel team volt, de pintér béla is odatette magát, főleg, mikor megénekeltette a közönséget, majd egyszerűen lesétált a színpadról. a dalt a közönség fejezte be, az üres színpad előtt. a csönd egy másodpercre kézzel tapintható volt. ezt a két gyöngyszemet hoztam el a koncertről:

néha azért még mindig félek. a szívem mélyén tudom és érzem: alaptalanul. mégis: félek. hogy nekik lesz igazuk. hogy végül elbukom, hogy éhenkórász leszek, hogy joguk és alapjuk lesz kimondani felettem: „na, látod, én megmondtam. senki voltál, vagy és maradsz, semmit sem értél el ebben az életben.” félek. hogy nem képviselem előttük istent úgy, ahogy szeretném… úgy, ahogy ő szeretné. félek, hogy kiderül, hogy tényleg az istenteleneknek áll a világ, és a hívők valóban „ugyanolyan gonoszak, mint bárki más, csak ők képmutatóan a bibliába kapaszkodnak.” félek, hogy nem tudom majd kihúzni a szívemből a fájdalmas mondat-tőröket („és milyen értelmetlen dolgot csinálsz még a teológia után? díjbirkózó leszel?” „mennyit fizetnek a tolmácsolásért? mert dolgozni itthon is lehet ingyen!”). félek, hogy nem tudok megbocsátani dolgokat azoknak, akik elvileg engem a legjobban szeretnek a földön. félek. pedig ezt olvasom:

példabeszédek 29:25 „az emberektől való félelem tőrt vet; de aki bízik az úrban, kiemeltetik.”

példabeszédek 3:25 „ne félj a hirtelen való félelemtől, és a gonoszok pusztításától, ha eljő; mert az úr lesz a te bizodalmad.”

reggel munkába menet megvettem a praktika magazint. kérdezi tőlem a kollégám: „vannak benne pünkösdre elkészíthető tárgyak?” talán ő maga is megrőkönyödött kérdésétől, de én bizonyára. „mire gondolsz, kérlek?”-nyögtem ki végül. „hátööö, igen, valójában nem is tudom.”

új szerelmem a foltvarrás. a varrógép kattogása, a színek kavalkádja, az anyagok tapintása elbűvöl. könyvekből és egy osztálytársam hathatós segítségével, lépésenként fedezem fel a patchwork rejtelmeit. (második munkám fotóját lásd itt...)

a foltvarrás történetéről azt lehet olvasni a neten, hogy az első telepesek „vitték ki” amerikába. úgy tudom, hogy ezek az első telepesek azon baptista hívők, és egyéb kis egyházak tagjai voltak, akiket országról országra üldöztek ki lakóhelyükről - hitük miatt. először eljutottak hollandiába és angliába, majd ott hajóra szálltak, magukkal cipelve családtagjaikat, mély hitüket, rongyosra olvasott bibliájukat, és kevéske földi értéküket. a szegénység vitte őket kényszermegoldásokra: régi anyagokból varrtak újat, minimális alapanyagokból főztek jót, és szomorú életüket hangolták fel istent dicsérő dalokkal.

nagyon örülök, hogy így, ezzel az új hobbyval részese lehetek ennek a hatalmas örökségnek, gazdag múltnak, amit harcos hittestvéreim képviseltek. úgy érzem, hogy első huszonöt évemben egy vékony törzsű faként laza talajba voltam elültetve, három éve azonban gazdag, kincsekkel teli, dús talajba plántáltak, hogy erősödhessem, és ez a talaj: jézus. már közös a földem mindazokkal, akik éltek-haltak istenért, a biblia igazságáért, és értékes kéznyomukat hagyták itt, ezen a földön.

máté 15:13 „minden plánta, a melyet nem az én mennyei atyám plántált, kitépetik.”

prédikátor 3:2 „ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, ami ültettetett.”

isten - még mielőtt az embert megteremtette volna - mindent biztosított részére. elválasztotta a sós vizet az édestől, megalkotta a szárazföldeket, kerteket ültetett, állatokat és halakat teremtett. isten ahhoz is segítséget ad, hogy az ennivalók miben jótékonyak egészségünkre nézve.

sárgarépa

egy szelet sárgarépa úgy néz ki, mint egy emberi szem a sugárirányú vonalakkal. a tudomány ma  már tudja, a sárgarépa nagyszerűen feljavítja a szem vérkeringését  és működését.

