myjesus

édes drágám névnapjára egy nagyon érdekes könyvet kapott a szüleitől: jentezen franklin írta a böjtről. reggel a buszon bele is temetkeztem. a bookline így ajánlja a művet: „a böjttel ma is, mint ahogy a történelem során mindig, szellemi, lelki és fizikai okok miatt is próbálkoznak az emberek. függetlenül attól, hogy a föld mely részén élnek, vagy épp milyen vallási, kulturális háttérből származnak. franklin jentezen alapos és izgalmas könyve (nem mellesleg new york times bestseller) elméleti és gyakorlati példák, útmutatások, és persze személyes tapasztalatok alapján a böjt egészen új, és hiteles dimenzióit tárja fel, nem felejtkezve el a veszélyek bemutatásáról sem. ám a lehetőségek, amik feltárulnak az olvasó előtt, kihagyhatatlanná teszik ezt a magyar nyelven először megjelenő, erőteljes inspirációt sugárzó könyvet.”

a books.hu pedig így ír róla: „amikor böjtölsz, a szellemed megtisztul e világ dolgaitól és ezzel együtt bámulatosan fogékony lesz isten dolgai iránt. ha csak egy pillanatra is megtapasztalod ezt, valamint azt a számtalan áldást és jutalmat, amit ez magával hoz, akkor az egész hozzáállásod meg fog változni. jentezen franklin: a böjt című könyvében - mely egyike a témáról szóló legjobb és legátfogóbb írásoknak - a kezedbe adja azokat a kulcsokat, melyek segítségével te magad is megtapasztalhatod ezt a fajta átalakulást. fedezz fel mindent, amit tudnod kell ahhoz, hogy feltáruljon előtted a bibliai böjt ereje.”

jób 23:11-12 „az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.”

ma olvastam patrick overton költő kiváló mondatát:

"ha az összes fényednek határára érsz, és ott tartasz, hogy lezuhansz az ismeretlen sötétségbe, a hit azt jelenti, hogy tudod, a kettő közül valamelyik be fog következni: vagy lesz ott valami szilárd, amin megállhatsz, vagy megtanulsz repülni."

névnapi meglepetésként édes drágámat elvittem egy tuti helyre. mivel naponta imádkozunk azért, hogy hadd jussunk ki a szentföldre együtt (szolgálni vagy nyaralni), és biztos vagyok benne, hogy „valahogy meglesz”, gondoltam, ízelítőül elviszem őt egy zsidó cukrászdába. ezt találtam a (számunkra különösen) kedves nevű helyről a neten: „a café noé kilencvenkilenc májusában nyílt, és első három évében zsidó irodalmi és zenei esteknek adott otthont. az irodalmi estek vendégei voltak (raj tamás meghívottjaiként), többek között, benedek istván gábor és kornis mihály író, farkasházy tivadar humorista, koltai róbert és verebes istván színész és szabó istván filmrendező. itt lépett fel először a sabbathsong klezmer együttes. a café noéban családias hangulatban fogadjuk önt, a házias, zsidó jellegű sütemények mellett saját készítésű diabetikus süteményeket, fagylaltot is árusítunk. címünk: vii. wesselényi u. 13. nyitva: h-cs: 10-19 p: 10-16”

a cuki nagyon kicsi, és a választék sem nagy, de a dánielnek tetszett, főleg, hogy a galéria úgy volt kialakítva, mintha noé bárkája lenne. (kicsit jobban „rájátszhattak” volna erre a motívumra.) mivel a flódniban olyan összetevők vannak, amelyektől édes drágám kiszaladna a világból („zöldség, gyümölcs, távozz tőlem”), így azt kihagytuk, helyette fagyiztunk egyet.

és, ha már egy ilyen helyen jártunk, utánanéztem a zsidók ünnepi konyhájával kapcsolatos tudnivalóknak:

"a szombati munkatilalom hozta létre a legjellegzetesebb zsidó ételt, a sóletet. mivel — a vallási szabályok szerint — szombaton nem szabad ételt készíteni, nyersanyagát már péntek délután összeállították, majd a kemencében vagy forró kövek között (helyenként önálló sóletkályhában) mintegy tizenkét órán át érlelték. e hosszú főzési időnek köszönhető a sólet páratlan aromája.

az ünnepi ételhez hozzátartozik a hidegen összeállított hagymás-májas tojás, és az almás kugli is, na meg természetesen a hangulatos gyertyafény és a szertartás, ami tovább emeli az ünnep fényét. a szombat előestéjén - azaz péntek este - halat, és kalácsot illendő fogyasztani.

ahogyan megvannak a sabbath tradicionális ünnepi ételei, úgy a többi ünnepnek is megvannak a maga ínyencségei. ilyen például az újévkor fogyasztott mézes sárgarépa főzelék, vagy répatorta, és a kerek újévi kalács, amit mézbe mártogatnak, hogy az új év édes és teljes (kerek) legyen. ilyen a sátrak ünnepén és a tóra ünnepén feltálalt liba/kacsapecsenye, töltött káposzta és flódni is. a híres - levesbetétként is használatos - kovásztalan maceszgombóc a peszah (zsidó húsvét, a kivonulás ünnepe) egyik eledele. készítését az a tilalom hívta életre, amely ebben az időszakban megtiltja a kovászos étel fogyasztását. tipikusan zsidó húsvéti ételek még a borscs, a főtt marhahús, és az ízletes borral, és dióval ízesített sütemények is, de diós vagy gesztenyés sütemény járja hanukakor is, amikor a zsidó asztalon olajban sült fánkot, és palacsintát is találnak. tejes és túrós ételeket főznek a zsidó pünkösdkor, a tóra-adás ünnepén, mert a hagyomány szerint a tóra épp oly tápláló, mint kisgyermeknek a tej. a tejes ételek a gyász- és böjt napok szokásos fogásai.”

hóseás 9:5 „mit cselekesztek majd az ünnepnek napján, az úr ünnepnapján?”

