myjesus

egy elfuserált vizsga és egy sikeresebb palacsintasütés után szerettem volna felhangolni magam. :) elkezdtem hát olvasni egy könyvet, amely az ima és a lelki alkat kapcsolatáról szól. terveztem hosszabban írni róla, de nincs rá időm, így kimásoltam a harmat kiadó recenzióját (domján adrien írta, akit egyébként ismerek még azokból az időkből, amikor a katolikus igen c. lapba írtunk). amit én tennék hozzá, az az, hogy ez a remek könyv az elején bővebben ír a lelki alkatokról, jellemzőikről, ami tök jó, egyértelmű, lényegre rátapintósos. a leírás alapján én a gondolkodó tipusba tartozom (nem röhögni!). olyan igaz dolgokat ír le, hogy leesett az állam. egy gondolkodó valakinek a gondolataira kíváncsi, lehet, hogy évek múlva nem emlékszik az illető nevére (ez egy érzelmes tipussal nem fordulhatna elő), de a gondolataira, arra, hogy mit mondott, biztos emlékezni fog. „a gondolkodó tipus ésszerűen gondolkodva közelít istenhez. neki nem az a fontos, hogy érezze isten jelenlétét, hanem az, hogy új gondolatok árja öntse el, amikor imádkozik. még füzetet is vezet, amibe följegyzi ezeket a felfedezéseket (vagy blogot ír?)”. találó, döbbenetes, nagggyon jó. de íme a recenzió:

„kell-e mindenkinek imádkozni? mindenkinek ugyanúgy kell imádkozni? ilyen és ehhez hasonló kérdéseinkre pablo martínez vila imádság és lelki alkat című könyvében találtam válaszokat. a spanyol származású hívő pszichiáter a pszichológia oldaláról közelíti meg az imádság témáját. a temperamentumok szerinti imádság bemutatásával véget vet sok fölösleges lelkifurdalásnak, önmarcangolásnak. "vérmérsékletünk, személyiségünk és pillanatnyi körülményeink nem akadályok, hanem kiegészítők, amelyek egyéni hitéletünknek megkülönböztető jelleget adnak" - hangzik a bátorítás azok felé, akik elégedetlenek imaéletükkel. a gondolkodó, az érző, az intuitív és az érzékelő típusú imádkozók bemutatásával, nehézségeik és előnyeik kiemelésével tudatosítja bennünk, milyen erőforrásokkal rendelkezünk, illetve milyen veszélyekkel kell szembenéznünk.

a szerző kitér olyan gyakori pszichológiai ellenvetésekre is, melyek megkérdőjelezik az imádság értékét, jelentőségét, mint például: az imádság pusztán önszuggesztió, az imádság előre meghatározott reakció, az imádság gyerekes illúzió, továbbá párhuzamot von a keresztény imádság és a keleti meditáció közt, kiemelve a különbségeket. a könyv erénye, hogy mindvégig hangsúlyozza: az ima nem teljesítmény, célja nem az, hogy jól járjunk, vagy, hogy jól érezzük magunkat, ez legfeljebb velejárója. az ima: találkozás és együttlét istennel. az imát, mint egzisztenciális gyógymódot állítja elénk, amelyben a gyógyulás legfőbb eszköze egy igazi kapcsolat, ahol a "szeretett személlyel együtt lenni a kommunikáció legmagasabb formája."

zsoltárok 139:1 „uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.”