paradicsom

a paradicsomnak négy kamrája  van és piros. a szívnek négy kamrája van és piros. a kutatások azt mutatják, hogy a paradicsomok tele vannak lycopine-okkal, ami igazi táplálék a vérnek és
a szívnek. (lycopine: antioxidáns,  hatása erősebb a c -vitaminnál, lassítja a sejtek  öregedését)

szőlő

a szőlők fürtökben lógnak,  formájuk, mint egy szív. a szőlőszem olyan, mint egy vérsejt. a mai kutatások szerint a szőlő élénkíti a szívet és  a vért.

dió

a dió olyan, mint az agy, jobb és bal  félteke, a kisagy és a nagyagy. a gyűrődések és a behajtások olyanok, mint az agykéreg . tudjuk, hogy a dió jelentősen segíti az agyműködést.

zeller,  kínai kel, rebarbara

a zeller, a kínai kel és a rebarbara  olyanok, mint a csontok. ezek erősítik is a csontokat. a csontok 23 %  szódát tartalmaznak. ezek a zöldségek is 23 % szódát  tartalmaznak. ha nincs elég szóda az étrendedben, a szervezet  kivonja a csontokból és emiatt csontjaid meggyengülnek. ezek az ételek megerősítik a csontvázat.

avokádó

az avokádó, a padlizsán és a körte segítik anyaméh és a méhnyak egészséges működését. hasonlítanak is rájuk. a tudományos kutatások szerint, ha egy nő heti egy avokádót elfogyaszt, egyensúlyban tartja a hormonjait, megelőzi a méhnyakrákot.

füge

a fügék tele vannak magokkal  és párosával lógnak, míg fejlődnek. a fügék elősegítik a spermák  mozgási sebességét és növelik a mennyiségüket, ami kizárja a  magtalanságot.

édesburgonya

az édesburgonya a hasnyálmirigyre hasonlít és ténylegesen egyensúlyban  tartja a szervezetet a cukorbetegség  megelőzése szempontjából.

oliva

az olivabogyó segíti a petefészek egészséges  működését.

narancs

a narancs a grapefruit és az egyéb citrusfélék olyanok, mint a női emlőmirigyek és segítik a mell egészségét és a nyirokmirigy-csomók mellből való eltávozását.

 hagyma,  fokhagyma

a hagyma olyan, mint az emberi sejt. a tudomány mai állása szerint segítik eltávolítani a veszélyes, mérgező és hulladék anyagokat a  sejtekből. könnyeket fakasztanak, amik viszont tisztítják a szemet!

küldd tovább, segíts ezzel is, akin csak tudsz, hisz ez a földi életünk értelme!

-ha szomorú vagy, hívd a jn 14-et!
-ha valaki cserbenhagy, hívd a zsolt 26-27-et!
-ha termékenyebb szeretnél lenni, hívd a jn 15-öt!
-ha bűnt követtél el, hívd a zsolt 50-51-et!
-ha aggódsz valami miatt, hívd a mt 6:19-34-et!
-ha veszélyben vagy, hívd a zsolt 90-91-et!
-amikor istent távolinak érzed, hívd a zsolt 138-139-et!
-ha hitednek erősítésre van szüksége, hívd a zsid 11-et!
-ha magányos vagy, hívd a zsolt 22-23-at!
-ha keserű és kritikus lettél, hívd az 1kor 13-at!
-ha szeretnél megnyugodni, hívd a mt 11:25-30-at!
-ha a világ nagyobbnak tűnik istennél, hívd a zsolt  89-90-et!
-ha honvágyad van, hívd a zsolt 120-121-et!
-ha imáid gyengék és önzőek, hívd a zsolt 66-67-et!
-ha depresszióba estél, hívd a zsolt 26-27-et!
-ha elvesztetted a bizalmadat az emberekben, hívd az 1kor 13-at!
-ha az emberek rosszindulatúnak tűnnek, hívd a jn 15-öt!
-ha elcsüggedtél a munkádban, hívd a zsolt 125-126-ot!

figyelem! ezeket a számokat személyesen hívd, ne valamelyik asszisztenseddel!

minden vonal 0-24 óráig hívható.

felpattantam a buszra. egy csapat kisiskolás gyerek zsizsegett körülöttem. szemben velem egy középkorú ember ült, aki röviden, de határozottan oda-odaszólt a mellette ülő egyik diáknak: „ne mocorogj már, ülj nyugodtan! kanyarodik a busz, kapaszkodj!” a kisfiú pedig rögvest szót fogadott. a férfi egyszer csak jelzett, aztán fogta magát, és leszállt, otthagyva a csapatot. akkor döbbentem rá, hogy mégsem tanár volt, csak egy férfi a buszról, az olyan régimódi apa-típus, olyan „zsigerből” féltő-nevelő, akire a mai gyerekek egyre kevésbé emlékeznek. (hiszen nekik nagy valószínűség szerint már nincs is apukájuk. vagy ha van, akkor nem egy, hanem időnként más-más.)