édes drágámmal esztergomban és dobogókőn kirándultunk. ezeket a bazilikában fotóztam:

esküvőre voltunk hivatalosak: réka barátnőm és vőlegénye, gábor összeházasodtak. a következő négy hétben három esküvőre is megyünk, ez volt a sorozatban az első. :) épp, hogy megérkeztünk, nagyon nagy vihar, rettenetes szél kerekedett, szakadt az eső. a menyasszony és a vőlegény megúszta, de sokan eláztak. útban a mulatozás helyszínére ámuldoztunk a kettétört fák, felborított tárgyak látványától, a hegyen lévő étteremből pedig nem csodás budapesti panoráma, hanem valami nyomasztó, sötét köd lesett be az ablakon. másnap ketten is, egymástól függetlenül „rettenetes, csúnya vihar”-ként festették le a történteket. a tévé két halottról, és milliós károkról számolt be.

de ne legyünk meglepve ezen sem. a biblia tökéletes pontossággal ír arról, mi vár ránk, mi vár a földre. sokan félnek szembesülni ezzel, de tény: a világnak vége lesz. magunknak köszönhetjük, hisz nem engedelmeskedtünk istennek, ésszerű, minket szolgáló parancsainak, így szép lassan megemésztettük magunkat, áldásainkat, életterünket.

a biblia arról ír, hogy ezek a természeti katasztrófák egyre gyakoribbak lesznek, egyfajta vajúdása ez a világnak: a fájdalmak egyre nőnek, szaporodnak. míg húsz éve nyoma sem volt a nyári szeszélyességnek, tornádóhoz közeli szeleknek, ma már ez csaknem megszokott. és ez csak rosszabb lesz.

ilyen videókat láthatunk a neten a viharokról:

a szívsebész, azt mondta az operálandó kisfiúnak:
-holnap reggel ki fogom nyitni a szívedet.
-ott fogod találni jézust - vágott közbe a fiú.
a sebész bosszankodva felnézett.
-fel fogom vágni a szívedet - folytatta -, hogy lássam, mennyi
károsodás történt.
-de amikor felnyitod a szívemet, jézust fogod ott találni - mondta a fiú.
a sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek.
-miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a
szívedet és a mellkasodat, és eltervezem, mi a következő lépés.
-de ott fogod találni jézust a szívemben. a biblia azt mondja, hogy ő ott él. minden zsoltár azt zengi, hogy ő ott él. ott fogod találni őt az én szívemben.
a sebésznek elege volt.
-ezután el fogom tervezni, hogy tudlak meggyógyítani.
-jézust is ott fogod találni, ő ott él-mondta a fiú...
a sebész műtét után leült az irodájában, és magnószalagra vette a műtéttel kapcsolatos megjegyzéseit, gondolatait: sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás. nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a gyógyításra, kezelésre. terápia: fájdalomcsillapítók, és ágyban feküdni. prognózis: - itt kis szünetet tartott - egy éven belül halál. megállította a magnót, de még volt mit mondania.
-miért?-kérdezte hangosan. -miért tetted ezt? te juttattad őt ide! te okoztad neki ezt a gyötrelmet, és te kárhoztattad őt korai halálra! miért? és akkor az úr válaszolt neki:
-a fiú az én bárányom, nem terveztem, hogy sokáig a te nyájadhoz tartozzon, mert ő az én nyájamnak tagja, és az lesz örökké. itt az én nyájamban nem lesz fájdalom, olyan jólétben lesz része, amit te el sem tudsz képzelni. szülei egy napon találkozni fognak vele és ők is megismerik a békességet és az én nyájam gyarapodni fog.
a sebész forró könnyeket hullatott, de ingerültsége meg ennél is hevesebb volt.
-te teremtetted ezt a fiút, te teremtetted ezt a szívet! meg fog halni hónapokon belül. miért?
az úr válaszolt: - a fiú az én bárányom, vissza fog térni az én nyájamhoz, amint elvégezte küldetését. én nem azért küldtem az én bárányomat a nyájadba, hogy elveszítsem, hanem azért, hogy egy másik elveszett bárányt megmentsen.
a sebésznek potyogtak a könnyei. odaült a fiú ágya szélére.

a fiú felébredt és suttogva kérdezte:
-kinyitottad a szívemet?
-igen - mondta a sebész.
-és mit találtál? - kérdezte a fiú.

-megtaláltam jézust - felelte az orvos."

én még a „kereszténység térképén sem voltam”, amikor a édes drágám (aki még akkor nem volt az…) már tiltott, csempészett keresztény irodalmat olvasott vagy nézett, és amikor anyósom (aki még akkor szintén nem volt az...) az éj leple alatt indult vasárnapi iskolai tanítóknak rendezett továbbképzésre. tudom, furán hangzik, de egy kicsit sajnálom, hogy ennek én nem lehettem részese, és romantikus vágyódással gondolok vissza azokra az időkre, amikor még megtörténhetett az, amit a palánta misszió hírlevelében olvastam:

