myjesus

felpattantam a buszra. egy csapat kisiskolás gyerek zsizsegett körülöttem. szemben velem egy középkorú ember ült, aki röviden, de határozottan oda-odaszólt a mellette ülő egyik diáknak: „ne mocorogj már, ülj nyugodtan! kanyarodik a busz, kapaszkodj!” a kisfiú pedig rögvest szót fogadott. a férfi egyszer csak jelzett, aztán fogta magát, és leszállt, otthagyva a csapatot. akkor döbbentem rá, hogy mégsem tanár volt, csak egy férfi a buszról, az olyan régimódi apa-típus, olyan „zsigerből” féltő-nevelő, akire a mai gyerekek egyre kevésbé emlékeznek. (hiszen nekik nagy valószínűség szerint már nincs is apukájuk. vagy ha van, akkor nem egy, hanem időnként más-más.)

úgy éreztem, a kisfiú is azért engedelmeskedett olyan automatikusan, mert senki emberfiától nem kapott ennyire vágyott, egyértelmű, következetes, ellentmondást nem tűrő, apai szigorral-szeretettel kiadott utasítást. a mai embernek hiányzik az apakép, az apai szigor (a jó értelemben vett, építő, és nem a destruktív, agresszív), az apa szellemi-pénzügyi-fizikai vezetése, kitartó következetessége. és mivel az emberek általában olyan istenképet alakítanak ki, amilyen az apaképük, elég nagy bajban vagyunk. mert egy gonosz apa képe legtöbbször egy kegyetlen isten képét alakítja ki egy emberben, a szerető, nagylelkű apa melletti felnövekedés pedig azt feltételezi, hogy istenről is egy gondoskodó képet alakít ki az illető. ez persze változhat, mert mindenki rádöbbenhet, hogy isten jó, kegyelmes annak ellenére, hogy az apja nem volt éppen az. de ha egyáltalán nincs apakép, akkor mi fog történni? mit ér majd, ha azt olvassa valaki a bibliában: a ti mennyei atyátok gondot visel rátok? mi az az atya? mi az a gondviselés? húsz év múlva a patchwork-családok leszármazottai (akiknek két anyukája, öt apukája, és féltucat féltestvére van) vajon hogyan fogják elolvasni ezt a részt, és mennyit fognak belőle érteni:

máté 6:8 „mert jól tudja a ti atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.”

máté 7:9-11 „ki az az ember közületek, aki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki? és ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki? ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni,

mennyivel inkább ád a ti mennyei atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!”