úgy éreztem, a kisfiú is azért engedelmeskedett olyan automatikusan, mert senki emberfiától nem kapott ennyire vágyott, egyértelmű, következetes, ellentmondást nem tűrő, apai szigorral-szeretettel kiadott utasítást. a mai embernek hiányzik az apakép, az apai szigor (a jó értelemben vett, építő, és nem a destruktív, agresszív), az apa szellemi-pénzügyi-fizikai vezetése, kitartó következetessége. és mivel az emberek általában olyan istenképet alakítanak ki, amilyen az apaképük, elég nagy bajban vagyunk. mert egy gonosz apa képe legtöbbször egy kegyetlen isten képét alakítja ki egy emberben, a szerető, nagylelkű apa melletti felnövekedés pedig azt feltételezi, hogy istenről is egy gondoskodó képet alakít ki az illető. ez persze változhat, mert mindenki rádöbbenhet, hogy isten jó, kegyelmes annak ellenére, hogy az apja nem volt éppen az. de ha egyáltalán nincs apakép, akkor mi fog történni? mit ér majd, ha azt olvassa valaki a bibliában: a ti mennyei atyátok gondot visel rátok? mi az az atya? mi az a gondviselés? húsz év múlva a patchwork-családok leszármazottai (akiknek két anyukája, öt apukája, és féltucat féltestvére van) vajon hogyan fogják elolvasni ezt a részt, és mennyit fognak belőle érteni:

máté 6:8 „mert jól tudja a ti atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.”

máté 7:9-11 „ki az az ember közületek, aki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki? és ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki? ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni,

mennyivel inkább ád a ti mennyei atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!”

ezt a könyvet ajándékba kaptam a kérügma kiadótól azért, mert a blogomon hirdettem a westend tetején megrendezendő soul and gospel fesztivált (május 30-31.). ma mentem el érte (jó sokat gyalogoltam, köszönjük, útvonalterv pont hu), és mivel délelőtt jól levizsgáztam, megérdemlek egy kis pihentető-felemelő olvasást, úgyhogy el is kezdem:

"graham kendrick: a dicsőítés, mint életforma

népénekek - kórusművek, csend - hangos éneklés, térdelve - táncolva, liturgia - kötetlenség. bármelyik típusú istendicsére is áll hozzád a legközelebb, ez a könyv segít abban, hogy felfedezd, mi az, ami tetszésére van istennek, hiszen az imádás neki szól. hogyan válhat a dicsőítés mindennapi életünk részévé? mennyiben határozza meg kapcsolatainkat testvéreinkkel az isten népe körében?

akár dicsőítésvezető vagy, akár a háttérben szolgálsz, ez a könyv azért íródott, hogy segítsen neked legfőbb hivatásod betöltésében... ami isten imádása.

graham kendrick egyike a világ legismertebb keresztény dalszerzőinek és dicsőítésvezetőinek. három évtizedes pályafutása alapján nyugodtan nevezhetjük műfejteremtőnek, hiszen napjaink zenei dicsőítő stílusának egyik legfőbb kialakítója. alapítója a "felvonulás jézusért" világmozgalomnak is, amelybe milliók kapcsolódtak be a '80-as évektől 2000-ig. felvételei, dalai öt kontinens szinte valamennyi egyházában ismertek, használatosak. megnyerő személyisége, hiteles keresztény élete miatt sok zenész példaképe. feleségével és három lányával együtt angliában él.

az utóbbi évtizedekben isten hatalmas munkát végez a dicsőítés területén. új dicsőítő generáció megszületésének lehetünk tanúi, ahol megvalósul az ige:

"szeresd az urat, a te istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből."