„béres jános, 1964-től kezdve 25 éven át duplafenekű barkasszal járta a határokat, úgy 135 alkalommal csempészett bibliákat a szovjetunióba, illetve romániába. tízezrekre rúg a példányszám. ezidőtájt ezekben az országokban nem volt biblia-nyomtatás. ha valakinek isten igéjét szerették volna odaadni, kettőt tehettek: vagy másoltak neki bibliát – no, nem fénymásolóval, pláne nem nyomdagépen, hiszen ezek elérhetetlenek voltak, és börtön is járt volna érte, hanem írógéppel, 7-8 indigó segítségével, jobb esetben, vagy, ha még ilyenre sem volt lehetőség, akkor kézzel. az ilyen becsempészett bibliák sokszor drágábbak voltak az aranynál is, és a megtért emberek legnagyobb vágya gyakran az volt, hogy egy-egy ilyenhez hozzájussanak. béres jános élte át egyik alkalommal, hogy amikor a határt átlépték a szovjetunióban, két kocsi szegődött melléjük. nem jó szándékú, hanem akadályozó kísérőkként mentek előttük és mögöttük. akárhová nem lehetett akkoriban eljutni, és ők váltig próbálták a „kapcsolatoknak” átadni a náluk lévő anyagot (bibliákat), de ez, a lelepleződés veszélye miatt, képtelenségnek tűnt. már-már kétségbeejtővé vált a helyzet. egy erdő mellett megálltak, jelezték „kísérőiknek”, hogy most meg kell etessék gyermekeiket, úgyhogy várakozás lesz, s a kísérők óvatosságát kijátszva, ételkészítés ürügyén ügyesen kipakolták és az erdő szélén elrejtették a náluk lévő „csempészárut”. megkönnyebbültek, de most aztán indult az imádság, hogy jó sorsa legyen az erdőben elhelyezett bibliáknak! s a következő faluban, hirtelen, a szent lélek felhívta figyelmüket két nénire, akik sétáltak az út mentén. vasárnap reggel volt. biztos, hogy istentiszteletre mennek. gyorsan megálltak, és még mielőtt „kísérőik” megakadályozhatták volna őket ebben, beszédbe elegyedtek, megtudták, hogy a két néni hívő, s egy közeli gyülekezetbe jár. pillanatok alatt elmagyarázták nekik, hol találják meg a kincset érő szállítmányt, az erdő szélén elrejtett bibliákat.

isten így gondoskodott egy vidéki gyülekezetről, ahová emberei eredetileg nem is tervezték, hogy igét juttatnak.”

„masaru emoto 1943-ban született japánban. kutatásai során azt vizsgálta, hogy milyen hatással lehetünk mi, emberek a vízre. üzenetek a vízből című könyvében olvashatunk erről az elméletéről, miszerint a víz nem mint csupán élettelen anyag létezik, hanem számunkra üzenetet is közvetít. a víz az emberi szervezet számára talán az egyik legfontosabb dolog, ezért emoto megvizsgálta, hogyan néz ki a víz kristályszerkezete. azt találta, hogy a megfagyasztott víz, habár egy és ugyanazon anyag minden esetben, nem mindig ugyanúgy néz ki, változó alakú kristályszemcséi léteznek a különféle külső hatások következtében. ez pedig azt jelenti, hogy hiába ugyanarról a vízről beszélünk, az mégsem mindig ugyanaz, ugyanis a külső hatások ezekszerint megváltoztatják annak tulajdonságait.

emoto azt vizsgálta, hogy milyen hatásai lehetnek gondolatainknak, a zenének esetleg imádságnak a jég kristályainak alakjára. azt találta, hogy igenis ezek a gondolatok hatással vannak a vízre, ugyanis ha jó gondolatokat táplálunk a víz felé miközben megfagy, szép, kidolgozott kristályszemcséi keletkeznek a jégben, viszont ha kellemetlen zene szól közben, vagy egyszerűen csak mérgesek vagyunk, akkor ezek a kristályszemcsék amorfak, csúnyák lesznek.”

én ezt úgy hallottam, hogy egy pohár vízre felírták, hogy jézus, a másikra pedig, hogy hitler, és lefagyasztották. a kristályok feltűnő különbséget mutattak, tökéletes szépen rajzolódtak ki, illetve zavarosnak mutatkoztak, a felírt szavaknak megfelelően. ez jutott eszembe, amikor a hétvégén otthon jártunk, békés megyében. dinnyézünk, így ez a három hónap nagyon húzós nálunk. a két nap alatt mi a férjemmel dobozokat cimkéztünk és jelölgettünk, közben pedig trágár káromkodásokat hallgattunk. mindenkinek volt egy ütős szava a dinnyékhez, az "isten ----sza meg"-től a "rohadjon meg ez a sz---r"-ig mindenféle cifraság. sajnálom ezt, mert én hiszek a szavak teremtő erejében. isten is a szavaival teremtett minket, és mivel a saját hasonlatosságára tette ezt, így hiszem, hogy mi is sokmindent teremthetünk szavainkkal. például megátkozhatjuk a környezetünket, az élelmiszereinket, a családtagjainkat… ezek a dinnyék úgy indulnak a világba, hogy gyűlölettel, káromlásokkal lettek megterhelve. és hány meg hány ilyen élelmiszeripari termék szenved el hasonlókat. én hiszek a régi emberek, melegszívű asszonyok gyógyító húslevesében, amelyet meg isten iránti hálával, szeretettel, gondoskodással készítettek el. és hiszem azt is, hogy az áldásként, hálaadással vett étel építő, de ha ebben hiszek, hinnem kell ennek ellenkezőjét is: az átkozott ételek nem szolgálhatják egészségünket.

efezus 5:3-4 „tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek (…) sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás.”

a „mai igében” olvasom:

"nem könnyű a helyes dolgot tenni, amikor 1) meg kell fizetni az árát, 2) a helytelen dolog sokkal célszerűbb, 3) senki sem fogja tudni, csak te.” majd leír egy esetet, amikor bob jones golfozó észrevette odébbgurult labdáját, és jelezte a bíróknak, pedig ők nem vették észre a büntetőütéssel járó hibát. végül egyetlen ütés különbséggel lemaradt a díjról, megmaradt viszont a becsülete. „jelleme annyira közismert volt, hogy az egyesült államok golfszövetsége sportszerűségért járó díját „bob jones díjnak” nevezte el. tehát tedd a helyes dolgot és tarts ki benne! még ha rövid távon nem is segít előrejutni, hosszú távon meg fog védeni és javadra fog szolgálni.”

