myjesus

tegnap csörgött a telefon. ez gyakori eset az irodában. engem kerestek... ez már nem annyira. :) az a hölgy hívott vissza, akinek volt esélyem segíteni pár hónapja. (az orvosok szerint menthetetlen) rákos férjét vitte ki milánóba műtétre, nekem „kellett” ingyen szállást találnom, és valakit, aki hozza-viszi őket a reptértől a kórházig. esélytelennek minősítettem a feladatot, de megtettem: e-mailt írtam, kutattam, kerestem, szombaton is bejöttem az irodába, míg végül siker koronázta ténykedésemet. ezt megköszönni hívott fel a hölgy. elmondása szerint, noha egy szót sem értettek egymás nyelvéből, komoly barátságot kötöttek kinti segítőikkel a kint töltött egy hónap alatt. a megműtött férj sok éve most először tud magától a kádban fürdeni, és már tanul járni. „elmondhatatlanul hálás vagyok magának, bármit megtennék, amit csak kér!” – mondta a nő, én pedig elámultam isten nagy kegyelmén. bevallottam neki, hogy bár hívőnek tartom magam, nem hittem, hogy ez a dolog (két vadidegen összehozása és ingyenes elszállásolása egy idegen országban) összejöhet. isten munkálta ki ezt a csodát. ebben ő is egyetértett. isten minden csoda előkészítője és véghezvivője, minden út tudója és ismerője.

zsoltárok 139:1-6 „uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod. mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt uram! elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.”