a megtérésben, jézus követésében a legnehezebb a megváltozott életmód, erkölcsök, érzések, válaszok, vélemények elfogadtatása a barátokkal, családdal. mert ők legtöbbször nem változnak semmit, aki jézus követésére szánta el magát, az viszont gyökeresen. körülöttünk minden ugyanolyan marad: a szülők tovább gyűlölik egymást és ordítva átkozzák mindazt, amit egykor együtt építettek fel (minket magunkat is beleértve). nem változik meg az alkoholista anya, vagy a fiát/lányát szexuálisan molesztáló apa sem. a jézust szívébe fogadó tehát nem tehet mást, mint néha erőszakkal, tudatosan, határozottan, de felégeti a hidakat maga után: elköltözik, megszakít kapcsolatokat, nem hív, nem keres. ez néha olyan fájdalmas, hogy majd' belehal az újjászületett lélek, de ha nem tennénk meg, abba is belehalnánk. a megtért volt drogos, az egykori prostituált, a depressziós otthoni légkörben felnőtt kötelessége ez: elszakadni, felégetni, újat alkotni, máshogy csinálni, akkor is jézust követni, ha a család, a barátok lenéznek, megaláznak, megszólnak, megvernek a hit gyakorlása miatt. ezeken gondolkodtam a napokban. persze, megerősítést is kaptam, egy (egy engem "hugiként" szólító :)) tesónő által küldött igeversből (mely szerint jézus előre tudta az általam vázolt problémát, sőt meg is válaszolta azt megnyugtatóan):

máté 19:29 „és aki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet.”

márk 10:29-30 „jézus pedig felelvén, monda: bizony mondom néktek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért, a ki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet.”

máté 10:22 „gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megáll, az megtartatik.”

édes drágám szombat reggelre leamortizálódott: valami vírus ledöntötte a lábáról. miután elláttam főtt krumplival, lázcsillapítóval, smecta porral, és sok teával, elmentem iskolába (megkérdeztem, hogy maradjak-e, de elengedett.) most egy kicsit visszaadhattam abból a gondoskodásból, amelyben ő részesített a tavalyi év során.

van egy óra (ööö, több is van, de ez mindig olyan), ahol mindig rádöbbentenek valami újra, valami teológiai tévedésre, amelynek „helyre rakása” nagy lelki élményhez juttat. most arról volt szó, hogy a világi-vallásos irodalom olyan karácsonyi verseket és történeteket kreál, amely azt hangoztatja, hogy szegény jézuska, nem fogadták be sehol, és a hideg jászolban kellett aludnia… még a végén mi sajnáljuk meg őt… és így elvész a karácsony alapüzenete: nem mi vagyunk azok, akik hozzá lehajolunk, akik sajnáljuk őt, a szerencsétlent. hanem éppen ő az, aki hozzánk lehajol, ő az, akinek joga van sajnálni minket, szerencsételeneket. a világ tele van efféle „szép kis” félremagyarázásokkal, s talán ez is az oka annak, hogy az emberek a vallást látják az egészben, nem a valóságos, cselekvő, minket szerető, teremtő istent.

zsoltárok 40:1 „várván vártam az urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.”

without god, our week would be: sinday, mournday, tearsday, wasteday, thirstday, fightday, shatterday. allow god into your life!

isten nélkül így nézne ki egy hetünk: gyászos hétfő, könnyes kedd, szennyes szerda, szomjas csütörtök, küzdelmes péntek, széttört szombat, vétkes vasárnap.

engedd istent az életedbe!

az angyalföldi lídia imaközösség judit személyében háromfőssé alakult, és tegnap megtartotta harmadik imaestéjét. dániel kiszorult a konyhába és a hálóba, mivel mi a nappaliban dicsőítettünk, imádkoztunk, és egy adott igeszakaszról elmélkedtünk. sok téma előkerült, például újfent az is, ami engem már régóta foglalkoztat… hogy az okkult embereknek, akik a sátánnak szolgálnak asztaltáncoltatással, jóslással, halottidézéssel, vagy mások lelkének kiszippantásával, megátkozásával, vuduzással, miért van olyan mély és „durva” szellemi átélésük. persze, tudom a választ, hogy isten nem véletlenül tiltja a fent említett cselekedeteket, mert ezeknek szellemi következményei vannak, (és később garantált pusztulásba vezet ez az út…) mégis, nem könnyű nem irigynek lenni a „földöntúli” élményeik miatt.

(de juli nemrég ezzel vígasztalt meg:

példabeszédek 23:17-18 "ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az urat féld mindennap, mert van még jövendő, és reménységed nem semmisül meg.")

a dicsőítés cd-ről ment, és nem sikerült olyan hangosan énekelnünk, tapsolnunk és julinak ugrálnia, hogy a szomszédok átjöjjenek, ami nagyon nagy örömmel töltött el. :) imádkoztunk a gyülekezeteinkért, a fiatalokért, hogy tudjanak tisztán megmaradni ebben a szexszel (jé, ezt így kell leírni?) teli világban, és legyen türelmük kivárni, míg megérkezik hozzájuk az, akit isten nekik szánt társul. ez egy súlyos kérdés amúgy, mert a két imatársam még egyedülálló, és nehéz a mindennapokban megtalálniuk a szeretetet és az elégedettség érzését.