zsoltárok 23:3 „az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.”

otthon jártunk édes drágámmal. segítettünk egy kicsit a „dinnyegyárban”, aztán meg visszajöttünk pestre, (ebbe a mocskos nagyvárosba, igen, ahol nagyon boldogok vagyunk). édesapám nagyon ráállt erre a „pestiségre”, egész nap ezzel húzott, hogy "pesti pi---" vagyok, meg, hogy a szmogban élek, hogy a pestiek lenézik a vidékieket, és nem ismerik a munkát, csak a bankokban meg az irodákban meresztik magukat. „úgyhogy jobban tennétek, hogy ha hazajönnétek, itt van munka, és lehetőség. pestre akarsz szülni, hogy a gyerekek az autók között szaladgáljanak? most járt itt xy, neki ott nőttek fel a gyerekei. húú, hát azok borzalmasak. nekem pesti unoka nem kell!”

minden reggel olvasom a „mai igét”. egy igerész van benne, és egy kis magyarázat, bátorítás. sokszor megdöbbenek, mennyire „húsba vág” az aznapi. a buszon elolvastam a keddit (na jó, ez a holnapi, de akkor is...): „nagyszülők, ha nem vagytok elégedettek azzal, amit első körben tettetek, akkor van egy második lehetőségetek az unokáitokkal. ne szúrjátok el! ha gyermekeitek isten szerinti módon nevelik unokáitokat, akkor bátorítsátok őket, és erősítsétek meg a saját példátokkal. ha a szülők elhanyagolják ezt, akkor haladéktalanul álljatok oda a résre!

5mózes 4:9 „csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.”

tegnap csörgött a telefon. ez gyakori eset az irodában. engem kerestek... ez már nem annyira. :) az a hölgy hívott vissza, akinek volt esélyem segíteni pár hónapja. (az orvosok szerint menthetetlen) rákos férjét vitte ki milánóba műtétre, nekem „kellett” ingyen szállást találnom, és valakit, aki hozza-viszi őket a reptértől a kórházig. esélytelennek minősítettem a feladatot, de megtettem: e-mailt írtam, kutattam, kerestem, szombaton is bejöttem az irodába, míg végül siker koronázta ténykedésemet. ezt megköszönni hívott fel a hölgy. elmondása szerint, noha egy szót sem értettek egymás nyelvéből, komoly barátságot kötöttek kinti segítőikkel a kint töltött egy hónap alatt. a megműtött férj sok éve most először tud magától a kádban fürdeni, és már tanul járni. „elmondhatatlanul hálás vagyok magának, bármit megtennék, amit csak kér!” – mondta a nő, én pedig elámultam isten nagy kegyelmén. bevallottam neki, hogy bár hívőnek tartom magam, nem hittem, hogy ez a dolog (két vadidegen összehozása és ingyenes elszállásolása egy idegen országban) összejöhet. isten munkálta ki ezt a csodát. ebben ő is egyetértett. isten minden csoda előkészítője és véghezvivője, minden út tudója és ismerője.

zsoltárok 139:1-6 „uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod. mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt uram! elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.”

hááh! megvan, mit fogok adni a férjemnek karácsonyra... kicsit önző ajándék, mert én is részesülni fogok benne, de nem baj, szerintem így is nagyon fog örülni neki. jegyet kap a ben hur live-ra! (nem olvassa a blogom, úgyhogy le merem írni...)

a többszörös oscar-díjas ben hur mozifilm sztorija élőben az arénában:

a világ legnagyobb aréna show-ja, ami egy rock koncert erejét, egy broadway musical mozgalmasságát, egy színházi előadás magasztosságát és egy igazi hollywoodi nagyprodukció elsöprő látványát egyesíti.

ben hur -a cím hallatán sokaknak juthat eszébe az ötven évvel ezelőtt készült, tizenegy oscar-díjat nyert és mind a mai napig aktuális mozifilm, benne a főszereplő, charlton heston, a mára legendássá vált, az akkori legszuperebb technikát alkalmazó nagyon látványos kocsiverseny, a gályarabok látványos tömege, a tengeri csata, vagy akár a filozofikusabb részek, mint a vita jézus és a keresztények között vagy a feledhetetlen szerelmi szál... itt, ebben az aréna show-ban minden amit a filmből már jól ismerünk, megelevenedik, közvetlenül a szemünk előtt újrajátszódik.

a monumentális ben hur live show huszonegyedik századi technikájával maga a modern circus maximus.

a kétezerötszáz négyzetméteres színpadkép háromszázhatvan fokban élvezhető és a nézőknek egészen különleges, közvetlen élményben lehet része.

fantasztikus, különleges effektusok, négyszáz színész és száz állatszereplő dolgozik azért, hogy lenyűgözze a közönséget. van arab bazár, igazi tengeri csata három óriás gályával és kalózhajókkal, elképesztően látványos kocsiverseny öt igazi római quadriga között és még rengeteg dolog, ami elvarázsolja a közönséget és képzeletben elröpíti a csodás júdeába, valamikor az első századba.

http://www.benhurlive.com

egy kosárlabda az én kezemben kb. 3000 forintot ér. egy kosárlabda michael jordan kezében kb. 290 milliót. attól függ, kinek a kezében van.

egy baseball-labda az én kezemben kb. 1000 forintot ér. ugyanez thomas mcguire kezében kb. 130 milliót. attól függ, kinek a kezében van.

egy teniszütő az én kezemben nem ér semmit. ha a teniszütőt gabriella sabatini fogja, akkor megnyeri a világkupát. attól függ, kinek a kezében van.

