énekórára igyekeztem. felpattantam a buszra, amely egy perc múlva el is indult. egy kisfiúra lettem figyelmes, aki könnyeivel küszködött. anyja kapacitálta, hogy menjen oda hozzá, onnan is jól kilát. de nem, ő az első helyre akar ülni. de ott ülnek, kisfiam, próbálta meggyőzni az anyja. „nem baj, de én oda akarok ülni. szálljon le a néni!”. jajj, fiam, nem száll le a néni, ne legyél már ilyen! „de szálljon le a néni! szálljon le a néni!” majd egy perc hallgatás után „haljon meg a néni, haljon meg!” az anyja lezsibbadt: mit mondtál? megfagyott a levegő. az ajtó nyílt, én nekem le kellett szállnom.
most nem akarok olyan közhelyeket durrogtatni, hogy lám, lám, a nevelés, mert nincs még gyerekem, nehogy már én osszak észt… meg persze, mondanak a gyerekek ilyen butaságokat… de tényleg mondanak? a mi generációnk is telve volt gyűlölettel, az élet fonákságával, halállal, életundorral? az anyámék generációja is ontotta szájából a gyermekektől oly idegen gondolatokat, érzéseket? szerintem nem. le lehet szólni a bibliás embereket, bizony, le. mégis, olyan használati utasításokat ad, amely „egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.” (példabeszédek 3:8). a biblia például arról is ír, hogy ha valamit teszük nappal, abból álom lesz éjszaka, ha horrort nézünk, abból rémálom lesz, ha mesét olvasunk, abból pedig békés szendergés. (prédikátor 5:3 „mert álom szokott következni a sok foglalatosságból; és sok beszédbõl bolond beszéd.”). valamint arról is ír, hogy a szív teljességéből szól a száj, tehát, ami a szívünkben van, az jön ki a szánkon beszéd formájában…
valahogy a mai gyerekeken látszik ez a biblia nélküli élet, nevelés, viselkedés. a biblia-hirdette természetes, elkerülhetetlen elmúlás, halál, gyász messze elkerüli őket, helyette brutális gyilkosságok áldozatairól hallanak, és mindenféle extrém elmúlásáról az életnek (csoda hát, hogy a buszon is ezt hangoztatják?). szoros családi kötelékeket nem élnek meg, melyről a biblia, mint kvázi életcélról beszél, de életük tele van abortusszal, válással, kétapukás, anyuka nélküli családok képével. lehet szidni a bibliás embereket, bigottsággal, régimódisággal vádolni. mégis, inkább legyek ódivatú, mint más halálát kívánó, rémképpekkel teli, céltalan ember.
példabeszédek 4:18 „az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.