a kollégám tegnap hangosan gondolkodott. ez nem baj, sőt számomra felemelő, hiszen egy kifejezetten értelmes emberről van szó. azt mondta, szerinte a „hitvestárs, és a hites” szó abból ered, hogy régen az azonos hitű, azonos egyházhoz tartozó emberek házasodtak össze. szinte nem is volt olyan házasság, amely nem az azonos világnézetű, értékrendű emberek között köttetett, polgári szertartás meg pláne nem volt, mindenki isten előtt, a templomban kötött házasságot.

amikor megismertem jézust, minden megváltozott, a neki való tetszés vált elsődlegessé, a vele való jó kapcsolat lett a fontos. el sem tudtam volna képzelni az életem egy olyan ember mellett, akinek magyaráznom kell, hogy imaházba menni nem kötelesség, hanem öröm, és nem másoknak, hanem magának a mennyei atyának kell megfelelni, az ő kegyét kell keresnem, ami nem egy kötelesség, hanem egy kiváltság.

a környezetemben számos olyan ember van, aki nem várt „hitesére”, olyanhoz ment hozzá, aki nem istené. a tapasztalat azt mutatja, hogy nem ő tudta elhívni imaházba, nem ő vezette istenhez, hanem a házastársa hívta el hitének gyakorlásától. megértem ezt, hiszen a szerelem nagy úr, és a remény is megvan, hogy a társ egyszer majd befogadja jézust a szívébe…, mégis, sajnálom, és nem irigylem azokat az éveket, amelyeket isten nélkül töltenek ők ketten. a biblia így ír a „vegyes” házasságról:

2korinthus 6:14-16 „ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? és mi egyezsége krisztusnak béliállal? vagy mi köze hívőnek  hitetlenhez? vagy mi egyezése isten templomának bálványokkal? mert ti az élő istennek temploma vagytok, az mint az isten mondotta: lakozom  bennök és közöttük járok; és leszek nékik istenök, és ők én népem lesznek.”

1korinthus 7:12-15 „ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. és a mely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban.

de békességre hívott minket az isten.”