egy bot az én kezemben arra jó, hogy elkergessem a kutyákat. egy bot mózes kezében, és kettéválasztja a hatalmas tengert. attól függ, kinek a kezében van.

egy parittya az én kezemben egy gyermekjáték. egy parittya dávid király kezében hatalmas fegyver. attól függ, kinek a kezében van.

két hal és öt kenyér az én kezemben két halas szendvics: a tízóraim. öt kenyér és két hal jézus kezében jóllakat ezreket. attól függ, kinek a kezében van.

szögekkel a kezemben elkészíthetek egy madáretetőt. a szögek jézus kezében megváltást hoztak az egész világnak. attól függ, kinek a kezében van.

ahogy már észrevehetted: minden „attól függ, kinek a kezében van.”
tehát tedd le a törődöttségedet, a félelmeidet, az aggódásaidat, a reményeidet, az álmaidat, a kapcsolataidat, a családodat isten kezébe! hiszen tudod:

„attól függ, kinek a kezében van.”

a láztól és a köhögéstől ugyan még mindig nem tudok aludni, de nem vesztegetem az időmet: újabb könyv olvasásába kezdtem az éjjel. dr. james dobson művét olvasom, „amit a feleségekről tudni kell(ene)”. igen, tudom, tudom, ezt nem nekem kellene olvasnom, hanem a férjemnek, akinek eredetileg vettem, de hát nem egy érdekes dolog kideríteni, mit írnak egy férfinak a nőről? :) íme egy részlet (ami ugyan nem a leglényegesebb, de engem megragadott):

„nemrégiben los angeles egyik szombat délelőtti tv-programjában – amit a legtöbb gyerek néz – négy agresszív leszbikust mutattak be. nem csak beszélgettek nemi vágyaikról, hanem teljes erőbedobással reklámozták is a női homoszexualitást. egy néző felvette a beszélgetést és elküldte annak szó szerinti másolatát, amely tartalmazza az egyik szereplő zárómondatait: „valaki egyszer megkérdezte, félek-e attól, hogy a gyerekeim esetleg leszbikusak lesznek. azt válaszoltam, hogy nagyon örülnék neki.” csoda az, hogy a homoszexualitást „ragályosnak” tartják? erősen terjed és ez a fajta nyilvánosság a népszerűsítés legsikeresebb módja. néha azt gondolom, olyan vakok lettünk, a bűnt annyira nem vesszük észre, hogy akkor sem ismernénk fel az erkölcstelenséget, ha az egy elefánt volna és bejönne az ajtón. valaki azt mondaná rá, hogy „ez csak egy hormonzavaros egér”, és mindenki egykedvűen bólintana. ézsaiás próféta örök törvényű szavai jutnak az eszembe:

ézsaiás 5:20-24 „jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé! a kik a gonoszt ajándékért igaznak mondják, és az igazak igazságát elfordítják tőlünk: ezért, mint a polyvát megemészti a tűznek nyelve, és az égő széna összeomlik: gyökerük megrothad, virágjok mint a por elszáll, mert a seregek urának törvényét megvetették, és izráel szentjének beszédét megútálták.”

az erkölcsösséget és az erkölcstelenséget nem az ember változó véleményei és a társadalmi szokások jelölik ki. maga az úr határozza meg őket, kinek örök érvényű törvényeit nem lehet büntetlenül figyelmen kívül hagyni.”

példabeszédek 4:5 „ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől”

a betegségnek van negatív és pozitív oldala is. a negatívat, gondolom, nem kell ragoznom, le kellett mondanom a lídia imaalkalmat, éjjel nem tudok aludni, nincs étvágyam, és erőm sincs arra, hogy ha legalább itthon vagyok, akkor valami hasznosat tegyek. pozitív viszont, hogy tudok elmélkedni a jövőre esedékes szakdolgozatomon. most kellett ugyanis leadni a témát, és kiválasztani a konzulenst. a témám a látássérültek istenképe lesz: vakokat fogok meginterjúvolni hitükről, hitetlenségükről, hitéletükről, kérdéseikről... hogyan ír a biblia a vakokról, hogyan viszonyuljunk ma hozzájuk, és efféle érdekességek. 

a rámszakadt, lázmentes szabadidőt olvasással töltöm, újra elővettem az "imádság és lelkialkat" című könyvet, amit a vizsgaidőszak miatt tettem félre, és ezt olvastam (jajj, de találó!):

"ezek a testvérek világosan megértették, hogy isten a kegyelem istene, azonban továbbra is "törvény alatt" élnek: egészen pontosan a saját magukkal szemben támasztott teljesíthetetlen követelmények és a beteges tökéletességre törekvés törvénye alatt. életük jelszava így foglalható össze: "mindig lehet még jobban csinálni". önvizsgálatuk során mindig elmarasztaló eredményre jutnak, túlságosan magasra kitűzött céljaikat soha nem érik el. miből fakad ez a gyötrő perfekcionizmus? egy olyan alacsony önértékelésből, amely miatt az ilyen emberek mások elismerését keresik. mivel belső bizonytalanságérzetük teljes egészében mások véleményétől függ, sérti őket a bírálat. saját magukat nem fogadják el, ezért azt hiszik, isten sem fogadja el őket. saját személyiségük elutasítását kivetítik az úrra. nem képesek érezni, hogy isten elfogadta őket, mert ők maguk sem fogadták el önmagukat. maguk sem veszik észre, hogy így figyelmen kívül hagyják a kegyelmet, és azon erőlködnek, hogy elérhetetlen tökéletességre szert téve elnyerjék isten jótetszését. a titok nyitja, hogy isten kegyelmét nem csak a megváltásban, hanem a hétköznapi életben is meg kell tapasztalnunk. az a kegyelem tart meg minket mindennap isten előtt, amely egy napon megmentett. szabadítson fel bennünket ez a tény a beteges önvizsgálat zsarnoksága alól!"  

