máté 18: 8-9 "ha a kezed vagy lábad botránkoztat meg téged, vágd le, és dobd el magadtól: jobb neked ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kézzel vagy két lábbal vettetel az örök tűzre. ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és dobd el magadtól: jobb neked, ha félszemmel mégy be az életre, mint ha két szemmel vettetel a gyehenna tüzére."

sosem értettem ezt a bibliai részt. tényleg arra kér, hogy vágjuk le a kezünket, lábunkat, agresszíven szabaduljunk meg önnön részünktől, ha az a bűnbe visz? (mint ahogyan azt sokáig tették a tyúktolvajokkal, akiknek levágták "enyves" kezét?) mert ennyi erővel inkább a szívünket vágjuk ki, nemde? azért reméltem, hogy nem öncsonkításra buzdít a biblia… tegnap, tanulás közben azonban megkaptam a választ a máté evangéliumának magyarázatából:

„jézus arra az esetre gondol, amikor a csapda valamelyik tagjánál fogva rabságban tartja az embert. valószínűen az a kép él jézusban, amikor pl. egy rókát lábánál fogva tart fogságban a csapda, és a bajba jutott állat képes a saját lábát megcsonkítani (elrágni!), hogy kimenekülhessen. jézus természetesen nem öncsonkításra buzdít. ő jól tudja, hogy egyáltalán nem jelentene ez megoldást, hiszen nem egy-egy tagunk, hanem szívünk felelős a bűnbeesésért. az öncsonkítás a szív bűnös gondolatait nem küszöbölhetné ki, emiatt megoldást sem hozna. a tanulság világos: a bűnbeesett ember tanulja meg, amit az említett róka ösztönösen érez: minden áldozatot érdemes meghozni azért, hogy életünket megmentsük. az üdvösségért mindent érdemes feláldozni!”

légy erős, és bicegj be a mennybe!