az angyalföldi lídia imaközösség, mely juliból és belőlem áll, két összejövetel után gyarapodni látszik. első alkalommal még beszéltünk is erről, hogy szeretnénk-e, ha növekedne, vagy ketten vigyük a „stafétát”… de aztán nem foglalkoztunk a kérdéssel, elkezdtünk imázni, böjtölni és dicsőíteni istent. viszont nem gondoltuk, hogy a kérdésre ilyen hamar vissza kell térnünk…:
„szia timi és juli!
nem is tudom, hogy kezdjem, úgyhogy szerintem csak belevágok... timi, néha szoktam olvasni a blogd, s láttam legutóbb, hogy julival szokatok összejárni imádkozni lidiákként. azóta már többször eszembe jutott, hogy szeretnék csatlakozni hozzátok, ha befogadtok persze.
nem tudom, hogy ez isten vezetése-e vagy nem, mindenestre egy vágy bennem, ami már többször előjött, s ezért vettem most a bátorságot, hogy megkérdezzem, mit gondoltok. ez számomra tényleg bátorságvétel most, mert ritkán szoktam ilyet tenni. szóval kíváncsian várom, mi lesz ebből… az időpont is jelentős döntő tényező lesz nekem, mert sajnos elég zűrösek mostanában a napjaim.
szeretettel,
judit”
a válaszon nem sokat gondolkodtunk. külön-külön ismertük juditot, így könnyen jött az igen. én amúgy ezt vallom ezzel kapcsolatban (is):
apostolok cselekedetei 5:38-39 „ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz; ha pedig istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.