ámen. :) na, ez az előnye az ágyban, párnák közt töltött napoknak. ;)

ma ez is vígasztal:

2 mózes 15:26 "én vagyok az úr, a te gyógyítód."

nagy nap volt ez a vasárnapi. életemben először szolgálhattam a dicsőítésben. többször bátorítottak már a többiek, hogy énekeljek, de a félelem, a szorongás megakadályozott ebben. aztán brigi is elkezdett a bárkába járni, őt is kérték, és akkor már én is felbátorodtam. nem gondoltam volna, hogy nekem ez lenne a feladatom, hisz (a látszat ellenére) nem vagyok egy magamutogatós tipus, aki lazán ki tud állni száz ember elé... de ez teljesen más volt. istennek adni a hangomat, őt dícsérni, nos, ez nem egy szereplés, sokkal több annál. minden félelmem elszállt, és neki adtam a szívemet. :) csodálatos volt.

a hónap utolsó vasárnapja lévén, a bárkában közösségi vasárnap volt. ez azt jelenti, hogy mindenki hoz valami finomságot, (az én tortámat fentebb láthatod), és együtt eszünk, beszélgetünk. így alakulnak ki mélyebb kapcsolatok, beszélgetések, eszmecserék. sokat tanulok ezekből is. ani néni például elmesélte, bábaként hány nőnek tudott segíteni, és milyen "meredek" dolgokat kellett átélnie, de isten mindebben megsegítette őt. szeretek gyülekezetbe járni. sajnos, ezt a szép élményt is sikerült "valakinek" lerontania. estére belázasodtam, és most itthon szenvedek. közben bibliai "legyen ön is milliomost" játszom:

http://jezusert.com/milliomos/index.html

fiús lány ült a villamoson. szemüvegén esőcseppek, zenét hallgatva, egymagában, hangosan röhögött. be van lőve, gondoltam magamban. mégis, ő volt az egyedüli, aki elővette a pénztárcáját, amikor a hajléktalan végigkoldulta a „négyeshatost” („ne ítélkezz, hogy ne ítéltess”- jó lecke volt). csendben ültem a közelében. leült mellém egy bácsi, a lány meg éppen akkor röhögött valami igazán röfögőset. „huhh, hirtelen nem tudtam, hogy mi ez, de már tudom” – mondta nekem a bácsi komolyan. „ez a tragédia. ez a lány megőrült. bolond.” –folytatta rögtön. „én tudom, milyen ez. megjártam a háborút, a frontot. sok borzalmat láttam. agyamra is ment, itthon orvosok kezeltek. négy fiútestvér közül csak én jöttem vissza. gondolná, hogy kilencvenéves vagyok? négy unokám van, mindegyiket pelenkázhattam. az életet így lehet túlélni. erősen, mértékletesen…” bólogattam, elköszöntem tőle. mennem kellett, rohannom. maradni volna jó, gondoltam, s végighallgatni őt, tanulni a múltból… mégis leszálltam.

anyósom telefonált, hogy sürgősen imádkoznunk kell: a …i lelkész kislányánál rákot állapítottak meg. az meg megkérdezte a szülőjétől: „anyu, mikor fog kihullani a hajam, mikor fogok meghalni?” egy szempillantás alatt felnőtt a kislány. előre szaladt az időben… továbbsiettem, a gyerekkórházba. kevés szomorúságosabb hely van ennél. a távoli országból érkezett kisfiú megrémülhetett, mikor meglátott: talpig zöld ruhában, maszkban, kesztyűben, lábamon kék zacskóval, így engedtek csak be. nyújtotta a kezét, én meg döbbenten álltam, mert az ápolók azt mondták, ne nyúljak hozzá. de nem bántódott meg, visszahúzta a kezét. megköszönte a kedvességet. alázatosan, keveset, komolyan szólt. mint egy felnőtt. elbeszélgettünk. aztán elindultam, bár azt gondoltam: maradni volna jó. maradni abban a hitben, hogy minden beteg meggyógyul, már itt a földön, és minden gyerek gyerek marad, lélekben is, amíg fel nem nő, és… naiv vagyok, tudom.

olyan gyorsan történnek velem/körülöttem a dolgok, hogy fel sem tudom fogni. szívesen megállnék. most maradni volna jó. megállni, szemlélni, hallgatni, felfogni az életet, reagálni rá. elsiratni, amit el kell, örvendezni mindannak, ami adatott. de az idő szalad. a gyerekek felnőnek, az öregek meghalnak, még mielőtt megtanultál volna tőlük mindent, még mielőtt örülhettél volna annak, hogy találkozhattál velük.  

vágyom arra, hogy egyszer megszűnjék a versenyfutás az idővel, és mindenre éppen annyi időnk legyen, amennyit rá kell szánnunk.

jelenések 10:5-6 „és az angyal, a kit láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre, és megesküvék arra, a ki örökkön örökké él, a ki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen”

dániel 2:20-21 „áldott legyen az istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcseség és az erő. és ő változtatja meg az időket és az időknek részeit”

zsoltárok 90:4 „mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.”

anyám egyszer megkérdezte, ha az kell az örök élethez, a mennyhez, hogy az ember elfogadja jézust, mint személyes megváltóját, akkor miért nem hall mindenki jézusról, hogy el tudja fogadni? kisebb kutatásba kezdtem. ma már minden nép hallhat az úr jézusról, mert minden országban van adott nyelvre lefordított biblia. ebből minden megtudható, amit istenről egy földinek tudnia kell, érdemes. kétezer kisebb nyelvjárásra nincs csupán lefordítva a szentírás. a másik garancia pedig, hogy jézusról bárki hallhasson, az az, hogy minden hívőnek kötelessége beszélni a hitéről. ez a jézusi parancs biztosítja, hogy mindenki (a legkisebb falu legkisebb lakója is...) hallhasson a megváltóról, a mennyei örök élet lehetőségéről, és elfogadhassa, vagy elutasíthassa azt.