örülök a lídia imacsoportnak. kezdem érezni, hogy nem az én agyamból pattant ki a csatlakozás gondolata, hanem „ennek így kellett lennie”. vágyom a következő alkalmat, és érzem, hogy isten gyönyörködik abban, hogy van gondunk másokra, a gyülekezetekre, hogy imázzunk és böjtöljünk érte. felemelő. 

úgy hiszem, nem írtam még a közösség nevének eredetét (mely megmagyarázza a logó és a kendők lila színét): lídia egy isten igéjére nyitott, friss hívő asszony volt, aki a házába fogadta a tanítókat nagy szeretettel és alázattal. ez áll róla a bibliában:

apostolok cselekedete 16:14 „egy lidia nevű, thiatira városbeli bíborárús asszony, ki féli vala az istent, hallgata reánk. ennek az úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, amiket pál mond vala. mikor pedig megkeresztelkedék mind házanépével egybe, kére minket, mondván: ha az úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, és maradjatok ott.”

karácsonyra elláttam családomat keresztény ajándékokkal: az uncsitesóm pintér béla cd-t kapott (nem mondom, hogy jobban örült neki, mint az enya cd-nek, de majd idővel…), másik uncsitesóm a „határok a párkeresésben” című könyvvel lett gazdagabb, és odaadtuk a „házasság öt szeretetnyelvét” is. édesapámnak készítettem egy „apalemezt”, melyen szintén felcsendül egy-két keresztény muzsika, és felolvasom neki max lucado: „értékes vagy” című meséjét is. azóta rendszeresen ezt a cd-t hallgatja az autóban. sokszor felhív, és csak azt kérdezi: „ugye, én jó foltmanó vagyok?” anyukám is megjegyezte, hogy de kár, hogy gyerekkorunkban még nem voltak ilyen aranyos, tanulságos mesék (most mondjam el neki, hogy de bizony, voltak?).

az emberek ki vannak éhezve istenre, a tiszta, életigenlő dalokra, mesékre, könyvekre. csak valahogy nem jutnak el hozzájuk. ezért örülök minden olyan kezdeményezésnek, amely elérhetővé teszi ezeket a kincseket: ingyen, bárki számára, elkerülhetetlenül. például a soul & gospel fesztivál, mely 2009. május 30-31-án lesz a westend tetőkertjén. az ingyenes koncertsorozat a város szívében lesz, egy nyüzsgő bevásárlóközpont tetején: nehéz lesz nem észrevenni. aki eljön, élettel teli, reményt keltő, mai, modern dalokat hallhat. dúdolhatja napokig, hetekig, és a hit talán egyszer felváltja a szívében a reménytelenséget, a céltalanságot, a bűnöket és bánatot. legyen így.

2009. május 30., szombat, 17:00-22:00

joy gospel music (h) - kb. 17:00

joany & more gospel (nl) - kb. 18:00

planetshakers (aus) - kb. 20:00

a 2009-es soul & gospel fesztivál egyik kiemelkedő nemzetközi sztárvendége az ausztrál planetshakers lesz. a méltán híres együttes a hillsonghoz hasonlóan dalok tucatjait szerezte, melyek nemcsak a déli kontinensen, hanem az egész világon ismertté váltak. a csapat a fesztivál első napjának főzenekara lesz a westend tetőkerten.

2009. május 31., vasárnap, 17:00-22:00

golgota gospel kórus (h) - kb. 17:00

pintér béla (h) - kb. 18:00

bpa gospel team (h) - kb. 19:00

parachute band (nz) - kb. 20:00

a parachute band új-zéland vezető dicsőítő zenekara, akik a világ minden táján koncerteznek. az együtes az ausztrál hillsong united frissességével és modernségével, ugyanakkor mély lelki tartalmával kívánja megszólítani a fiatal generációkat.

www.ezazanap.hu

megdöbbentően jó reklámmal találkoztam. egy margarint nyomattak benne, amely vigyáz a szívedre, nem emeli a koleszterinszintet, meg miegymás. a narrátor a szívről beszél, hogy (itt van egy csomó gondolat, ami most nem jut eszembe) tartsd közel szeretteidhez, és még, ha kőből van is, vigyázz rá, mert minden, ami te vagy: az a szíved. (www.szeresdaszived.hu)

annyira megható, hogy majdnem megkönnyeztem. mert amit mondott, igaz. sőt, ez a margarinreklám még a bibliában is benne van :)

példabeszédek 4:23 "minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet."

