myjesus

otthon jártunk édes drágámmal. segítettünk egy kicsit a „dinnyegyárban”, aztán meg visszajöttünk pestre, (ebbe a mocskos nagyvárosba, igen, ahol nagyon boldogok vagyunk). édesapám nagyon ráállt erre a „pestiségre”, egész nap ezzel húzott, hogy "pesti pi---" vagyok, meg, hogy a szmogban élek, hogy a pestiek lenézik a vidékieket, és nem ismerik a munkát, csak a bankokban meg az irodákban meresztik magukat. „úgyhogy jobban tennétek, hogy ha hazajönnétek, itt van munka, és lehetőség. pestre akarsz szülni, hogy a gyerekek az autók között szaladgáljanak? most járt itt xy, neki ott nőttek fel a gyerekei. húú, hát azok borzalmasak. nekem pesti unoka nem kell!”

minden reggel olvasom a „mai igét”. egy igerész van benne, és egy kis magyarázat, bátorítás. sokszor megdöbbenek, mennyire „húsba vág” az aznapi. a buszon elolvastam a keddit (na jó, ez a holnapi, de akkor is...): „nagyszülők, ha nem vagytok elégedettek azzal, amit első körben tettetek, akkor van egy második lehetőségetek az unokáitokkal. ne szúrjátok el! ha gyermekeitek isten szerinti módon nevelik unokáitokat, akkor bátorítsátok őket, és erősítsétek meg a saját példátokkal. ha a szülők elhanyagolják ezt, akkor haladéktalanul álljatok oda a résre!

5mózes 4:9 „csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.”