vasárnap krasznahorkán kirándultunk. a busznyi ember kicsit el volt szomorodva, mert az eső szinte végig esett (szemerkélt és zuhogott felváltva). azért mentünk ki ehhez a szlovák várhoz, hogy emlékezzünk, és, hogy megbékélést szorgalmazzunk. a szlovák és a magyar baptista egyház ugyanis elhatározta, hogy ha ezen két nemzet gyűlöli is egymást, ők deklarálják és különféle rendezvényekkel bebizonyítják, hogy van megbékélés, hogy van közös téma: isten imádata, amely nem elszakít, hanem összeköt. az apropót az adta, hogy krasznahorka várából dobták ki az első baptista mártírt, fischer andrást ezerötszáznegyvenben. a magas vártoronyból kivetették, de nem halt meg, így leszaladtak hozzá, és megölték, noha előtte már egyszer fel akarták akasztani, de azt is túlélte. jézusért, a bele vetett hitért halt meg.

a magyar idegenvezetés után (amelyet egy nyelvünket kiválóan beszélő lengyel nő tartott), és az ünnepség előtt még elszaladtunk dolgunkat végezni és enni egy kicsit. a wc-nél egy szlovák cigányasszony szedte a pénzt. magyarul is tudott. egyik utitársunk szóba elegyedett vele, és elmondta, miért vagyunk itt. a nő szájtátva hallgatta. nem csak, hogy fischer andrásról nem hallott még, de jézus krisztusról sem ilyen élő módon. hogy valaki az életét adja a benne való hitért? ámulva leste a jézusról szóló történetet. arról nem szól a fáma, hogy végül mit gondolt, vagy hogyan lesz tovább, elfogadja-e jézust, mint élete egyedüli urát, de én hiszem, hogy nem lesz következmények nélküli ez a mai találkozás.

isten ma is kirendelt valakit, aki az ő fiáról, jézusról beszélt valakinek. egy szlovák cigányasszonynak, a vár alatti budi őrzőjének. hiszem, hogy isten minden, de minden szituációból jót tud kihozni: most például fischer andrás értelmetlen halálából, hiszen ezt is arra használta fel, hogy egy kis nénikét elérjen az örömhírrel! 

krasznahorka

„év elején londoni buszokon a következő hirdetés jelent meg: "valószínűleg nincs isten, hagyd abba az aggódást, élvezd az életed!" a kampány folytatódott más városokban is. nézem a reklámot, oké, nem kell aggódnom, élveznem kell az életem, minden reklám erről szól. az egészséges, a stresszmentes életről, a wellnessről, a megnyugtató befektetésekről. az élvezet, a „légy laza” kultúrájáról. ma mindent élvezni kell, a kólától az időjárásig, az utazásoktól a sportig. szinte nincs márka, amit ne ezzel adnának el. de hogyan kerül isten egy üdítőreklámba? mi köze az élvezet vallásának istenhez? nincs isten, enjoy cola? nincs isten, enjoy the weather? talán valami kutatás kimutatta, hogy az istenhit miatt fogy kevesebb kóla vagy cukorka? és a cégek elhatározták, hogy véget vetnek ennek?”

olvasd tovább, csatlakozz, támogasd, meséld el a te történetedet:

vasárnap kirándulni megyünk krasznahorkára. a teológián szervezték az egynapos kirándulást, amely épp kapóra jött, hisz az úton látottak és tapasztaltak jól kiegészíti majd az egyháztöriből tanultakat. a vár ugyanis, amelyet meglátogatunk, szörnyű esemény helyszíne volt: ezerötszáznegyvenben innen dobták le fischer andrást, aki így az első baptista mártír lett. a hitéért kellett meghalnia. erre emlékezünk meg szlovákiában, helyi és magyar hívők részvételével. utánanéztem a krasznahorkai vár és fischer történetének, és, ahogy arra számítani lehetett, szörnyű, primitív, és önző okokból kellett meghalnia:

„a látogatók nemcsak az ezerörtszáznegyvenhétből származó bebek-féle agyúkat tekinthetik meg, hanem a törököktől zsákmányolt ágyúkat és miksa császár gyönyörű hatalmas ágyúját is a várkapu előtt. az abban az időben a reformáció mozgalmával fenyegetett katolikus egyház az effajta garázdálkodást, tehát a harangok ágyúkká történő öntését megbotránkozva fogadta. bebek azonban megtalálta a módját, hogyan állítsa az egyházat ismét a maga oldalára. ezerötszáznegyven körül a közeli rozsnyón megjelent egy protestáns prédikátor, fischer andrás, aki korábban lőcsén, morvaországban és szomolnokon is prédikált. bebek ferenc elfogatta és megölette őt - ledobatta várának legmagasabb bástyájából.”