énekórára igyekeztem. felpattantam a buszra, amely egy perc múlva el is indult. egy kisfiúra lettem figyelmes, aki könnyeivel küszködött. anyja kapacitálta, hogy menjen oda hozzá, onnan is jól kilát. de nem, ő az első helyre akar ülni. de ott ülnek, kisfiam, próbálta meggyőzni az anyja. „nem baj, de én oda akarok ülni. szálljon le a néni!”. jajj, fiam, nem száll le a néni, ne legyél már ilyen! „de szálljon le a néni! szálljon le a néni!” majd egy perc hallgatás után „haljon meg a néni, haljon meg!” az anyja lezsibbadt: mit mondtál? megfagyott a levegő. az ajtó nyílt, én nekem le kellett szállnom.

most nem akarok olyan közhelyeket durrogtatni, hogy lám, lám, a nevelés, mert nincs még gyerekem, nehogy már én osszak észt… meg persze, mondanak a gyerekek ilyen butaságokat… de tényleg mondanak? a mi generációnk is telve volt gyűlölettel, az élet fonákságával, halállal, életundorral? az anyámék generációja is ontotta szájából a gyermekektől oly idegen gondolatokat, érzéseket? szerintem nem. le lehet szólni a bibliás embereket, bizony, le. mégis, olyan használati utasításokat ad, amely „egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.” (példabeszédek 3:8). a biblia például arról is ír, hogy ha valamit teszük nappal, abból álom lesz éjszaka, ha horrort nézünk, abból rémálom lesz, ha mesét olvasunk, abból pedig békés szendergés. (prédikátor 5:3 „mert álom szokott következni a sok foglalatosságból; és sok beszédbõl bolond beszéd.”). valamint arról is ír, hogy a szív teljességéből szól a száj, tehát, ami a szívünkben van, az jön ki a szánkon beszéd formájában…

valahogy a mai gyerekeken látszik ez a biblia nélküli élet, nevelés, viselkedés. a biblia-hirdette természetes, elkerülhetetlen elmúlás, halál, gyász messze elkerüli őket, helyette brutális gyilkosságok áldozatairól hallanak, és mindenféle extrém elmúlásáról az életnek (csoda hát, hogy a buszon is ezt hangoztatják?). szoros családi kötelékeket nem élnek meg, melyről a biblia, mint kvázi életcélról beszél, de életük tele van abortusszal, válással, kétapukás, anyuka nélküli családok képével. lehet szidni a bibliás embereket, bigottsággal, régimódisággal vádolni. mégis, inkább legyek ódivatú, mint más halálát kívánó, rémképpekkel teli, céltalan ember.

példabeszédek 4:18 „az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.”

az angyalföldi lídia imaközösség, mely juliból és belőlem áll, két összejövetel után gyarapodni látszik. első alkalommal még beszéltünk is erről, hogy szeretnénk-e, ha növekedne, vagy ketten vigyük a „stafétát”… de aztán nem foglalkoztunk a kérdéssel, elkezdtünk imázni, böjtölni és dicsőíteni istent. viszont nem gondoltuk, hogy a kérdésre ilyen hamar vissza kell térnünk…:

„szia timi és juli!

nem is tudom, hogy kezdjem, úgyhogy szerintem csak belevágok... timi, néha szoktam olvasni a blogd, s láttam legutóbb, hogy julival szokatok összejárni imádkozni lidiákként. azóta már többször eszembe jutott, hogy szeretnék csatlakozni hozzátok, ha befogadtok persze.

nem tudom, hogy ez isten vezetése-e vagy nem, mindenestre egy vágy bennem, ami már többször előjött, s ezért vettem most a bátorságot, hogy megkérdezzem, mit gondoltok. ez számomra tényleg bátorságvétel most, mert ritkán szoktam ilyet tenni. szóval kíváncsian várom, mi lesz ebből… az időpont is jelentős döntő tényező lesz nekem, mert sajnos elég zűrösek mostanában a napjaim.

szeretettel,

judit”

a válaszon nem sokat gondolkodtunk. külön-külön ismertük juditot, így könnyen jött az igen. én amúgy ezt vallom ezzel kapcsolatban (is):

apostolok cselekedetei 5:38-39 „ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz; ha pedig istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt”