myjesus

az angyalföldi lídia imaközösség judit személyében háromfőssé alakult, és tegnap megtartotta harmadik imaestéjét. dániel kiszorult a konyhába és a hálóba, mivel mi a nappaliban dicsőítettünk, imádkoztunk, és egy adott igeszakaszról elmélkedtünk. sok téma előkerült, például újfent az is, ami engem már régóta foglalkoztat… hogy az okkult embereknek, akik a sátánnak szolgálnak asztaltáncoltatással, jóslással, halottidézéssel, vagy mások lelkének kiszippantásával, megátkozásával, vuduzással, miért van olyan mély és „durva” szellemi átélésük. persze, tudom a választ, hogy isten nem véletlenül tiltja a fent említett cselekedeteket, mert ezeknek szellemi következményei vannak, (és később garantált pusztulásba vezet ez az út…) mégis, nem könnyű nem irigynek lenni a „földöntúli” élményeik miatt.

(de juli nemrég ezzel vígasztalt meg:

példabeszédek 23:17-18 "ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az urat féld mindennap, mert van még jövendő, és reménységed nem semmisül meg.")

a dicsőítés cd-ről ment, és nem sikerült olyan hangosan énekelnünk, tapsolnunk és julinak ugrálnia, hogy a szomszédok átjöjjenek, ami nagyon nagy örömmel töltött el. :) imádkoztunk a gyülekezeteinkért, a fiatalokért, hogy tudjanak tisztán megmaradni ebben a szexszel (jé, ezt így kell leírni?) teli világban, és legyen türelmük kivárni, míg megérkezik hozzájuk az, akit isten nekik szánt társul. ez egy súlyos kérdés amúgy, mert a két imatársam még egyedülálló, és nehéz a mindennapokban megtalálniuk a szeretetet és az elégedettség érzését.

örülök a lídia imacsoportnak. kezdem érezni, hogy nem az én agyamból pattant ki a csatlakozás gondolata, hanem „ennek így kellett lennie”. vágyom a következő alkalmat, és érzem, hogy isten gyönyörködik abban, hogy van gondunk másokra, a gyülekezetekre, hogy imázzunk és böjtöljünk érte. felemelő. 

úgy hiszem, nem írtam még a közösség nevének eredetét (mely megmagyarázza a logó és a kendők lila színét): lídia egy isten igéjére nyitott, friss hívő asszony volt, aki a házába fogadta a tanítókat nagy szeretettel és alázattal. ez áll róla a bibliában:

apostolok cselekedete 16:14 „egy lidia nevű, thiatira városbeli bíborárús asszony, ki féli vala az istent, hallgata reánk. ennek az úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, amiket pál mond vala. mikor pedig megkeresztelkedék mind házanépével egybe, kére minket, mondván: ha az úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, és maradjatok ott.”