1péter 4:14-16 „boldogok vagytok, ha krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az istennek lelke, a mit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt. mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévő, vagy mint más dolgába avatkozó:

ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyelje, sőt dicsőítse azért az istent.”

na, ilyen csodák mikor lesznek kis hazánkban? (bibliaborító, gyűrű, karkötő, és cipő keresztény kivitelben, wááá) lájk! :D

a kollégám tegnap hangosan gondolkodott. ez nem baj, sőt számomra felemelő, hiszen egy kifejezetten értelmes emberről van szó. azt mondta, szerinte a „hitvestárs, és a hites” szó abból ered, hogy régen az azonos hitű, azonos egyházhoz tartozó emberek házasodtak össze. szinte nem is volt olyan házasság, amely nem az azonos világnézetű, értékrendű emberek között köttetett, polgári szertartás meg pláne nem volt, mindenki isten előtt, a templomban kötött házasságot.

amikor megismertem jézust, minden megváltozott, a neki való tetszés vált elsődlegessé, a vele való jó kapcsolat lett a fontos. el sem tudtam volna képzelni az életem egy olyan ember mellett, akinek magyaráznom kell, hogy imaházba menni nem kötelesség, hanem öröm, és nem másoknak, hanem magának a mennyei atyának kell megfelelni, az ő kegyét kell keresnem, ami nem egy kötelesség, hanem egy kiváltság.

a környezetemben számos olyan ember van, aki nem várt „hitesére”, olyanhoz ment hozzá, aki nem istené. a tapasztalat azt mutatja, hogy nem ő tudta elhívni imaházba, nem ő vezette istenhez, hanem a házastársa hívta el hitének gyakorlásától. megértem ezt, hiszen a szerelem nagy úr, és a remény is megvan, hogy a társ egyszer majd befogadja jézust a szívébe…, mégis, sajnálom, és nem irigylem azokat az éveket, amelyeket isten nélkül töltenek ők ketten. a biblia így ír a „vegyes” házasságról:

2korinthus 6:14-16 „ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? és mi egyezsége krisztusnak béliállal? vagy mi köze hívőnek  hitetlenhez? vagy mi egyezése isten templomának bálványokkal? mert ti az élő istennek temploma vagytok, az mint az isten mondotta: lakozom  bennök és közöttük járok; és leszek nékik istenök, és ők én népem lesznek.”

1korinthus 7:12-15 „ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. és a mely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban.

de békességre hívott minket az isten.”

máté 18: 8-9 "ha a kezed vagy lábad botránkoztat meg téged, vágd le, és dobd el magadtól: jobb neked ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kézzel vagy két lábbal vettetel az örök tűzre. ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és dobd el magadtól: jobb neked, ha félszemmel mégy be az életre, mint ha két szemmel vettetel a gyehenna tüzére."

sosem értettem ezt a bibliai részt. tényleg arra kér, hogy vágjuk le a kezünket, lábunkat, agresszíven szabaduljunk meg önnön részünktől, ha az a bűnbe visz? (mint ahogyan azt sokáig tették a tyúktolvajokkal, akiknek levágták "enyves" kezét?) mert ennyi erővel inkább a szívünket vágjuk ki, nemde? azért reméltem, hogy nem öncsonkításra buzdít a biblia… tegnap, tanulás közben azonban megkaptam a választ a máté evangéliumának magyarázatából:

„jézus arra az esetre gondol, amikor a csapda valamelyik tagjánál fogva rabságban tartja az embert. valószínűen az a kép él jézusban, amikor pl. egy rókát lábánál fogva tart fogságban a csapda, és a bajba jutott állat képes a saját lábát megcsonkítani (elrágni!), hogy kimenekülhessen. jézus természetesen nem öncsonkításra buzdít. ő jól tudja, hogy egyáltalán nem jelentene ez megoldást, hiszen nem egy-egy tagunk, hanem szívünk felelős a bűnbeesésért. az öncsonkítás a szív bűnös gondolatait nem küszöbölhetné ki, emiatt megoldást sem hozna. a tanulság világos: a bűnbeesett ember tanulja meg, amit az említett róka ösztönösen érez: minden áldozatot érdemes meghozni azért, hogy életünket megmentsük. az üdvösségért mindent érdemes feláldozni!”

légy erős, és bicegj be a mennybe!

szeretem a fészbúúúkot. ezen a programon keresztül tudom tartani a kapcsolatot "britországbeli" ismerőseimmel, meg egy csomó külföldre távozott magyar barátommal. szeretem az alkalmazásokat is, főleg, ha nem túl pihentagyú, magyarán: van valami értelme. például letöltöttem nemrég egy "prisoner alert" nevű applikációt, amely arra szolgál, hogy a világban üldözött, bebörtönzött keresztényeknek lehet írni, bátorítani őket, hogy kibírják a kegyetlen kínzásokat, amelyeket hitükért kell elszenvedniük.

az igazat megvallva, nem értem, hogy hogyan tudják ezeket a bátorításokat olvasni: két kínzás közben megengedik nekik, hogy fészbúkoljanak? (ezzel kapcsolatban amúgy várom a véleményedet: szerinted elképzelhető, hogy mégis megkapják a levelet, válaszolhatnak, vagy azzal, hogy írunk nekik, csak nagyobb bajba keverjük őket?)

az egyikükről például ezt írják:

"gaot február negyedikén tartóztatta le a kínai titkosrendőrség. kétezeröt óta rendszeresen fogják el, börtönzik be és teszik ki kegyetlen bánásmódnak azért, mert keresztény. kétezerhatban ő és egy csapat emberjogi aktivista megalakította a kínai keresztények emberi jogaiért elnevezésű szervezetet. kétezerhétben elfogták, és ötven napot töltött rács mögött, ahol megkínozták. "annyira megvertek, hogy a testem csak remegett a padlón, nem tudtam uralkodni magamon." -írta gao egy nyílt levélben. a kínai kormány nem jött rá, hogy gao az egyik börtönük foglya, így eshetett meg, hogy a levél elért az amerikai kínai nagykövetségre."

amúgy már eldöntöttem, hogy mindegy, hogy megkapják-e vagy sem, én írni fogok nekik.

vajon ők, ott a börtöncellában, összeverve, érzik-e ezeknek az igéknek az erejét, vígasztalását?

1 péter 2:19 "mert az kedves dolog, ha valaki istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén."

1 péter 4:14 "boldogok vagytok, ha krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az istennek lelke"